Visszatérés az alma materbe
A Komáromból származó és a magyarországi Neszmélyen élő Aranyosi Szénássy Attila képzőművész három tematikus részből álló képkiállítása április végéig látható a komáromi Selye János Gimnázium Gimigalériájában.
Szénássy Attila a helyi gimnáziumi tanulmányai befejezése után reklámgrafikusként dolgozott a városházán és a Tátra moziban, rajztehetsége korán megmutatkozott. Az Art-Protis textiltechnikát és a porcelánfestést Csehországban, az általános restaurálást pedig a Budapesti Múzeumi Igazgatóságon tanulta. A Szépművészeti Múzeumban tanulmányokat festett. Az ifjú művész 1985-ben áttelepült Magyarországra, először a Hollóházi Porcelángyárban egyedi porcelánokat festett, majd miután Szegeden rajztanári diplomát szerzett, több helyen tanított rajzot és grafikát. Könyvborítókat, illusztrációkat, ex-libriseket, képeslapokat is tervez, s két, Magyarországon használt alapiskolai tankönyvet is illusztrált. A budapesti Néprajzi Múzeum több grafikáját megvásárolta. Eddig több mint 80 kiállítása volt Magyarországon és a Felvidéken, több alkalommal Észak- és Dél-Komáromban, Pozsonyban, Budapesten, Győrben, Tatán, Tatabányán, Nagykállóban.
Komáromhoz sok szép emlékem fűződik. Időközben megházasodtam, s az immár két felnőtt lányom és egy felnőtt fiam kirepült a családi fészekből. A nevemben pedig azt jelenti az Aranyosi előnév, hogy a Szénássy család csallóközaranyosi ágából származom, másrészt pedig arra is utal, hogy húszévesen ebben a községben volt az első önálló kiállításom – mondta el olvasóinknak a 65. évét nemrég betöltött alkotó.
A szegedi főiskola tanáraitól sokat tanult, ám az élete folyamán megismert jeles képzőművészeket tartja mestereinek.
– Senkit sem akarok megbántani, de az az igazság, hogy az évek során velem kapcsolatba került kiválóságoktól, Barcsay Jenőtől, Tóváry Tóth Istvántól, Szász Endrétől, Kutassy Imre Ferenctől, Osztényi Leandertől, Plesnivy Károlytól, Verba Imrétől, Victor Vasarelytől többet tanultam, mint a főiskolán. Jelentős mértékben nekik köszönhető az, hogy a grafika majdnem minden ágát jól ismerem és művelem. Különösen Vasarely személye és művészete hatott rám, többször is találkoztunk.
Aranyosi Szénássy Attila bátran váltogatja a művészeti technikákat, tarthatná magát grafikusnak, festőnek, vagy éppen illusztrátornak.
– Leginkább embernek tartom magam, aki szerint felesleges ezeket különválasztani, rangsorolni. Bár az igaz, hogy a szívemhez legközelebb a linómetszet áll, a fekete-fehér kontraszt miatt. Legtöbbet abból készítek, a témák közül pedig a madárvilág a kedvencem. Volt egy nagyszerű marianumi biológiatanárom, Holczhei Viktor, aki kinyitotta szememet az élővilágra. Később sok kiállításomra meghívtam őt, és szívesen el is jött. Születésének 100. évfordulója alkalmából a Marianum Egyházi Iskolaközpontban egy kiállítással szeretnék adózni emlékének.
Aranyosi Szénássy Attila kiállítása három tematikus részből áll. Az elsőbe kerültek a 19. század legjelentősebb, aranykoszorús költőinek, íróinak fekete-arany színű portréi, melyek kombinált technikával készültek.
– Ekképp hajtok fejet 14 neves magyar irodalmárunk előtt, akik között talán kakukktojásnak számít Juhász Gyula, a főiskolai városom, Szeged szülöttje, mivel ő javarészt a 20. században élt. Pár irodalmár képét már másutt is kiállítottuk, például Csokonai Vitéz Mihályét Dunaalmáson, ahol a szerelme és múzsája, Lilla alussza örök álmát.
A művész azt is elárulta, hogy szívesen olvasgat verseket, mert hosszabb prózai művekre nincs ideje, sőt, kedvtelésből verseket is ír. Karácsonyi ünnep címmel 2008-ban jelent meg az első verseskötete, amelynek a folytatását tervezgeti. De visszatérve a kiállításhoz; a második tematikus részről elmondta, hogy főszereplője Jézus.
– A második, szintén 14 képből álló egységben Jézust ábrázoltam, miután Veronika kendőjével megtörölte az arcát. Ha találok egy új építésű magyarországi templomot, ezt a sorozatomat majd ott is szívesen kiállítom. A harmadik rész központi eleme a valamennyi évszakban ábrázolt napraforgó, érzékeltetve a változó évszakokat. A téli képen a már elhunyt édesanyámnak írt versem is olvasható, mégpedig szlovákul, mert ő szlovák nemzetiségű volt, aki nagyon szerette a magyarokat. Mivel mindig másféle tárlatanyagot állítok ki, ez az összeállítás így még sehol sem volt és a jövőben máshol sem lesz látható.
A Gimigalériában tartott megnyitó alkalmával Andruskó Imre igazgató köszöntötte a jelenlevőket, köztük Keszegh Béla polgármestert és Becse Norbertet, a Magyar Szövetség járási elnökét, valamint az alkotó rokonait, volt osztálytársait és a további érdeklődőket.
– Nagy örömmel láttam viszont az egykori diáktársaimat, akik megtiszteltek a jelenlétükkel. Jó volt velük beszélgetni, felidézni a közös ifjúkorunkat. Sajnos, a szüleimen kívül már Árpád bátyám, Komárom volt alpolgármestere és több rokonom is meghalt. Akik még élnek, eljöttek, és együtt néztük meg a tavaly felavatott Szénássy Zoltán-tantermet. A gimi igazgatóságának ezúton is köszönöm a kiállítási lehetőséget. Amíg lehet, folytatom az alkotómunkát, s közben nagyon hálás vagyok a Jóistennek azért a tűzért, ami táplál engem – mondta zárásképpen Aranyosi Szénássy Attila képzőművész.
Majer Jázmin diáklány versmondása után Szabó Gábor tanár úr mutatta be a kiállítás anyagát.
