Viszlát, Löffler
A több mint háromszáz százalékkal megemelt rezsiköltségek miatt a Rovás Polgári Társulás úgy ítélte meg, képtelen fenntartani korábbi székhelyét, a Löffler-villát, Löffler Béla szobrászművész szülői házát, és úgy döntött, kiköltözik onnan.
Szabó Ottó, a Rovás Polgári Társulás elnöke felidézte, Löffler Béla szülőházát és műtermét azzal a feltétellel hagyta Kassa városára, hogy az épületet kizárólag képzőművészeti tevékenységre és tehetséggondozásra lehet használni, illetve nem folyhat ott üzleti tevékenység. A Rovás 2010-ben költözött a Kassa-Óváros tulajdonában lévő kertes villába, amelyben ezelőtt az iparművészeti középiskola kőszobrászai és dekoratőrei dolgoztak. Az iskola kiköltözése után az akkor erős óvárosi magyar képviselet megszólította a Rovás társulást, hogy pályázza meg a villa bérlését. A Matica slovenská is pályázott, de a Rovás tevékenysége jobban megfelelt az ajándékozási szerződés feltételeinek, így végül ők vették bérbe az épületet.
A villát szinte üresen és rossz műszaki állapotban vették át, majd lassan, fokozatosan elkezdték rendbe tenni. Ezt azonban jócskán megnehezítette az óvárosi képviselő-testület tartós bizalmatlansága, illetve az, hogy a bérleti szerződés értelmében minden javítást, átépítést kérvényezni kellett és csak akkor lehetett belekezdeni, ha ők jóváhagyják. Sok harc árán sikerült néhány engedélyt megszerezni, de távolról sem annyit, mint amennyire szükség lett volna. Abba sem egyeztek bele, hogy az évi 12 ezer eurós bérleti díjat „beépítsék”, azaz az ingatlan fejlesztésére fordítsa a bérlő Rovás Polgári Társulás, hanem mindig egy összegben, a nyár végén kellett befizetni. Mindezen nehézségek ellenére lassanként sikerült élettel megtölteni az épületet.
Egyebek mellett nyitottak egy kis galériát, kiállításokat, előadásokat, író-olvasó találkozókat, különféle szimpóziumokat rendeztek, itt zajlott nyári alkotótáboraik egyik része, az esti iskolában tehetséges fiatalokat képeztek tovább, műteremapartmanokat alakítottak ki és egy klubkávézót is létrehoztak, ahová ellátogattak a közélet és művészvilág jeles képviselői.
Időközben azonban kiderült, hogy az épület bizonyos részei már életveszélyes állapotban vannak, illetve az is, hogy korábban nem zajlott le műszaki átadás-átvételi eljárás, azaz az épület nem volt kollaudálva. Kérdés, hogy korábban a középiskola hogyan működhetett ott. Mindenesetre ez azt jelentette, hogy a továbbiakban a Rovás Polgári Társulás nem rendezhetett tömegrendezvényeket. Maradt tehát a klubjellegű alkotótevékenység és a kisebb létszámú rendezvények.
Az évek során többször felmerült, hogy a tulajdonos, Kassa-Óváros az épület egyes részeit másnak adja bérbe, illetve az is, hogy az egészet eladja. Erre végül nem került sor, és a Rovás azután is tovább bérelte az ingatlant, hogy pályázat útján sikerült hozzájutnia a belvárosban, az Erzsébet utcában az egyik épülethez, ahol megnyílt a MaJel Rovás Központ.
Terveik voltak a Löffler-villával, például a szobrász nevét viselő állandó művésztelepet hoztak volna létre. Szabó Ottó szerint úgy tűnt, az ötlet a jelenlegi polgármesternek is tetszett. Közösen ellátogattak a Szolnoki Művésztelepre, melynek vezetője elmagyarázta neki, hogyan működnek Magyarországon a művésztelepek, mert ezeknek Szlovákiában nincs hagyománya. A lényege, hogy a művésztelepen hosszabb időt, akár egy évet is eltölthetnek a művészek, akár közösen alkothatnak, kapcsolatokat építhetnek. Szabó Ottóék egy ilyet szerettek volna Kassán is létrehozni. Jártak a Tihanyi Művésztelepen is, s a polgármester akkor is ott volt, amikor a Rovás a Magyar Képzőművészeti Egyetemmel írt alá együttműködési megállapodást.
– Aztán amikor hazajöttünk, mintha semmi nem történt volna, jegyzi meg a Rovás elnöke.
– Bár folyton bizalmatlanok voltak velünk szemben, nem támogattak minket, de ezt a harcot megvívtam volna, hozzá vagyok szokva. Igazából a rezsiköltségek „tették be az ajtót”. A havi 1000-1200 euró között mozgó rezsit tavaly novemberben felemelték havi 5300 euróra. Ekkora összeget lehetetlenség kigazdálkodni – hangsúlyozta Szabó Ottó.
Idén augusztusban beadták a szerződésbontást, mert akkor úgy számoltak, október végéig még fenn tudják tartani az épületet, de tovább nem. Szabó Ottó hozzátette, még bíztak abban, hogy sikerül valamilyen konszenzusra jutni, folyamatosan keresték a kapcsolatot a képviselőkkel, de nem sok sikerrel. Végül aztán novemberben a Rovás kiköltözött intézményesült indulásának helyszínéről.
Gergely Papp Adrianna megyei képviselő, a Rovás alelnöke úgy fogalmazott, meggyőződése, hogy nem találnak még egy ilyen szervezetet, amely egyrészt megfelel Löffler kikötéseinek, azaz művészetpártoló civil szervezet, másrészt fenn is tudja tartani az ingatlant. Hozzáfűzte, a Rovás az évek folyamán a bérleti díjon felül még rengeteg pénzt áldozott a ház fejlesztésére, illetve ott indult el nagyon sok dolog, tevékenység, amit aztán az Erzsébet utcában sikerült magasabb szintre emelni.
– Éveken át foggal-körömmel ragaszkodtunk a házhoz, megpróbáltuk megvédeni Löffler Béla örökségét, de kinevettek, nem hitték el, hogy komolyan gondoljuk. Talán igazán nem is fogták fel, hogy mennyi mindent csináltunk, ami mind a kassai kulturális élet javát szolgálta. Azzal, hogy ez az épület elveszett, Löffler örökségének egy része veszett el a kassai magyarok számára – mondta Szabó Ottó.
– Nagyapám annak idején azt mondta, ha valamin az isten áldása van, akkor az sikerül, akármennyi ellenség áll eléd, de ha nincs rajta áldás, akkor hiába erőlködsz, nem fog sikerülni. Most úgy néz ki, az utóbbi történt. Olyan ez, mintha feladnánk a vár egyik bástyáját, mondván, hogy nem baj, a többi még védhető. Csak azt kell tudatosítani, hogy ha az egyik bástyát feladtad, az ellenség már bent van a várban.
Bár ezzel lezárult egy korszak a Rovás számára, tette hozzá Szabó Ottó, de semmi nem ért véget, továbbra is jelen vannak Kassa kulturális életében, az Erzsébet utcán.
Felmerül a kérdés, mi lesz a Löffler-villa további sorsa? Jobb esetben tiszteletben tartják az adományozó akaratát, és a jövőben is képzőművészeti tevékenység, tehetséggondozás folyik majd ott, rosszabb esetben azonban eladják, esetleg a sorsára hagyják. Aztán, tegyük fel, egyszer csak ledől egy kémény, átszakítja a tetőt, s az épület beázik. Nem javítják meg, idővel az egész tönkremegy, majd egyszer csak lebontják és építenek a helyén valami mást. Mondjuk lakótömböt vagy parkolóházat.
Gergely Papp Adrianna elmondta, árgus szemekkel fogják figyelni az ingatlan további sorsát. Ha valaki bérbe veszi az épületet, és megkapja mindazokat a dolgokat, amit a Rovás hiába kért éveken át, nem fogják szó nélkül hagyni.
Ezt Szabó Ottó is megerősítette.
– Ha civil szervezetnek akarják adni, tegyék ugyanilyen feltételekkel. Mihelyst kettős mérce lesz, azonnal felemeljük a hangunkat. Ha el akarják adni, nem fogjuk hagyni, petíciókra és egyéb tiltakozó akciókra készülhetnek. Nagyon kíváncsi vagyok, mihez kezd vele a város most, hogy a villa fenntartásának összege az ő nyakukon marad – mondta.
