Varjú Rakoncza Gabriella felvidéki kéznyoma a kelengyeládák kultúrörökségének világában
Vajon milyen titkokat rejtettek a kelengyeládák? Csodálatos történetek, hagyományok tárulnak fel a készülő A magyar hozomány – Kelengyeládák és titkaik a Kárpát-medencében tárlaton. A Kárpát-medencei népi bútorfestők között egy felvidéki hölgy is szerepel. Varjú Rakoncza Gabriella egy dunai stílusú, valószínű komáromi láda rekonstrukciójával készül a kiállításra.
Balassagyarmaton nyílik február 14-én a Dunakanyar Népművészeti Egyesület által szervezett, a Kárpát-medence bútorfestőit összefogó kiállítás, amely 50 kelengyeláda titkát tárja fel. A kiállítás ízelítőt ad a Kárpát-medence festettbútor díszítő kultúrájából kortárs alkotók kelengyeládái tükrében, miközben betekintést nyer a látogató a bútorfestés, valamint a kelengyeládák, mint a női életút kísérőinek titkaiba. A kiállítást egy felkészülési idő előzte meg, ahol az alkotók gyűjtő tevékenységet folytattak, megismerkedtek egy-egy vidék bútorfestő jellegzetességeivel, megtanulták "beszélni" ezt a nyelvet és régi emlékek alapján újra, vagy újat alkottak a megismert 1750 és 1900 közötti emlékekből.
– olvasható a készülő kiállítás meghívójában.
A kiállításra nagy kedvvel és szeretettel készül a mátyusföldi Alsószeliben élő Varjú Rakoncza Gabriella is, mint mondja, hosszú tapasztalások, munka és tanulás van a háta mögött, de tiszta szívből és nagy lelkesedéssel műveli a bútorfestői kedvtelést. Mindamellett tanárként dolgozik a régióban.
„Egy évnyi tanulás, kísérletezés és munka eredményeként elkészült a kelengyeláda, amelyet most nagy örömmel osztok meg a közönséggel. A láda festése során rengeteg tapasztalatot és tudást szereztem. Egy dunai stílusú ládáról van szó, amelynek eredetije a Néprajzi Múzeumban található. Közel hat éve foglalkozom kedvtelésből bútorfestéssel, de mivel Magyarországon ennek nagyobb hagyománya van, mint a Felvidéken, ezért átjátok tanulni népi iparművészektől. Úgy tudom, a kiállításra Szlovákiából ketten – én és Benkó Pali készítettünk munkát“ – magyarázza Gabika, aki hosszan mesél a kiállítást megelőző kutatói és alkotói munkáról is.
Elsősorban tanulmányozni kellett a kelengyeládák történetét, és az elkészíteni vágyott munka eredetijét, amelyet, mint említette, a Néprajzi Múzeumban vizsgált meg tüzetesen, Molnár Tamásnak köszönhetően. A dunai stílusú ládáról úgy vélik, komáromi eredetű lehetett. A tervezési és kutatási munkát a jóváhagyatási fázis követte, január 14-re kellett leadni az elkészített művet, hogy a Hagyományok Háza zsűribizottsága elkészíthesse az értékelését.
– magyarázza a felvidéki bútorfestő hölgy, aki a Szakkör kezdeményezés egyetlen olyan felvidéki oktatója, aki középhaladó csoportot vezethet a bútorfestők között.
– mondja Gabika, aki már nagyon várja a kelengyeláda-kiállítást, főleg azt, hogy több mint negyven alkotó ötven ládáját egy helyen egy időben láthassa.
