Csákány
A község a Kisalföldön, a Felső-Csallóköz nyugati részén, Pozsonytól 28 km-re keletre, Somorjától 13 km-re északkeletre fekszik. Északnyugatról Fél, északkeletről Jányok, keletről Nagymagyar és Nemesgomba, délről pedig Csütörtök községekkel határos. Nyugati határa egyben járás- és kerülethatár is. Mellékutak kötik össze valamennyi szomszédos községgel (Csütörtök 2 km, Fél 4 km, Jányok 4 km, Nagymagyar 5 km, Nemesgomba 4 km).
A Nagyszombati kerülethez és a Dunaszerdahelyi járáshoz tartozó község. 1920-ig Pozsony vármegye Somorjai járásához tartozott kisközségként, 1901-ben megkülönböztetésképpen kapta a Pozsonycsákány hivatalos nevet, melyet 1938-1945 között is használtak, amikor (Komárom vm., Somorjai járás) visszacsatolták Magyarországhoz. A csehszlovák közigazgatásban községként 1960-ig a Somorjai járáshoz tartozott, majd annak megszüntetésével a Dunaszerdahelyi járáshoz csatolták. A község területe 1921 óta nem változott (11,19 km²).
A trianoni békeszerződést megelőzően majdnem kizárólag magyarok lakta község lakosságának 2011-ben már csak 3/4-e magyar nemzetiségű. A község lakosságszáma (előnyös helyzetének, Pozsonyhoz való közelségének révén magas az ideköltözők száma) növekszik, a szlovákok arányszáma ezzel párhuzamosan rohamosan emelkedik (2001-2011 között számuk megduplázódott). A lakosság túlnyomó része hagyományosan római katolikus vallású.
A település első írásos említése 1254-ből való, ahol az oklevélben, mint Pilisi Cisztercita Apátság birtoka szerepel. A rendnek Csákányban kolostora is volt, s számos javakkal, falvakkal bírt az egész Felső-Csallóközben. A mohácsi vész után a Pilisben levő anyaegyház elpusztult, így a Pilisi Apátság javait a hódoltságon kívülre menekítette. Így jutott fontos szerephez a csákányi kolostor, a Pilisi Apát is többnyire itt székelt. Békefi monográfiája számos értékes adatot közöl az apátság múltjáról, amelyek sok esetben érintik a környező településeket, azok lakosait. Ezek közül külön érdekesek azok a periratok, amelyek Pozsonycsákány és a szomszédos községek határvitáiról szólnak. Békefi részletesen közli az eljárás iratait, a perben részt vevő személyek névsorát. Sok esetben előfordult, hogy egy falu szinte egész lakossága idézést kapott egyes tanúmeghallgatásokra. Az 1553. évi portális összeírás a győri püspök birtokai között említi, de nem sokkal később a zirci apátság birtokába került, mely a 16. századi nagy pestisjárvány pusztításai után a község elpusztult lakossága helyére morvaországi telepeseket telepített, akik a 19. század végére elmagyarosodtak. A 18. század végétől a Vallásalapé, később a bencés rendé lett a falu, míg a határának egy része zirci apátság kolostorához tartozott egészen a Monarchia széthullásáig; a település ezt a részét a mai napig Apácaföldnek hívják. A község 1938 és 1944 között ismét Magyarország része volt. 1939-ben mezőgazdasági szeszgyár is működött itt.
A Csallóköz több falujában, köztük Csákányban is napjainkig él egy régi farsangi szokás, a dőrejárás. 1-4. évfolyamos magyar tanítási nyelvű alapiskolája a 21. század elején megszűnt, ma már csak óvoda van a faluban. Határában homokbányászat folyik és napkollektoros erőmű épült. Az egyemeletes, manzárdtetős, négy saroktornyos barokk kastélyt Szelepcsényi György érsek építtette a XVII. század végén. A kétemeletes, téglalap alaprajzú épület az 1712-ben végzett átalakítása során nyerte el végleges alakját; 1824-ben klasszicista stílusban módosítottak rajta. Tornyai az építmény síkjához viszonyítva átlósan helyezkednek el, s közrefogják a héttengelyes főhomlokzatot, melyet címeres barokk portál, stukkóval díszített szemöldök- és könyöklőpárkányok, valamint egyenes záródású ablakok tagolnak. A kastélyt az érsek később a zirci cisztercita rendnek adományozta, melytől 1902-ben az államkincstár a birtokkal együtt megvásárolta. Ma gyermekotthon működik benne. Római katolikus (Szent Mihály arkangyal tiszteletére szentelt) templomát a 17. század végén emelték barokk stílusban, majd 1824-ben klasszicista stílusban alakították át.
