Bátyok

Bátyok az Ósva-völgy és az Abaúji-hegyalja északi részén, az Ósva (Olšava) bal oldali mellékvizének, a Ránki-pataknak (Rankovský potok) a partján, 269 méteres (határa 255-342 méteres) tengerszint feletti magasságban fekszik, a történelmi Abaúj megye északi peremén, Kassától 22 km-re északkeletre, Hernádzsadánytól 26 km-re északra, Gálszécstől pedig 26 km-re északnyugatra. Két településrészből áll: a Ránki-patak két partján húzódó településközpontból, melynek területe 2018-ban mintegy 26 hektár volt és a hozzá keletről kapcsolódó roma szegregátumból (Rómska kolónia), melynek kiterjedése a faluénak alig egytizede, mégis itt él a község összlakosságának 44 százaléka (2011). A két településrészt a temető választja el egymástól. Határa túlnyomórészt mezőgazdaságilag művelt dombvidék: 2010-ben területének 77,3 %-át szántóföld (323 ha), 6,5 %-át rét és legelő (27 ha), 5,3 %-át beépített terület (22 ha), 4,1 %-át gyümölcsösök (17 ha) és 3,4 %-át pedig kertek (14 ha) foglalták el. Erdeje és külterületi lakott helye nincs. Legmagasabb pontját a településtől délkeletre, Bátyok és Ósvacsákány határánál találjuk (Duhorovo, 342 m). Bátyokon keresztülhalad a 3295-ös út, mely dél felé Ósvacsákány (3 km) érintésével Magyarbőddel (5,5 km), észak felé pedig Bolyáron (2,5 km) keresztül Kecerrel (6 km) teremt összeköttetést. Északnyugatról Bolyár, északkeletről Ránk, keletről Ránkfüred (Zsír katasztere), délkeletről, délről és nyugatról pedig Ósvacsákány községekkel határos. Nyugati határát az Ósva képezi, északnyugati határa Abaúj és Sáros vármegyék történelmi határát követi.

A Kassai kerülethez és a Kassa-környéki járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Abaúj-Torna vármegye Füzéri járásához tartozott. A csehszlovák közigazgatásban 1949-ig a Kassai, 1949-1960 között a Gálszécsi, 1960-tól pedig a Kassa-vidéki járáshoz tartozott. 1939-1945 között a Szlovák Államhoz csatolták (Sáros-Zemplén megye, Tőketerebesi járás). Területe az elmúlt száz év során csak kis mértékben változott (1910, 1921: 4,07 km², 2011: 4,18 km²). Határának északkeleti részét 1950-1964 között Ránkhoz csatolták.

A községnek 2011-ben 475 lakosa volt, melynek 75,2 %-a volt szlovák és 15,6 %-a roma nemzetiségű (18,7 %-a roma anyanyelvű), 8,4 %-a pedig nem nyilatkozott nemzetiségéről. 1991-ben lakosságának 3,4 %-a, 2001-ben egyetlen lakosa sem vallotta magát romának, 2013-ban ugyanakkor a lakosság több, mint fele (51,9 %-a) a roma etnikumhoz tartozott. 2011-ben lakosságának 56,0 százaléka (266 fő) élt a község központjában és 44,0 százaléka (209 fő) Rómska osada településrészen. A község népességének zöme a 19. század végén is szlovák anyanyelvű volt, a magyar anyanyelvűek 1880-ban a lakosság 2,6 %-át (10 fő), 1900-ban 7,9 %-át (27 fő), 1910-ben pedig 3,0 %-át (11 fő) alkották. A 20. század első felében még evangélikus többségű községben (1921-ben az evangélikus felekezethez a lakosság 65,5 százaléka tartozott) 2011-ben a lakosság 49,7 %-a volt római katolikus (1921-ben még csak 16,1 %), 28,2 %-a evangélikus és 4,2 %-a görög katolikus vallású, 9,9 %-a pedig nem nyilatkozott vallási hovatartozásáról. A község népessége 1880-1991 között viszonylag stabilan, 327-403 fő között alakult. Az 1980-as években még csökkent a lakosság száma, 1991-2017 között azonban már 73,4 százalékos gyarapodás (327 főről 567 főre) figyelhető meg. A növekedés üteme 2011 után felgyorsult (7 év alatt 92 fővel nőtt a lakosság száma, míg a megelőző évtizedben 72 fővel), valószínűleg a lakosság egyre nagyobb részét alkotó roma közösség magasabb természetes szaporodása és migrációja révén. A község népsűrűsége (2011-ben 136 fő/km²) a járási átlag több, mint másfélszerese.

A község első írásos említése 1323-ból származik Bagak alakban. Neve magyar személynévi eredetű (a Bot személynév kicsinyítőképzős változatából eredeztetik). Eredeti neve Bágyok volt, a Bátyok névváltozat 1630-ban tűnik fel először a forrásokban. 1427-ben két faluból (Nagy- és Kisbátyok) állt, Nagybátyoknak 22, Kisbátyoknak pedig 1 portája adózott. Ekkor a füzéri Perényi-uradalom része volt. A 16. század végén lakói evangélikus hitre tértek. 1601-ben 14 portája adózott. A 18. század elejére csaknem elnéptelenedett, 1715-ben egyetlen lakott portája volt. Szlovák névváltozata (Bačkovík – „Baczkowig”) 1733-ban jelenik meg először. A 18. században a Zombory, Dessewffy és Melczer családok voltak fő birtokosai. 1772-ben 34 porta volt a faluban. 1828-ban 46 háza és 312 lakosa volt, lakói földműveléssel foglalkoztak. Első, ma is álló evangélikus temploma 1837-ben épült. A község pecsétje 1840-ből ismert. 1851-ben 311 lakosának 78,8 százaléka evangélikus vallású volt. Ekkor a község fő birtokosai a Zombory, Ocskay, Lánczy, és Orbán családok voltak. 1880-ban 385, 1890-ben 403, 1900-ban 343, 1910-ben pedig 371 lakosa volt. 1890-ben 64 ház állt a faluban. Az 1890-es években a vármegye monográfiája kiemeli a község mintaszerű evangélikus iskoláját. 1920-ig Abaúj-Torna vármegye Hernádzsadány székhelyű Füzéri járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolták. 1921-ben 328, 1930-ban pedig 359 lakosa volt. 1939. márciusától 1945. januárjáig a fasiszta szlovák bábállamhoz tartozott. 1940-ben 78 háza és 349 lakosa volt. Mezőgazdasági szövetkezetét 1959-ben alapították. 1970-ben 366, 1980-ban 367, 1991-ben pedig 327 lakosa volt. A község zászlaját és címerét 2001-ben fogadták el. 2001-ben 403, 2011-ben 475, 2017-ben pedig 567 lakosa volt.

A községben négyosztályos szlovák tannyelvű alapiskola és óvoda található. Evangélikus temploma 1837-ben épült klasszicista stílusban.