Ünnep a „hallgatag szellem” otthonában
Ha egy távolabbról érkező látogató betéved egy kisvárosba, általában nincsenek különösebb elvárásai. Nem keres benne látványosságokat, nem számít nagy történetekre. Örül, ha talál egy helyet, ahol ebédelhet, egy kávézót, esetleg – ha úgy hozza az útja – szálláslehetőséget is. Ritkán jut eszébe, hogy egy ilyen városkának múltja van, innen olyan emberek indulhattak el, akik később sokak számára váltak ismertté, és maradandót alkottak.
Királyhelmec éppen ilyen kisváros. Egy odatévedő számára könnyen maradhatna meg egyszerű állomásnak az úton, az itt élők azonban pontosan tudják, mennyi mindenre lehetnek méltán büszkék. Innen indult Helmeczy Mihály nyelvújító, Kazinczy Ferenc közeli ismerőse, innen vezetett útja a világot jelentő deszkák felé Nádasdi Péter színművésznek és innen indult Geri Ádám is, aki magyar létére ma egy szlovák futballklub vezetőjeként dolgozik. Első pillantásra nincs sok közös ezekben az életutakban. Egyvalami mégis összeköti őket: egy intézmény. Az alapiskola, amely egy kívülálló szemében teljesen hétköznapinak tűnhet, pedig korántsem az.
A Helmeczy Mihály Alapiskola 75 évét nem lehet egyetlen ünnepségbe belesűríteni, ezért az emlékezés itt nem egyszeri esemény. Találkozások, közös versenyek, beszélgetések és a nyár elejére tervezett nagy ünnepség adják meg a múltidézés keretét. Régi diákok térnek vissza, a mostani tanulók kérdeznek, a pedagógusok pedig együtt dolgoznak azon, hogy a jubileum valóban végigkísérje az egész tanévet.
Szabó Ferdinánd, az iskola igazgatója szerint szigorúan véve a magyar alapiskola története jóval régebbre nyúlik vissza. A mostani jubileum az ötvenes évekhez kötődik – ahhoz az időszakhoz, amikor a magyar oktatás a városban újraindulhatott. Az igazgató kiemeli: a múlt alakulását nem egyenes vonal, hanem megszakítások és változó körülmények formálták.
– A források szerint már a 14. század közepén, 1342-től plébániai iskola működött a városban. A későbbi századokban az egyházi és az állami oktatás váltakozása, majd a 20. század határváltozásai és politikai fordulatai formálták az iskola sorsát. A magyar oktatás az ötvenes évek elején indulhatott újra a városban, eleinte szerény körülmények között, több helyszínen működve. A „vándorlás” 1963-ban ért véget az új iskolaépület átadásával, majd 2002-től – története során először – minden évfolyam egy tető alá kerülhetett – mondja Szabó Ferdinánd hozzáfűzve, az iskola mindennapjait ugyanazok a kihívások formálják, mint a szlovákiai magyar közösségeket általában, ám a legfontosabb, hogy a megtartó ereje megmaradt, és ezt a jubileumi tanév eseményei is visszaigazolják.
A tanév során szervezett események mögött pedagógusok és az iskola dolgozóinak közös munkája áll. Az ötletgazdák Dako Henrietta és Dobos András, akik tudatosan olyan vendégeket hívtak meg, akik saját tapasztalataikon keresztül tudnak megszólítani diákokat. Az egyik meghívott vendég Geri Ádám volt, a FC Kassa klub- és akadémiaigazgatója. A királyhelmeci magyar alapiskola egykori diákjaként jutott el vezető pozícióba a szlovák labdarúgásban, 2025-ben a közönség szavazatai alapján ő lett az Év sportszemélyisége Szlovákiában.
– Ádám a találkozón örömmel beszélt a diákéveiről, a sport iránti elköteleződése kialakulásáról, a fegyelem és a kitartás szerepéről, valamint azokról a döntésekről, amelyek pályáját meghatározták. Szóba került az is, mit jelent számára magyar tanítási nyelvű alapiskolából indulva helytállni egy alapvetően szlovák nyelvi közegben, és hogyan tudja mindezt a mindennapi munkájában előnnyé formálni. A közvetlen beszélgetés arra irányult, hogyan lehet következetes munkával, alázattal és belső tartással hosszú távon eredményeket elérni – mondta Dako Henrietta.
A másik meghívott vendég decemberben látogatott el régi iskolájába. Nádasdi Péter Királyhelmecen kezdte tanulmányait, majd a Pozsonyi Színművészeti Főiskolán folytatta, ma pedig a Kassai Thália Színház társulatának a tagja. Színházi munkái mellett számos filmben és televíziós produkcióban is szerepelt, köztük több jelentős alkotásban. Dobos András szerint a vele való találkozás különösen személyes hangulatú volt.
– A beszélgetés során szó esett a gyermekkori élményekről, a színészi pálya választásáról, a szerepekkel járó felelősségről, valamint arról, hogyan lehet hosszú távon megmaradni egy olyan hivatásban, amely folyamatos jelenlétet és önfegyelmet kíván. Szóba került a zene is, amely pályájának korábbi, de meghatározó része volt. A találkozó végén Nádasdi Péter a jelen kihívásaira is kitért. Őszintén beszélt a túlzott telefon- és internethasználat veszélyeiről, és arra biztatta a diákokat, hogy keressék a személyes élményeket: a sportot, az olvasást, a közös alkotást és a valódi kapcsolódásokat. A beszélgetés itt is kérdésekre épült, közvetlen maradt, és végig abból indult ki, amit ő maga megélt – színpadon és azon kívül is – mondta a pedagógus.
A jubileumi tanévben megemlékeznek Helmeczy Mihályról is, akinek a nevét 2018-ban vette fel az iskola. Azóta az aulában egy egész falat betöltő grafika emlékeztet azokra a szavakra, amelyeket Helmeczy Mihály alkotott. Nem (csak) dísznek szánták, inkább állandó jelenlétnek. Szabó Ferdinánd igazgató szerint Helmeczy Mihály életútja és munkássága jól példázza azt, amit az iskola ma is fontosnak tart: a szülőföldhöz való kötődést, a tanulás és a gondolkodás erejét, valamint azt, hogy innen indulva is lehet maradandót alkotni. A nyelvújító, akit nem más, mint Kazinczy Ferenc indította saját nevének megváltoztatására, és aki közel százötven új szóval gazdagította a magyar nyelvet, Királyhelmecen született – munkássága ma is része a mindennapi nyelvhasználatnak, határokon innen és túl.
A távolabbról érkezett látogató, aki egy nyári útja során véletlenül Királyhelmecre csöppent, egy jó ebéd után talán autóba ül, és továbbhalad az útján. Bekapcsolja a rádiót, hogy a zene még jobb kedvre derítse. A hétköznapokban talán buzgalom és becsvágy mozgatja, most azonban inkább a szabadság érzését keresi – azt a hallgatag szellemet, amely észrevétlenül kíséri tovább az embert, amikor már elindult, de még nem felejtett.
És bizonyára ámulat töltené el, ha tudná, hogy ezek a szavak, amelyek észrevétlenül kísérik tovább az útján, egykor éppen ebben a kissé világvégi kisvárosban születtek meg.
Talán ez az, amit egy alapiskola hetvenöt éve óta újra és újra továbbad: szavakat, gondolatokat – amelyek akkor is velünk maradnak, amikor már rég továbbindultunk.
Megjelent a Magyar7 2026/6.számában.
