Zselíz 750. születésnapja
A Garam mentén fekvő település első írásos emléke 1274-ből származik. Zselíz város ilyen értelemben vett 750. születésnapja alkalmából Csonka Ákos helytörténész foglalta össze a legfontosabb információkat.
– Az Esztergomi Káptalan (a püspökség mellett működő egyházi hivatal, mint hiteles hely) 1274-ből származó birtokfelosztó oklevelében szerepel Zselíz első írásos említése Selyz alakban. Püspöki Nagy Péter a város történelméről írt könyve szerint az 1274. június 24-i dátummal keltezett oklevél a települést két részre osztotta a Zselizi család tagjai között északi és déli tagolásban – részletezte a helytörténész.
A határvonal a templom előtt haladt el, ami közös kegyúrságban maradt.
Garammikoláról és Szódóról, Zselíz egykor önálló települést alkotó városrészeiről korábbi, 1075-ből és 1156-ból származó írásos emlékek maradtak fenn. Csonka Ákos szerint ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy korábban is keletkeztek, csupán azt, hogy ekkortól datálódnak a településekről dokumentummal alátámasztott írásos emlékek.
Úgy véli, Zselíz keletkezése sokkal korábbra nyúlhat vissza. A régészeti feltárások bebizonyították, hogy már az őskorban lakott helynek számított; az itt talált újkőkorszaki leletek nyomán a vonaldíszes kerámia kultúrája zselízi kultúra néven külön csoportot alkotott.
– Ezeken kívül a hévmagyarádi kultúra településének maradványai is előkerültek. Bronzkori, hallstatti és La Tène-kori, illetve a 2–3. századból germán település nyomait is feltárták. Zselíz területén olyan nyomokra is bukkantak, amelyek római katonai táborok jelenlétére utalnak. Ezek a Római Birodalom északi terjeszkedését dokumentálják.
Valószínű, hogy Kr. e. 173 tájékán valahol ezen a területen táborozott Marcus Aurelius római császár, amikor az úgynevezett limes határsávját védték az itt élő kvádokkal szemben. Itt írta meg első irodalmi jelentőségű művét, ami az Elmélkedéseim címet viseli.
Püspöki Nagy Péter kutatásai nyomán a település helynevének eredetét legkésőbb 930–950 közé datálja. Különböző középkori forrásokban, dokumentumokban 1274-ben Selyz, 1293-ban Selez, 1307-ben Zelyz, 1311-ben Zeleyz néven fordul elő. A későbbi korokban a Ziliz, Zeliz, Zeléz, Zsellész és Zseliz névalakok jelennek meg. Püspöki Nagy szerint Zselíz neve a sil/sün, silis/sünös névből származik, tehát a terület sündisznókban, illetve átvitt értelemben tüskés, tövises növényekben gazdag terület lehetett.
Urbán György, a helyi gimnázium ikonikus tanára, helytörténész szerint nem zárható ki, hogy a ziliz (vadmályva) nevéből ered. Azt mindenesetre valamennyi történész és a szakirodalom is elveti, hogy a szláv železo szóból származna a város neve.
Az írás megjelent a Magyar7 2024/27. számában.
