Xelex és a Counter-Strike
A Counter-Strike (CS) jelenleg a világ egyik legnépszerűbb és legrégebbi technikai lövöldözős játéka, amely az e-sport alapkövét jelenti. Az évek során folyamatosan fejlődő játék egyre több játékost, valamint nézőt és érdeklődőt vonzott be világszerte. Jelenleg hozzávetőlegesen 30-40 millió főre tehető azok száma, akik valamilyen formában, játékosként, nézőként vagy tartalomkészítőként foglalkoznak a Counter-Strike-kal.
A zselízi Vincze Adriánt – vagy ahogy a CS-körökben ismerik, xelexet – a magyar e-sport egyik legígéretesebb feltörekvő tehetségeként tartják számon. A 17 éves fiatalember legutóbb 2026 januárjának elején, a német MOUZ NXT csapatának színeiben, a lettországi Rigában győzedelmeskedett az Urban Riga Open Season tornáján.
– fogalmazott Adrián.
A CS2 közös, globális platformmal rendelkezik, amely egyfajta szintmérőként funkcionál: itt minden játékos a saját teljesítménye alapján pontokat szerezhet és ennek alapján kialakul a rangsor a játékosok között. Az itt elért magas pontszámainak köszönhetően találta meg xelexet az első magyar csapata.
– Ebben a közegben tudtam megalapozni a játéknak azt az oldalát, amely már nem kizárólag az egyéni teljesítményről szól, hanem a csapatmunkáról és a közösségi működésről is. Tekintve, hogy az egyéni tudásommal (ezt a játékban „skillnek” „aimnak” vagy „cross-hair placementnek” hívjuk) ott is ki tudtam emelkedni, sikerült felkeltenem a figyelmét más, nemzetközi csapatoknak is. Természetesen a karrierem során több olyan személy is volt, akik segítettek abban, hogy a tudásomat megfelelő módon meg tudjam mutatni, és lehetőséget kapjak a továbblépésre. Az ő támogatásuk és iránymutatásuk révén végül sikerült eljutnom a MOUZ NXT csapatához. Itt kaptam meg életem első „tisztességes” számítógépét.
Mint mondta, a xelex névnek nincsen különösebb története. Eredetileg a testvérétől kapta, s ő maga sem tudta pontosan megmagyarázni, honnan jött az ötlet. Egyszerűen megálmodta, ráragasztotta, s ezzel megszületett Adrián „gamer nickneve”.
– Imádok csapatban játszani! Szeretem azt az érzést, hogy másoktól függök, de talán még jobban a felelősséget, hogy mások is függnek tőlem. Számomra kifejezetten motiváló a közös felelősségvállalás – fűzte hozzá, amit azzal magyarázott, hogy jó dolog rendszerben dolgozni, keretek között működni.
Tekintve, hogy xelex jelenleg már hivatásos e-sportoló – profi szerződéssel, magántanulói státusszal, fizetéssel és meghatározott kötelezettségekkel –, gyakorlatilag főállásban foglalkozik a játékkal. Ez a gyakorlatban ugyanúgy működik, mint bármely más munkahely: egy körülbelül 40 órás munkarendről van szó, ami napi átlagban 8 órát jelent. Ezt az időt kötelező jelleggel a játékkal, az edzésekkel, a felkészüléssel és a csapatszintű munkával tölti; minden ezen felül belefektetett óra már extra ráfordításnak számít.
– A MOUZ NXT-s létem elején ez a plusz idő jelentősen több volt, mára azonban tudatosabban kezelem a terhelést. Amikor véget ér a csapatszintű munka, igyekszem kevesebb időt tölteni a játékkal a szabadidőmben, kifejezetten azért, hogy hosszú távon is meg tudjam őrizni a motivációmat, és elkerüljem a kiégést. Ilyenkor igyekszem kimozdulni otthonról, találkozni a barátaimmal, és kihasználni a lehetőségeket, amelyeket Zselíz és a régió kínál.
Vincze Adrián azt is elmondta, hogy szigorú napirend szerint éli a mindennapjait, amely az ébredés pontos időpontjától kezdve az étkezéseken át egészen a napi sportolásig minden elemet tartalmaz. Ezt a struktúrát tudatosan építették fel, és a testi-lelki egyensúly, valamint a teljes harmónia érdekében igyekszik maximális odaadással betartani.
– Szükséges a „rutin”, mert a koordinálatlan lefekvés és a nem rendszerszerű ébredés akár az egész napomat is meghatározhatja, és ezen a szinten ezzel már nem szabad „szórakozni”. Alapvetően a versenyeknek megvan a maguk állandó menete. Amikor több mérkőzésünk van egymás után, gyakorlatilag az egész napot a verseny helyszínén töltjük. Minden mérkőzést követően tartunk egy rövid csapatmegbeszélést, ezek azonban szándékosan nem hosszú elemzések. A cél ilyenkor nem az, hogy tovább terheljük magunkat, hanem inkább motivációs jellegű, támogató beszélgetés zajlik a meccsek között. Ez különösen fontos akkor, amikor egy napon belül több mérkőzést is játszunk, és gyakorlatilag alig marad szabadidőnk. Erre jó példa a rigai verseny, ahol öt mérkőzést játszottunk egymás után, szinte megszakítás nélkül. Ilyenkor, ha mégis adódik egy kis szabadidőnk, általában a városban sétálunk, beszélgetünk, eszünk, és – engem leszámítva – meg is kóstoljuk a helyi, tradicionális ételeket. Én sajnos elég válogatós vagyok…
Megjelent a Magyar7 2026/6. számában.
