Újjászületett a Somorjai Városi Honismereti Ház – KÉPEKKEL
A Csallóközi Múzeumhoz tartozó honismereti ház Nagyszombat megye támogatásával újult meg.
Ragyogó időben gyülekeztek a meghívottak és az érdeklődők a Somorjai Városi Honismereti Ház megnyitásának 50. évfordulója alkalmából szervezett ünnepségre az intézmény udvarára. Az eseményt Kotiers András szaxofonjátéka foglalta keretbe; Bach- és Händel-variációkat adott elő hangszerén.
A megjelenteket elsőként Nagy Iván, a Csallóközi Múzeum igazgatója köszöntötte, aki utalt arra, hogy 50 év még egy ember életében is hosszú idő, egy épület esetében azonban egész más jelentősége van, hiszen ötven év alatt jönnek-mennek az emberek, nemzedékek váltják egymást, megváltoznak a szokások, az utcák, a házak, s talán még maga a város és az emberek is. Közben pedig vannak olyan helyek, amelyek csendben őrzik egy letűnt világ hangulatát.
Amikor ötven évvel ezelőtt létrejött, talán még senki sem tudhatta pontosan, milyen jelentősége lesz egyszer ennek a kezdeményezésnek. Akkor még nem »múltat« őriztek benne, hanem olyasmit, ami sokak számára szinte a jelen része volt. Azokat a tárgyakat, amelyeket a nagyszülők még használtak, azokat az eszközöket, amelyekkel dolgoztak, azokat a bútorokat, amelyek között éltek, és azokat az emlékeket, amelyekről még személyes történeteket lehetett mesélni”,
fejtette ki Nagy Iván, aki szerint a honismereti ház nem egyszerűen egy régi ház, hanem ez a ház a saját emlékezetünk, ahol régi bútorok vannak, használati tárgyak, munkaeszközök, edények, ruhadarabok, szerszámok, olyan dolgok, amelyek valamikor teljesen hétköznapiak voltak, de éppen ettől a hétköznapiságtól és egyszerűségtől válik bensőségessé és intimmé, hiszen a honismereti ház nem másokról szól, hanem önmagunkról.
…És egyszer csak azt vesszük észre, hogy miközben ezeket a tárgyakat nézzük, és hallgatjuk a hozzájuk fűződő történeteket, valójában magunkról kezdünk gondolkodni. A Csallóközi Múzeum, és fenntartónk, Nagyszombat megye részéről éppen ezt tartjuk a legfontosabbnak: hogy ezt a gondolkodást önmagunkról továbbra is ösztönözzük és fenntartsuk!”
Berényi József, Nagyszombat megye alelnöke elmesélte, hogy mikor az alispáni székbe került, akkor Végh László említette neki, hogy a honismereti házra – ami a megyéhez tartozik – bizony már ráférne a felújítás, ugyanis beázik a tető, vizesek a falak, és mindenképpen szükség lenne a felújításra.
Lassacskán az épületnek az első része került látogatható állapotba, aztán haladtunk hátrafelé, illetve az eszköztár is rosszabb állapotban volt, mint most. Hogy sikerült ezt a felújítást így végrehajtani, abban jelentős szerepe volt az igazgatóknak. Jelen esetben most már Nagy Iván barátomnak, hiszen az ő kezdeményezése nélkül, az ő ambíciója nélkül a megyei költségvetésbe is nehezebb beletenni ilyen jellegű támogatásokat, hiszen az alapján tudjuk összeállítani a megyei költségvetést, amit az igazgatók igényelnek”,
mondta a megye alelnöke, aki arról beszélt, hogy létezik egy somorjai identitás, amelynek része a közös múlt és a közös emlékek megóvása is, hiszen a tárgyak, emlékek mutatják meg, hogy kik vagyunk és honnan jövünk.
Ezért is nagyon jó, hogy ez a honismereti ház itt működhet, hiszen azon túl, hogy látogathatók a kiállítások, itt a nagyszerű udvar, s ez a nagy telek bizonyos szempontból több más közéleti rendezvény megszervezésére is lehetőséget ad, és ez is nagyon jó.”
Ezen a ponton nem lehet nem megemlíteni Presinszky Lajos nevét és Szamák Mihály bácsi nevét, akikhez az 1976-os újrakezdés fűződik, hiszen volt itt korábban is már honismereti gyűjtemény, de az megszűnt, és '76-ban saját kezdeményezésre indult el a honismereti ház kialakítása.
Nagyon szép dolog, hogy 50 év alatt meg tudta őrizni ezt a sajátosságát, hiszen ez alatt az idő alatt a honismereti ház túlélte a rendszerváltást is, hogy tovább fejlődjön.”
Veres Gábor, Somorja alpolgármestere először is Orosz csaba polgármester üzenetét tolmácsolta, aki sajnos nem lehetett jelen a jubileumi ünnepségen. Veres hangsúlyozta, hogy a honismereti ház nemcsak öreg tárgyak gyűjteménye, hanem emberi sorsoknak, emberi történeteknek is a bemutató helye.
A honismereti ház egy élő múzeum, hiszen az udvarán nemcsak a kiállított öreg tárgyakat lehet megfigyelni és ezekről elmélkedni, hanem folyamatosan kulturális rendezvényeknek, különböző megemlékezéseknek helyszínül is szolgál, és elevenen belekapcsolódik a város kulturális, közösségi életébe”,
emelte ki az alpolgármester.
Mathédesz Lajos a honismereti ház egyedüli alkalmazottjaként köszöntötte a megjelenteket. Ő is utalt rá, hogy ez tulajdonképpen már a második múzeum, amit a somorjaiak megalapítottak, hiszen jövőre lesz 100 éve, hogy Somorján Jankó Zoltán és Khin Antal létrehozta a Csallóközi Múzeumot, ami 1964-ig működött a városban, majd Dunaszerdahelyen újjáalapították. A levéltárat pedig 1973-ban Vágsellyére költöztették. Ebben az évben a Csemadok alapszervezetnek vezetői levélben a fordultak a város vezetéséhez azzal az igénnyel, hogy létre szeretnének hozni egy honismereti házat. Még ugyanabban az évben hozzákezdtek a munkához, s egy évre rá már annyi tárgy gyűlt össze, hogy elkezdhették keresni a helyet a létrehozandó múzeumnak. Megvették a jelenlegi épületet, brigádmunkával átépítették, és 1976-ban október 1-jén megnyitották. A berendezést és a munkák nagy részét Presinszky Lajos, Végh László, illetve Bárth János, a makói múzeum későbbi igazgatója végezte el. A honismereti ház '82 augusztusáig tartozott Somorjához, utána Dunaszerdahely vette át.
Mathédesz Lajos megemlítette, hogy a felújított tárlat része egy időszaki kiállítás is, amely fényépeken mutatja be a honismereti ház udvarán megvalósult rendezvényeket. Az elkövetkező évek feladata az lesz, hogy a kiállítását modernizálják, és megpróbálják interaktívabbá tenni a kor elvárásaihoz igazodva, szögezte le Mathédesz Lajos, akinek beszéde után emléklapokat adományoztak azoknak a személyeknek, akik az elmúlt évtizedekben sokat tettek a honismereti házért. Emléklapot kapott Presinszky Gizella, Végh László, Bárdos Gábor, Berényi József és Bevilagua Olga.
