Csáb
A község a Balassagyarmati-medencében, a Csábi-dombság kistájon fekszik, a Korponai-fennsík déli lábánál, a Csábi-patak mentén, Ipolyságtól 34 km-re, Ipolynyéktől 15 km-re északkeletre, Balassagyarmattól 15 km-re északra, Nagykürtöstől 13 km-re nyugatra, Palásttól 26 km-re keletre. Érinti a 75-ös országos főútvonal Érsekújvár-Losonc közti szakasza, mellékút köti össze Lukanényén (5 km) keresztül Tótgyarmattal (12 km). Határa hosszan elnyúlik észak-déli irányban, déli része mezőgazdaságilag művelt dombvidék, északi részét a Korponai-fennsík nagyrészt erdővel borított, 500 méter fölé emelkedő hegyvidéke foglalja el (Krehora, 567 m). A községterület csaknem felét erdő borítja. Nyugatról Dacsókeszi, északról Cseri és Litva, északkeletről Felsőpalojta, keletről Fehérkút, délről pedig Lukanénye községekkel határos.
A Besztercebányai kerülethez és a Nagykürtösi járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Hont vármegye Ipolynyéki járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1923-1960 között a Kékkői járáshoz tartozott, majd annak megszüntetése után 1960-ban a Losonci járáshoz, 1968-ban pedig a Nagykürtösi járáshoz csatolták. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Nógrád vármegye, Balassagyarmati járás), ebben az időszakban északi és keleti határa államhatárt alkotott Magyarország és Szlovákia között (határának legészakabbi részét Szlovákiához csatolták). Területe (16,21 km²) 1921/38-hoz képest (16,05 km²) 16 hektárral (1 %) gyarapodott.
Csáb a szlovák-magyar nyelvhatáron fekszik, lakosságának kétharmada ma is magyar nemzetiségű (2011-ben 66,2 %). 1910-ben 774, 1921-ben 769, 1938-ban pedig 787, túlnyomórészt magyar nemzetiségű lakosa volt, a szlovákok aránya 1921-ben 7,5 % volt. 1938-1991 között népessége 39,8 %-al gyarapodott, 1991-2011 között kismértékű (3 %-os) csökkenés figyelhető meg (1100 főről 1063-ra). A szlovákok aránya 1991-2011 között 20,2 %-ról 28,8 %-ra nőtt. A lakosság túlnyomó többsége (89,7 %) római katolikus vallású.
A falu területe a régészeti leletek tanúsága szerint már a bronzkorban lakott volt. A falu eredetileg nem a mai helyén, hanem a Györgymárton-partalja nevű falurészen feküdt, ahol a régi pincék üregei és korabeli térgyak kerültek elő. A falu temploma valamikor a domb tetején állott. A régi falut 1241-ben a tatárok pusztították el, a lakosság a közeli erdőkbe, hegyekbe menekült. A falut 1272-ben "Chab" néven említik először, amikor a Hont-Pázmány nembeli Lampert comes fiának Demeter ispánnak adta. Később századokon át a Balassák birtoka, akiknek kastélyuk is állt itt. A hagyomány szerint kastélyban Balassi Bálint is gyakran tartózkodott. A kastély még 1880-ban is állt, de később teljesen elpusztult. Mára nyoma sem maradt. 1715-ben malom és 68 háztartás volt a településen. A 18. században a falu birtokának egy részét a Zichy család szerezte meg. Első iskolája 1755-ben épült. 1828-ban 112 házában 674 lakos élt. A 19. század közepén a faluban 8 urasági, 32 paraszti és 52 zsellérház állt. A 601 lakosból ekkor 587 magyar volt. A falu lakói favágással, fuvarozással, földműveléssel, állattenyésztéssel foglalkoztak. A trianoni békeszerződésig területe Hont vármegye Ipolynyéki járásához tartozott. Az első bécsi döntés alapján 1938 és 1945 között ismét Magyarországhoz került, ekkor Nógrád vármegyéhez csatolták. 1925-ben a régi iskola helyén két tantermes új iskola épült.
Csáb központi szerepköröket betöltő község, ahol magyar-szlovák tanítási nyelvű alapiskola és magyar nevelési nyelvű óvoda egyaránt működik. Híres szőlőtermesztéséről és pincesoráról is. Szűz Máriának szentelt római katolikus temploma 1768-ban épült, falán helyezték el a falu híres szülöttének, Szeder Fábiánnak az emléktábláját. A falu igen gazdag szakrális kisemlékekben is, legrégebbi közülük Nepomuki Szent János 1800-ban emelt kőszobra. A község 2007 óta a Hajnalok Völgye Kortárs Kórusfesztivál színhelye. Határában napkollektoros erőmű található.
