Annamajor

A község a Kisalföldön, a Felső-Csallóköz északnyugati részén, Pozsony központjától 20 km-re-keletre, Somorjától 13 km-re északnyugatra, Szenctől 20 km-re délnyugatra fekszik. Két településrészből áll, a népesebb Erzsébetmajor (Alžbetín Dvor) a Pozsony-Komárom vasútvonal (megállóhely) és a Dénesdet (4,5 km) a Hviezdoslavfalvához tartozó Németsókpusztával (3,5 km) összekötő mellékút mentén található, az eredeti községközpont, Annamajor (Miloslava) pedig tőle 2,5 km-re északnyugatra fekszik. Annamajort 1,5 km-es bekötőút kapcsolja a község északi határán haladó 572-es (Pozsony-Dunaszerdahely) főúthoz. Keletről Csütörtök, délkeletről Hviezdoslavfalva, délnyugatról Dunajská Lužná, északnyugatról pedig Dunahidas községekkel határos.

A Pozsonyi kerülethez és a Szenci járáshoz tartozó község. 1936-ban vált önállóvá, korábban Csütörtökhöz tartozott. A szlovák kolóniák községgé szervezésével (10,19 km²) Csütörtök község területének 31,9 %-át elszakították (az 1938-ban Annamajorhoz csatolt Erzsébetmajorral együtt). 1936-1938, majd 1945-1960 között a Somorjai járáshoz tartozott. 1938-1945 között a Szlovák Államhoz csatolták (határának Erzsébetmajortól keletre eső részét visszacsatolták Magyarországhoz), ekkor keleti határa államhatárt alkotott Magyarország és Szlovákia között. 1960-1996 között a Pozsony-környéki járáshoz tartozott.

A községnek 1940-ben 534, 1991-ben 707, túlnyomórészt szlovák nemzetiségű lakosa volt. 1991-ben a magyarok a lakosság 5, 2011-ben már csak 2,6 %-át alkották. A Pozsonyból történő tömeges kitelepülés révén a község lakosságszáma 2001-2011 között megduplázódott (864 főről 1780-ra nőtt). A lakosság 41,1 %-a római katolikus, 9,2 %-a evangélikus vallású, de magas a felekezeten kívüliek aránya is (32,9 %).

A mai község Annamajor kolónia területén jött létre 1936-ban, majd 1938-ban Erzsébetmajort is hozzá csatolták. Erzsébetmajor Szent Erzsébet tiszteletére szentelt temploma már a 13. században állt, eredetileg román stílusú volt. Legkorábbi említése 1283-ból származik. A templomot és a plébániát az 1332 és 1337 között kelt pápai tizedjegyzék is megemlíti. Ezután 1399-ben szerepel újra az írott forrásokban, amikor a Szentmártonhegyi (Pannonhalma) bencés apátság birtoka. 1521-ben az apátság a máriavölgyi pálos kolostornak adta. A 16. század végén és a 17. század elején a Csallóköz északi részét sújtó járványok lakosságát megtizedelték, lakói meghaltak, vagy elmenekültek. Az 1634. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv megemlíti, hogy a korábbi falu helyén csak romok láthatók. Templomát 1666 és 1679 között Szelepcsényi György érsek újjáépíttette és a település is újraéledt. 1781-ben 17 lakosa volt, részben szlovákok, részben magyarok. Ezután különböző nemesi családok birtoka volt. A két világháború közötti csehszlovák földbirtokreform során Csallóközcsütörtök határába, Annamajor (1921-ben), Vörösmajor (1921-ben), Erzsébetmajor (1925-ben) és Németsók (1928-ban) pusztákra, a Pálffy és a Wiener-Walten család felosztott nagybirtokára szlovák, illetve cseh és morva kolonisták települtek. A kolóniákat 1936-ban Hviezdoslavov (Németsók, Vörösmajor) és Miloslavov (Annamajor, Erzsébetmajor) néven önálló községekké szervezték.

A községben szlovák alapiskola és óvoda működik, határában nagy gyümölcsöskertek vannak. A település modern katolikus temploma 1997-ben épült.