Baradna
Baradna az Eszterézsi-patak (Striežavský potok) völgyében, 330 méteres tengerszint feletti magasságban, a Ratkói-hegység erdőborította hegyei (Staré Brádno – 464 m, Nemšiná – 511 m, Matejov hrb – 532 m) között fekszik, Nyustya központjától 8 km-re keletre, Ratkótól 12 km-re délnyugatra. Baradna zsákfalu, az 526-os főút Nyustyát Jolsvával összekötő szakaszáról leágazó 1 km-es bekötőúton közelíthető meg. Nyugatról Nyustya, északnyugatról Dombosmező, keletről Gömörhegyvég és Rónapatak, délről Kiéte és Eszterézs (Balogrussó község) kataszterével határos. Délnyugati határát a Baradnai-patak (Brádňanský potok) alkotja.
1971-ig önálló község, azóta Nyustya városrésze és négy kataszteri területének egyike. 1920-ig kisközségként Gömör és Kishont (1802-ig Gömör) vármegyéhez tartozott, 1910-ig a Rimaszombati járás, majd a Ratkói járás részeként. A csehszlovák közigazgatásban 1949-ig, majd 1960-tól a Rimaszombati járáshoz, 1949-1960 között a Nyustyai járáshoz tartozott. 1939-1945 között a Szlovák Államhoz tartozott (Garammenti megye, Nyustyai járás). Területe 1910-ben 7,31 km², 1921-ben 9,90 km² volt, azóta változatlan, a város területének 14,5 százalékát alkotja.
Baradna mára csaknem teljesen elnéptelenedett, 2011-ben alig 27 lakosa volt (Nyustya lakosságának 0,3 %-a), népsűrűsége mindössze 3 fő/km² volt. 1880-ban 249, 1910-ben 207, 1921-ben 205, teljes egészében szlovák nemzetiségű lakosa volt. Népessége a második világháború után indult rohamos fogyásnak: 1948-ban még 193, 1961-ben 128, 1970-ben már csak 99 lakosa volt. 1921-ben csaknem a teljes lakosság (98,0 %) evangélikus vallású volt.
Baradna a 14. század végén jött létre, nehezen művelhető vidéken, lakói a kezdetektől szlávok voltak, neve is szláv eredetű. Első telepese egy Lac nevű rutén soltész volt, utána kapta első nevét (Lacháza). Első írásos említése 1413-ből származik, ekkor a a Balog-nembeli Derencsényiek nyertek rá új adományt. 1450-ben már Laclehota („Laczlehota”) néven szerepelt. Lakossága mindig kevés volt, a fő megélhetést az erdő és az erdei legeltetés nyújtotta. 1467-tól már Bradna néven említik az oklevelek. Neve szláv személynévi eredetű, eredeti jelentése „átjáró hely”, más etimológia szerint a „brádlo” (szirt, kőszikla) szóból ered. 1588-ban a Lorántffy család és Bakos János, 1652-ben Wesselényi nádor volt a falu birtokosa. Középkori lakossága a 16. századra nagyrészt kicserélődött (az új lakosok is szlávok voltak), ezután viszont meglepő állandóságot mutat több évszázadon keresztül. A falu félreeső fekvése biztosította lakosságának háborítatlanságát, az 1709-1710-ben a pestisjárványban is csak 16 lakosa vesztette életét. A 18. század elején evangélikus lakossága imaházat épített, melyet a türelmi rendelet után, 1797-ben alakítottak át templommá. 1773-ban 31 család élt itt, 4 család kivételével ekkor ugyanazok a családnevek szerepeltek, mint a 16. században. Ekkor Koháry Ignác volt a falu birtokosa. 1802-ig Gömör vármegye és a korábban Honthoz tartozó Kis-Hont kerület egyesítéséig nyugati határa vármegyehatárt alkotott. 1849-ben itt rejtőzött egy ideig Irányi Dániel, akit Jaczkó Sámuel evangélikus lelkész bújtatott. A 19. század közepén tűzvész puszított a faluban. 1851-ben Fényes Elek monográfiájában kiemeli a faeszközök készítését és megemlíti két barlangját is. Ekkor még 472 lakosa volt a falunak, mely 1880-ra 249-re csökkent az elvándorlás következtében. 1910-ben az újonnan létrehozott Ratkói járáshoz csatolták. 1920-tól Csehszlovákiához, 1939. márciusától 1945. januárjáig a fasiszta szlovák bábállamhoz tartozott. 1930-ban 224, 1940-ben 200, 1948-ban 193 lakosa volt, ezután azonban népessége gyors csökkenésnek indult, az elvándorlás révén. 1961-ben 128-an, 1970-ben már csak 99-en laktak itt, a következő évben a falu közigazgatási önállósága is megszűnt és Nyustyához csatolták. Az azóta eltelt évtizedekben a folytatódó elvándorlás és a maradék lakosság elöregedése csaknem teljes elnéptelenedést hoztak; 2011-ben már csak 27-en éltek Baradnán.
Evangélikus temploma a 18. század elején, barokk stílusban épült, 1797-ben klasszicista stílusban átépítették, tornyát 1810-ben emelték hozzá. Ma rossz állapotban van.
