Bári
A község a Zempléni-szigethegység (Zempléni-rögök) vulkanikus eredetű hegyvidékének nyugati lábánál fekszik, a Ronyva-völgy keleti peremén, Sátoraljaújhelytől 10 km-re északkeletre. Nagybári a 283 m magas Pilis-hegy keleti lábánál terül el, Kisbári pedig tőle 1 km-re keletre, a Bári-patak partján. Kisbárin keresztülhalad a Borsit (4 km) Cékével (7 km) összekötő országút, a község központját, Nagybárit 1 km-es bekötőút kapcsolja össze Kisbárival. Területének több mint egyharmadát szőlő és gyümölcsös, mintegy egyötödét pedig erdő borítja. Nyugatról Újhely, délről Borsi, délkeletről és keletről Szőlőske, északról pedig Csarnahó községekkel határos.
A Kassai kerülethez és a Tőketerebesi járáshoz tartozó község. 1960-ban alakult Kisbári és Nagybári községek egyesítésével. Elődközségei 1920-ig kisközségként Zemplén vármegye Sátoraljaújhelyi járásához tartoztak. Csehszlovákiához csatolásuk után 1949-ig a Gálszécsi járáshoz, majd 1949-1960 között pedig a Királyhelmeci járáshoz tartoztak. 1938-1945 között visszacsatolták őket Magyarországhoz (Zemplén vármegye, Sátoraljaújhelyi járás). 1960-ban egyesítették, egyben a Tőketerebesi járáshoz csatolták őket. A község területe (6,25 km²) két kataszteri területre oszlik: Kisbári (3,40 km²) és Nagybári (2,85 km²). Területük az elmúlt száz év során nem változott.
Nagy- és Kisbárinak együtt 1910-ben 538, 1921-ben 539, 1938-ban pedig 607, túlnyomórészt magyar nemzetiségű lakosa volt. A (cseh)szlovákok aránya 1921-ben Kisbáriban 14,2 %, Nagybáriban 5,2 % volt. 1938-1991 között népessége 41,4 %-al csökkent, majd 1991-2011 között további 9,5 %-al (356 főről 322-re). Magyar többségét napjainkig megőrizte, bár 1991-2011 között a magyar nemzetiségűek aránya 84,6 %-ról 67,1 %-ra csökkent, a szlovákoké pedig megduplázódott (14,9 %-ra 27,3 %-ra emelkedett). A magyar anyanyelvűek aránya 78,9 %. A lakosság 71,1 %-a református, 15,8 %-a pedig római katolikus vallású. 2011-ben az összlakosság 67,4 %-a (217 fő) élt Nagybári, 32,6 %-a (105 fő) pedig Kisbári településrészen.
1296-ban Bary néven említik először a Bári család birtokaként. A 14. században Egyházasbári néven ismert, ekkor a Lasztóczi, Vitéz, Hollóházi, Kálnói, Kupinszky és az Eödönffy családok birtoka. 1414-ben már két külön településre, Kis- és Nagybárira vált szét. Kisbáriban a Soltészok is birtokosok. A 16. századtól gyakran változtak tulajdonosai. Az 1600-as években a Máriássy, Bárczay, Rákóczi, Bónis és Bári családok birtoka. Az 1700-as években a Veres, a Nikházy, a Horváth, majd a Kazinczy, a Dessewffy és a Vay családok a társbirtokosok. A 19. században a Vay család volt a fő birtokos itt. Nagybárit 1416-ban "Nagbary" alakban említik először. Kisbári határában keletkezett nem sokkal előbb a német jog alapján. A Lónyai és más nemesi családok birtoka volt. 1557-ben 3 és fél portával adózott. Lakói a 17. században református hitre tértek. 1663-ban pestisjárvány pusztított itt. 1715-ben 11 elhagyott és 12 lakott háztartása volt. 1787-ben 41 házában 221 lakos élt. 1828-ban 37 háza volt 281 lakossal. Lakói mezőgazdasággal és szőlőtermesztéssel foglalkoztak. Kisbári 1557-ben másfél porta után adózott. Lakói 1631-ben református hitre tértek.1663-ban a pestisjárványban csaknem valamennyi lakója kipusztult. 1715-ben 2 lakott és 6 elhagyott háztartása volt. 1787-ben 17 házában 99 lakos élt. 1828-ban 34 háza volt 291 lakossal. Lakói mezőgazdasággal és szőlőtermesztéssel foglalkoztak. 1920-ig mindkét község Zemplén vármegye Sátoraljaújhelyi járásához tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták őket Magyarországhoz. 1960-ban Kis- és Nagybárit Bári (Bara) néven egyesítették.
A község szőlőtermesztéséről híres, a Tokaji-borvidék szlovákiai részéhez tartozik. A községben magyar nevelési nyelvű óvoda található. Nagybári református temploma 1799-1801 között épült klasszicista stílusban. Kisbári református temploma a 13. században épült román stílusban, a 15. században gótikus stílusban átépítették. A kisbári klasszicista stílusú Vay-kúria eredetileg a 17. században épült reneszánsz stílusban.
