Van, ahol 600 százalékkal is megnövekedett a lakosok száma – Milyen hatásokkal jár a betelepülés?
Évtizedek óta megfigyelhető jelenség a pozsonyi dezurbanizáció, azaz a városi lakosság egy részének vidékre költözése, ami a népességnövekedés súlypontjának áthelyeződésével is jár. De nemcsak a pozsonyiak költöznek ki a nagyvárosból a főváros környéki településekre, Szlovákia egész területéről költöznek át ide emberek.
Ennek következtében az elmúlt huszonöt év alatt a statisztikák szerint 90 ezer fővel megnövekedett Pozsony vonzáskörzetének lakossága, ami a mintegy 5 és fél milliós ország viszonylatában nem kis szám. S a szakemberek szerint ez a szám a valóságban ennél jóval nagyobb is lehet. Gondoljunk csak a határmenti magyarországi településekre – Rajkára vagy Bezenyére áttelepültek jelentős számára. Rajkán például egész lakótelepek alakultak ki az elmúlt évek folyamán a betelepülő szlovákok számára.
Óriási folyamatról van tehát szó – Szlovákia újkori történelmének egyik legjelentősebb társadalmi-térbeli átalakulásáról, mégsem szentel ennek kellő figyelmet szinte senki,
mondta Martin Šveda geográfus, a Comenius Egyetem Természettudományi Karáról, egy a Trend gazdasági lapban készült korábbi interjújában. Šveda szerint globális szemszögből nézve nemcsak Pozsonyt érinti ez a jelenség, hanem az egész országot. A szakember szerint ugyanis a városokból falvakba irányuló népességkiáramlás Szlovákia szinte minden nagyvárosát érinti, csak éppen Pozsony viszonylatában jóval általánosabb. Mert amíg Kassa környékén például csak individuálisan növekszik egy-egy település, Pozsony vonzáskörzetében növekszik minden falu.
Persze, a jelenség nem szlovákiai sajátosság, a világon mindenhol előfordul, de bizonyos nemkívánatos hatásokkal is jár, amire nem árt felhívni a figyelmet, szerencsés esetben pedig megelőzni azokat. Hiszen ez nemcsak Pozsonyról és annak fejlődéséről szól, hanem a népességkiáramlás tükrében Szlovákia többi részének hanyatlásáról is.
Azok az emberek ugyanis, akik ide jönnek, valahonnan hiányoznak, véli Šveda, aki szerint tévedés lenne azt hinni, hogy ez valamiféle hóbort, ami majd elmúlik.
„Az embereknek lakhatásra van szükségük, Szlovákiában pedig továbbra is lakáshiány van. Pozsony környékén pedig még mindig megfizethetőbb a lakhatás, mint a városban, így sok ember számára racionális választás, hogy ide költözik” – véli a geográfus, aki szerint ezt bizonyítja a befektetők nem lankadó érdeklődése is a főváros környéki telkek iránt. A betelepülést segítik azok a tíz-húsz évvel ezelőtti döntések is, amelyek az elöregedő települések fejlődésének felpörgetése érdekében viszonylag nagyvonalú területi terveket készítettek, és kiterjedt övezeteket különítettek el beépítésre.
Több önkormányzat már érzi, hogy nem tud olyan hatalmas számú lakost felszívni komolyabb bonyodalmak nélkül, de meg van kötve a kezük, visszamenőleg már nem módosíthatják a területi tervet.
Sok polgármester és önkormányzati képviselő-testület viszont még mindig azon az állásponton van, hogy a növekedés pozitív. Eközben nem tudatosítják, hogy ennek a sok embernek egyre nagyobb lesz az igénye, iskolákat, óvodákat, játszótereket, boltokat, utakat követelnek majd. A korlátozott lehetőségekkel rendelkező önkormányzatok pedig nem mindig tudnak ezeknek az igényeknek eleget tenni.
– A Pozsony környéki falvakba való betelepülés első hullámában a reálisan Pozsonyban lakók vidékre települése volt a jellemző az ingatlanárak miatt, ami nagyjából a 2000-es évek elejéig tartott. Ezt követően megjelentek az ingatlanbefektetők, de úgy is mondhatnám, hogy telekspekulánsok is, akik elkezdtek Pozsony környékén földeket felvásárolni, bizonyos esetekben akár a Földalapon keresztül jutottak telkekhez, és az egyes településeken elkezdtek lakóparkokat építeni – fogalmazott portálunknak Őry Péter, a Pro Civis polgári társulás elnöke és a fővároshoz közeli Csallóközcsütörtök polgármestere. Hozzátette,
a legdöbbenetesebb ebben a történetben, hogy összességében úgy tűnik, mintha senki sem vizsgálná az összhatásokat, akár több település szintjén, akár járási vagy megyei szinten.
– Gondoljunk csak bele, hogy egy ilyen beruházási hullám az infrastruktúra milyen jellegű változtatását jelenti. Leegyszerűsítve, nincs az elektromos hálózatban megfelelő feszültség, a csatornahálózat vagy a tisztító állomás kiépül hétezer emberre, de az igény most már 25 ezer lenne, és rá van kötve 10 ezer. Nincs megfelelő kapacitású iskola vagy óvoda, nincs gyerekorvos, nincs bevásárlóközpont, nincsenek utak, ami azt jelenti, hogy a közlekedés állandó problémát jelent, mert ezek az emberek többnyire Pozsonyban dolgoznak – mondta Őry hozzátéve, arról nem beszélve, hogy
ezek az építkezések teljesen fejetlenül történtek¸ így a szóban forgó beruházások a falvak falusi jellegét is megölik.
– Miközben nem alakul ki még csak a kertvárosi jelleg sem. Ezek az építkezések úgy néznek ki, mint a ligetfalui vagy a pozsonyhidegkúti bérlakások „lefektetve”, mint egy modernkori túlzsúfolt favela-rendszer – fűzte hozzá.
A betelepüléseknek az infrastrukturális hatásokon kívül van egy önkormányzati-gazdasági vonulata is.
– A városból vidékre költözők nagy része nem jelentkezik be állandó lakhelyre az adott településre, hanem marad pozsonyi lakos. Jól megfigyelhető volt ez a népszámlálás alkalmával, amikor is a pozsonyiak először nem értették, hogyan lehet, hogy 14 ezerrel több pozsonyi van bejelentve állandó lakhellyel, mint amennyien tartózkodási helyként Pozsonyt adták meg, ami azt jelenti, hogy
– mondta Őry hozzátéve, ezek az emberek a közszolgáltatást a településről kapják, viszont a közösből a befizetés ezért nem történik meg.
– Csak a helyi adót meg a helyi hulladékdíjat fizeti, de az mind veszteséges. A hulladékelszállítás és -feldolgozás egy önkormányzat számára mindig mínuszos történet – mondja hozzátéve, ha pedig bejelentkeznek állandó lakhelyre, kialakul belőlük egy helyi közösség, amely abban a pillanatban, hogy túlnőtte az őshonos közösséget – mi esetünkben a magyart –, meg tudja fordítani a választások kimenetét.
Vagy kiválóan szemlélteti ezt Vörösmajor példája, ahol hiába nőtt a magyarok száma, mert éppen emiatt a jelenség miatt az arányunk exponenciálisan csökkent. Számokkal szemléltetve 2001-ben Vörösmajornak összesen 337 lakosa volt, 2021-ben viszont már 2472, ami több mint 600%-os növekedést jelent. 2001-ben az itt élő magyarok száma 152 volt, ami 45,1%-os arányt jelentett, 2021-ben pedig hiába növekedett a magyarok lélekszáma 181-re, ez a betelepülések miatt már csak 7,32%-os arányra volt elegendő – fűzte hozzá Őry.
Arról nem beszélve, hogy az identitás hosszú időn keresztül formálódik, és ebben az esetben ez a folyamat még viszonylag fiatalnak számít, hiszen körülbelül húsz éve élnek itt azok a legidősebb betelepülők, akik a jelenlegi szuburbanizációs hullámban telepedtek le a Pozsony környéki falvakban.
– véli Martin Šveda. Létező jelenség az is, bár többnyire csak individuális, hogy a betelepülők egy része, mivel nem váltak valóra az elvárásai, vagy nem tudott gyökeret verni az adott településen, visszaköltözik a városba. – Van ilyen eset nálunk is, abban a negyedben, ahol betelepülők laknak, van például olyan ház is, amelyben már a negyedik lakó lakik, amióta én vagyok a polgármester – tette hozzá Őry.
Mint mondta, ő inkább azt tapasztalja, hogy ezek az emberek többnyire nem épülnek be a település életébe. De azt is látni, hogy sok esetben helyi közösségeket kezdenek el, mondjuk, a közösségi hálón kialakítani. – Vörösmajor vagy Úszor esetében is látom ezt, ami egyrészt érthető is, mert az ember lényéből kifolyólag nyilván van erre közösségi igény – fűzte hozzá.
mert mondjuk, valaki visszakapta és felszántotta a focipályát, ilyen is volt a környéken – mondta hozzátéve, ezek a példák is azt mutatják, hogy a betelepülők nem igazán kapcsolódnak be a helyi közösség életébe, amihez persze hozzájárul a nyelvi akadály is. – Ha pedig valaki a többségi nemzetből be is kapcsolódik egy-egy falusi szervezet életébe, akkor sok esetben a többségnek kell nyelvet váltania, és az addig magyarul folyó szervezeti élet hirtelen kétnyelvű lesz. Mindez tehát azt jelenti, hogy vannak ennek a kérdésnek nyelvhasználati vonzatai is – fűzte hozzá Őry.
Az elmondottakból egyértelműen kitűnik, hogy hiányzik egy olyan ernyőszervezet, amely ezeknek az építkezéseknek és a hosszú távú tervezésnek a tágabb összefüggéseit is figyelembe venné.
Az önkormányzatok sok esetben nem rendelkeznek ehhez sem szakmai hozzáértéssel, sem személyi eszközökkel, így nagyon könnyen kiszolgáltatottá válnak a gazdaságilag és jogilag is jól ellátott befektetőknek, akiknek viszont a saját hasznukon kívül semmi más nem fontos. Az meg, hogy mi lesz később, hogy lesznek-e utak, lesz-e óvoda vagy iskola, már egyáltalán nem érdekli őket. Azt oldja meg az önkormányzat, ahogy tudja…
