Van mire büszkének lenni a Mátyusföldön
Hagyományosan Deákin, Szent István király ünnepén tartotta meg régiótörténeti konferenciáját a Csemadok. Ezúttal Alsószeli, Diószeg és Nagyfödémes település történelmi, kulturális és társadalmi fejlődésének folyamatáról szerezhettek ismereteket a jelenlevők.
Sokan gyűltek össze a deáki kultúrházban, hogy a mátyusföldi régió kultúráját, falvainak fejlődését ünnepeljék, egyben megemlékezzenek Szent István királyról, aki államot alapított a magyaroknak és megalapozta azt, hogy napjainkban is magyarként élhetünk a szülőföldünkön. Deáki méltó helyszín, hiszen katolikus templomában őrizték a bencés szerzetesek a legkorábbi latin betűs magyar nyelvű szövegemléket, a Halotti beszédet és könyörgést tartalmazó misekönyvet.
A konferencia után a jelenlévők megkoszorúzták Szent István király szobrát, Nagy János alkotását. Az ünnepség ökumenikus istentisztelettel zárult, amelyet Mons. Tóth László kanonok és nagytiszteletű Édes Ákos református lelkész vezetett. Az ünnep fényét Mórocz Virág énekművész és Ternóczky István orgonaművész közös előadása emelte.
– mondta a Csemadok országos elnöke, Bárdos Gyula.
Deáki tulajdonképpen már végvár, ha meg akarjuk tartani a végvárainkat, magyarságunkat, önazonosságunkat, identitásunkat, akkor olyan alapokra kell helyezni, amelyeket Szent István adott nekünk, tette hozzá Bárdos Gyula.
– mondta el lapunknak Bárdos Gyula, a Csemadok országos elnöke, megerősítve a koszorúzás szónokának, Baranyai Alajosnak a szavait, miszerint úgy kell élni életünket, hogy azzal méltók legyünk Szent István örökségéhez. Nemzeti történelmünk megismerésével, kultúránk gazdagságának, anyanyelvünk szépségeinek tudatosításával és művelésével, a tudomány, a kultúra és a sport eredményeinek felmutatásával elérhetjük, hogy nemzeti értékeiket jól ismerő, erkölcsükben szilárd, öntudatos, okos magyar nemzedékek jöjjenek utánunk.
– A sorrendben már a nyolcadik helytörténeti konferencia elsődleges célja, hogy számba vegyük azt a hagyatékot, amit Szent István király ránk hagyott. Általában három településnek adunk bemutatkozási lehetőséget, hogy lássák az utódok, min munkálkodtak az elődök, és ez bizony nem kis örökség – magyarázta Mézes Rudolf, főszervező, a Csemadok nyugati regionális alelnöke. Tavaly Vízkeletet, Jókát és Kismácsédot mutatták be, az idén került sor Alsószelire, Diószegre és Nagyfödémesre. A Mátyusföld gyakorlatilag két nagy megyét, Nagyszombat és Nyitra megyét foglalja magába, sőt a szenci régió kapcsán Pozsony megye egyes falvait is ide tartozónak véljük. Fontos, hogy ezek a területek lélekben és kultúrában is összekapcsolódjanak.
Alsószeli magyar kultúrájáról, az „éneklő” falu múltjáról és jelenéről a község legendás tanító bácsija és karnagya, Szabados László mesélt a jelenlévőknek. Laci bácsi közel harminc éven át volt az alsószeli magyar kisiskola igazgatója, megélte a múlt század történelmi viharait, nagy tanítóelődeit követve énekkart vezetett, közösséget szervezett a faluban, máig aktív krónikása, fényképésze a településnek. Elmondható, hogy nála többet talán senki nem tud Alsószeli múltjáról és jelenéről.
– Ha egy nép énekel, messzire hallatszik, hogy létezik – idézte Sütő András írót az előadó, ebben a szellemben élnek Alsószeliben, ahol az éneket sosem lehetett betiltani. A faluban az 1800-as évek végétől voltak dalegyletek, nagyszülőkről szállt a hagyomány az unokákra, akik ma is énekelnek a faluban, ahol mindig „csinos” volt az énekszó. Voltak idők, mikor egy-egy településen 4-5 színjátszó és éneklőcsoport is volt – van tehát mire büszkének lenni, és van mit folytatni. Ezt bizonyítva lépett színpadra az alsószeli férfi Daloskör és a fiatal hölgyekből álló Varsás éneklőcsoport is, amelynek vezetője Laci bácsi unokája, Kelemen Kata. Így száll az ének és a kultúra generációról generációra Alsószeliben. A Csemadok országos elnöksége a Csemadok Érdemes Művészeti Csoportja címet adományozott az Alsószeli Magyar Dalkörnek a konferencia alkalmából.
A diószegi Csemadok hetven évéről Csanaky Eleonóra mesélt a hallgatóságnak, kitérve a reszlovakizáció időszakára is, amely a felvidéki magyarság megalázása volt. Előadásában a szónok azt magyarázta, hogy a nemzeti múlt erkölcsre, gerincességre, nyelvhűségre tanít.
Krommer Rudolf, a diószegi Csemadok-alapszervezet elnöke az alapításról és a kulturális munka folytonosságáról beszélt, kiegészítve az előadó gondolatait.
Szabó László nagyfödémesi helytörténész hosszú évek kutatásait mutatta be, amelyek leginkább Borsos Mihályhoz, a szeretett nagyfödémesi jótékony paphoz kötődnek. A diószegi élő kultúrát a DióHéj citerazenekar, a nagyfödémesit a Csemadok mellett működő felnőtt irodalmi színpad, Ez itt az én hazám előadása tarkította.
A deáki kultúrház nagytermében Görföl Jenő és a közelmúltban elhunyt Kovács László Szent László felvidéki szakrális ábrázolásait bemutató fényképkiállítását is megtekinthették. A Csemadok országos titkára kedves történetekkel emlékezett megboldogult barátjára és az iskolák, szervezetek, közösségek gondozásába, figyelmébe ajánlotta a páratlan fényképkiállítást.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2024/34. számában.
