Aha
A Zsitvamentén, a Zsitva bal partján fekszik, a Névedi-patak (Širočina) torkolatának közelében, Verebély központjától 2,5 km-re északkeletre, a Verebélyt Néveddel (6 km) összekötő mellékút mentén. Mellékút köti össze Tajnasárival (3,5 km). Nyugatról és délről Verebély, északról pedig Zsitvaújfalu kataszterével határos. Déli határát a Névedi-patak alkotja. Határának túlnyomó része mezőgazdaságilag művelt terület.
1975-ig önálló község, azóta Verebély településrésze és három kataszteri területének egyike. A 19. század közepéig Bars és Nyitra vármegyék határa a Zsitva folyó mentén húzódott. 1920-ig kisközségként Bars vármegye Verebélyi járásához tartozott, Csehszlovákiához csatolása után 1960-ig a Verebélyi járáshoz, annak megszüntetése után pedig a Nyitrai járáshoz. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Bars-Hont k.e.e. vármegye, Verebélyi járás). Ebben az időszakban északi határa egyben államhatárt alkotott Magyarország és Szlovákia között. Területe 8,02 km², Verebély területének 20,9 %-át alkotja. 1975 után kataszteréből 4 hektárt Verebélyéhez csatoltak át.
Aha magyar nyelvszigetet alkot, valamennyi szomszédja szlovák többségű. 1910-ben 785, 1921-ben 833, 1938-ban pedig 907, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt (1921-ben a szlovákok a lakosság 12,2 %-át alkották). 1970-ben 746 lakosa volt, 73,3 %-uk magyar nemzetiségű. 2011-ben 608 lakosa volt (1938-hoz képest lakossága egyharmadát elveszítette), itt élt Verebély lakosságának 6,8 %-a és magyar lakosságának (339 fő, a város lakosságának 3,8 %-a) túlnyomó többsége, adatok a nemzetiségi megoszlásról 1975 óta nem állnak rendelkezésre. 1921-ben lakosságának 100 %-a római katolikus vallású volt.
A mai települést 1265-ben az esztergomi káptalan és András banai ispán közti vitás birtokrész felőli megegyezésben említik először Aha alakban. 1319-ben az esztergomi káptalan elcseréli Acha falut (Monkad, Dusnuk és Haraschan földekkel együtt) az esztergomi érsek Bars vármegyei tizedeinek fejében, kivéve Verebély, Tild, Susol-i Szentkereszt és Gyarmat tizedeit. 1564-ben az adóösszeírás szerint 4 portáig adózott. 1570-ben 6 háztartásban 25 fejadófizetőt jegyeztek fel a településen. 1571-ben az érsekújvári uradalomhoz tartozott. 1572-ben 8 portáját írták össze, 1573-ban 12 akó bort adózott. 16 lakott, 5 lakatlan és 7 jobbágytelke volt. 1599-ben a falut felégette a török, elhajtott 63 marhát is, de a lakosság újjáépítette. 1618-ban újra elfoglalta a török és egészen kiűzéséig a hódoltság része volt. 1664-ben 52 háztartásban 81 fejadófizető személyt jegyeztek fel. 1720-ban malmot, kocsmát, húskimérést és 36 adózót említenek a településen, melyben ekkor kovácsműhely is működött. Egyre nagyobb méreteket öltött a szőlőtermesztés. 1828-ban 95 házában 670 lakos élt, akik főként mezőgazdasággal, szőlőműveléssel foglalkoztak. A községben 1852-ben épült az első iskola, a régi iskolaépület 1879-ből származik. A trianoni békeszerződésig Bars vármegye Verebélyi járásához tartozott. 1975. január 1. óta Verebélyhez tartozik.
Szent Imrének szentelt római katolikus temploma egy 1749-ben épült barokk kápolna kibővítésével 1958-ban épült. Az ahai szőlőhegyen található Szent Orbán-kápolna 1867-ben épült.
