Cseklész
Cseklész a Kisalföldön, a Mátyusföld nyugati részén, a Kis-Kárpátok lábánál, a Fekete-víz partján, három kistáj találkozásánál (Vízköz, Nagyszombati-hátság, Súr-erdő) fekszik, Pozsonytól 22 km-re északkeletre, Szenctől 9 km-re nyugatra, Nagyszombattól 34 km-re délnyugatra. Áthalad rajta a Pozsonyt Szenccel összekötő 61-es főút, a Pozsonyt Budapesttel összekötő vasúti fővonal (állomás), a község területét átszeli a Pozsonyt Zsolnával összekötő D-1-es autópálya is. Mellékutak kötik össze Pozsonyivánkával (4,5 km), Egyházfával (13 km) és Tótgurabbal (7 km). Nyugatról Pozsonyivánka, északról Horvátgurab, keletről Magyarbél és Dunasápújfalu, délkeletről Fél, délről Éberhard községekkel határos. Déli határát a Kis-Duna alkotja.
A Pozsonyi kerülethez és a Szenci járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként (1871-ben mezővárosként) Pozsony vármegye Pozsonyi járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1960-ig a Pozsonyi, majd 1960-1996 között a Pozsony-környéki járáshoz tartozott, 1996 óta a Szenci járás része. 1938-ban az első bécsi döntés Magyarországnak ítélte, de 1939 márciusában elcserélték Nagycéténnyel és Vágával, így 1945-ig a Szlovák Államhoz tartozott. Ebben az időszakban keleti határa alkotta az államhatárt Szlovákia és Magyarország között. 1921-hez képest területe 2,06 km²-rel (6,8 %) csökkent a szomszédos Horvátgurab javára.
Cseklész népessége Pozsony közelségének hatására dinamikusan növekszik, 1921-hez képest népessége megduplázódott, az 1991-2011 közötti időszakban pedig 20,3 %-al nőtt. 1910-ben lakosságának 79,1 %-a még magyarnak vallotta magát, 1921-re viszont pontosan ugyanekkora arányban már szlováknak. 1910-ben még német lakossága is volt (2,8 %). A magyarok aránya 1921-ben még 18,2 % volt, 1945 után azonban a település csaknem teljesen szlovák lakosságúvá vált. A lakosság többsége római katolikus vallású (56,5 %), de jelentős az evangélikusok (5,5 %) és a baptisták (2,9 %) aránya is.
A mai települést 1209-ben említi oklevél először, amikor II. András király a birtokot Tamás nyitrai ispán fiának Sebestyénnek adja. A 13. század folyamán a mai falu még két településből Csekiből és Luzsnicából állt. Várát 1290 körül építette a Cseklészi család. A 14. század elején királyi birtok, majd 1324-ben Károly Róbert király Veres Ábrahám comesnek adja. A falu első, román stílusú 13. században épített templomát a 14. században gótikus stílusban átépítették. 1390-ben a falu új birtokosai az Apponyiak lettek. 1458-ban a vár és a község házasság révén Rozgonyi Sebestyén birtoka lett. A község első pecsétje a 16. század végéről származik, ezen a falu neve Czeklesz alakban szerepel. 1523-ban vásártartási jogot kapott. Várát 1605-ben Bocskai hadai elfoglalták és ezután nemsokára elpusztult. Helyette az Eszterházyak 1714 és 1720 között pompás barokk kastélyt építettek. 1663-ban az Érsekújvár felmentésére érkezett császári hadak szállták meg a községet. Később is gyakran volt a falu a hadak felvonulásának színtere. A 17. század végén Thököly seregei, a 18. század alajén Rákóczi hadai és császári seregek vonultak át a községen. 1766-ban Mária Terézia idején alapították a település első posztógyárát. 1828-ban Cseklésznek 268 háza és 1803 lakosa volt. 1871-ig Cseklész mezőváros volt. Határában két nagy erdő is volt (Alsó-erdő, Vadas), melyek a 20. század során tűntek el. 1920-ben Csehszlovákiához csatolták, 1938-ban ide is bevonultak a magyar csapatok, de végül 1939-ben a Szlovák Államhoz került. 1948-ban a Bernolákovo szlovák nevet kapta az itt lelkészkedő Anton Bernolákról.
Központi szerepkört betöltő, városias jellegű község szlovák alapiskolával és óvodával, idegen nyelvi gimnáziummal, jelentős szőlőtermesztéssel. Határában vízierőmű üzemel a Kis-Dunán. Fő műemléke az 1714-1722 között barokk stílusban épült Esterházy-kastély. Szent Istvánnak szentelt római katolikus temploma gótikus stílusban épült a 14. században, a 18. században barokkosították, a templom fölötti várhegyen középkori vár romjai állnak. A kastélyparkban ál a 18. századi Szent Anna-kápolna.
