Csata
A község a Garam bal partján, az Alsó-Garammente kistájon fekszik, Párkánytól 20 km-re északra, Zselíztől 11 km-re délre, a Párkányt Garamszentbenedekkel összekötő 76-os főút és a Párkány-Léva vasútvonal (megállóhely) mentén, melyről itt ágazik el a Csata-Ipolyság vasútvonal. Határa a Garam mindkét oldalára kiterjed, keleten a Szikincéig, délnyugaton a Kétyi-vízig terjed. Délről Bény, nyugatról Érsekkéty, északról Oroszka, északkeletről Kisölved, keletről pedig Zalaba községekkel határos. Keleti határa Bars és Hont, déli határa pedig Bars és Esztergom megyék történelmi határát alkotja.
A Nyitrai kerülethez és a Lévai járáshoz tartozó község. 1920-ig Bars vármegye Lévai járásához tartozott, a vármegye legdélebbi községe volt, Esztergom megyével közös határa a 19. század közepéig a Kétyi-víz mentén húzódott, a Harmadik katonai felmérés térképén már északabbra szerepel, a mai községhatár vonalán. Csehszlovákiához csatolása után 1923-1960 között a Zselízi járáshoz tartozott, majd annak megszüntetése után a Lévai járáshoz csatolták. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Bars-Hont k.e.e. vármegye, Lévai járás). 1951-ben területének 17,7 %-át, Józsefházamajort és Csudapusztát Oroszkához csatolták, területe így 17,94 km²-ről 14,77 km²-re csökkent. 1974-1990 között Oroszkához tartozott.
A községnek 1910-ben 1776, 1921-ben 1935, 1939-ben pedig 2130, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. 1925-ben határába a felosztott Pálffy-nagybirtokra (1951 óta Oroszkához tartozik) cseh-morva kolonistákat telepítettek. 1945 után lakosságának 14,8 %-át kitelepítették a lakosságcsere során. A község bár megőrizte magyar többségét, de erősen vegyes lakosságúvá vált a lakosságcsere során. 1939-1991 között lakossága csaknem felére csökkent (42,2 %-os csökkenés, 2130 főről 1231-re), majd 1991-2011 között további 12,8 %-os csökkenés figyelhető meg (2011-re 1074-re csökkent a lakosságszám), ezzel párhuzamosan a szlovák nemzetiségűek aránya 23,8 %-ról 31,8 %-ra nőtt. A roma etnikumhoz tartozók aránya 10 % (a roma nemzetiségűeké 3,4 %). A lakosság többsége (74,0 %) római katolikus vallású.
A korai időktől lakott Csatát először oklevében a 14. század végén, 1386-ban a máriacsaládi pálos kolostor és a lekéri bencés apátság birtokaként említik, Chatha névalakban. Később, a 15. század elején, 1405-ben az esztergomi káptalan egyik oklevelében fordul elő, Csathaként. A 15. században már pálos kolostort találunk itt. 1709-ben II. Rákóczi Ferenc parancsára a kuruc csapatok itt vertek hidat a Garamon, hogy Károlyi Sándor seregének egyik hadosztálya Érsekújvárnak vonulhasson, ám ezt a hidat rövidesen el is pusztították a császáriak. A trianoni békeszerződésig Bars vármegye Lévai járásához tartozó települést 1928-ban komoly tűzvész pusztította, csakúgy, mint az 1944-45-ben itt hosszan elhúzódó harcok. A háborút követő magyarellenes időszakban, 1947-ben több magyar családot áttelepítettek Magyarországra, s helyükbe szlovákokat hoztak. A korábban is túlnyomórészt magyarok lakta település azonban mindmáig megőrizte magyar többségét.
A községben szlovák és magyar óvoda és magyar tannyelvű alapiskola (Baross Gábor Alapiskola) működik. Keresztelő Szent Jánosnak szentelt római katolikus temploma 1958-ban épült a garami tankcsaták során 1945-ben megsemmisült régi templom helyén.
