Barsfüss

Barsfüss a Garammenti-hátság dombvidékének északi részén, a Barsbesei-hátság nyugati oldalán fekszik, Érsekújvártól 30, Nagysuránytól 17 km-re északkeletre, Verebélytől 16 km-re délkeletre. A község központja a Füssi-patak (Trávnický potok) völgyében, 160 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik. Határa túlnyomórészt mezőgazdaságilag művelt terület (a szántóföld aránya 77,3 %), erdő alig 8,7 %-át borítja (a 18. század vége óta az eredeti erdőtakaró mintegy fele eltűnt), a határ északi (Felsőerdő) és keleti részén. Két víztárolója is van: egy Barsfüsstől északra, Felsőerdőpuszta közelében, valamint a Lülei-patakon 1965-ben kialakított 19 hektáros új halastó. Külterületi lakott helye nincs, számos egykori pusztája és majorja (Nagydombóc, Kisdombóc, Felsőerdő, Bélatanya, Bessevölgy) a 20. század második felében megsemmisült. Északról Zsitvagyarmat, nyugatról Mánya és Valkház, délről Rendve (rövid szakaszon) és Bellegszencse, délkeletről Pozba és Barsbaracska, keletről pedig Barsbese községekkel határos. Határa délnyugaton egy pontban Hulléval is érintkezik. Mánya (4,5 km) és Bellegszencse (4,5 km) irányából az 1493-as úton közelíthető meg.

A Nyitrai kerülethez és az Érsekújvári járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Bars vármegye Verebélyi járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1949-ig a Verebélyi járáshoz, majd 1949-1960 között a Nagysurányi járáshoz tartozott, annak megszüntetése után pedig az Érsekújvári járáshoz csatolták. 1938-45 között visszacsatolták Magyarországhoz (Bars és Hont egyesített vármegye, Verebélyi járás). 1910-21 között területe 39 hektárral csökkent, amikor a bessevölgyi szőlőhegyet Barsbeséhez csatolták, 1921 óta viszont változatlan (21,15 km²).

Barsfüss a szlovák-magyar nyelvhatár közelében fekvő, csaknem teljesen (2011-ben 95,5 %) szlovák nemzetiségű község. A 18. század óta szlovák többségű településen a 19. század végétől ugyan egyre többen vallották magukat magyarnak (1880-ban 12,9 %, 1910-ben 29,4 %), 1921-ben azonban már csak a lakosság 4,1 %-a. Az 1941-es népszámláláskor ugyan a lakosság egyharmada újra magyarnak vallotta magát, de ez az adott politikai helyzettel magyarázható. A község lakossága dinamikusan növekedett 1880-1941 között (1138 főről 2030-ra), 1991-ig azonban népességének mintegy egyharmadát, az 1991-2011 közötti két évtizedben pedig további csaknem egyötödét elveszítette. A lakosság túlnyomó többsége (88,8 %) római katolikus vallású.

Első írásos említése 1075-ből származik, amikor Géza királynak a garamszentbenedeki apátságnak írt adománylevelében említik „Fius” néven. Később elpusztult első templomát 1332-ben szentelték a Szentháromság tiszteletére. 1386-ban a gímesi vár tartozékaként és a Forgách-család birtokaként szerepel. A 16-17. században sokat szenvedett, 1564-ben, 1599-ben és 1613-ban is feldúlták a törökök, 1657-ben 14 elpusztult telkéről számolt be az összeírás. A 17. században lakossága református vallású és a régi családnevek alapján magyar nyelvű volt. A 17. század végén teljesen elpusztult falut később katolikus szlovákokkal telepítették újra. Templomát 1729-41 között építették újjá, a Balogh-család 1740-ben kastélyt is építtetett. Lakói mezőgazdasággal, állattenyésztéssel, gyümölcs- és szőlőtermesztéssel foglalkoztak, a 19. század végén szeszfőzde is működött itt. 1920-ig Bars vármegyéhez tartozott, 1907-ben kapta a megyei hovatartozásra utaló Barsfüss hivatalos nevet (korábban Füss). 1920-ban Csehszlovákia része lett, az elemi iskola új épülete 1924-ben készült el. 1938. novemberétől 1945 március 27-ig újra magyar fennhatóság alá került. 1948-ban a magyar név tükörfordításaként hatósági úton a Trávnica nevet állapították meg.

A mezőgazdasági jellegű, Bellegszencse közelsége révén némi falusi turizmussal (több panzió) is jellemezhető községben szlovák tannyelvű alapiskola és óvoda is működik. A faluban három kastély is található: az 1740-ben késő barokk stílusban épült Rudnyánszky-kastély (eredetileg a Balogh-családé volt); az 1862-ben épült klasszicista stílusú Barlanghi-kastély; valamint a 19. századi Tarisch-kastély, melyben ma gyermekszanatórium működik. Mindhárom kastélyt park veszi körül. A Szentháromságnak szentelt római katolikus templom 1729-41 között épült barokk stílusban, tornyát a 19. század elején építették hozzá. Ipari műemléke az 1920 körül épült, szélerővel működő vízemelő-állomás.