Turi Török Tibor: Paulisz Boldizsár akkor adott örök nyughelyet Esterházy Jánosnak a szülőföldjén, amikor senki sem akart
Turi Török Tibor szobrász nevét az egész Kárpát-medencében ismerik, hiszen alkotásaival a történelmi haza több településén is találkozhatunk. Legutóbb Alsóbodokon, az Esterházy János Zarándoknap alkalmából láthattuk az új alkotását, melyen gróf Esterházy Jánost és Paulisz Boldizsárt ábrázolta egy domborművön. Erről beszélgettünk vele.
Mikor hallott először Gróf Esterházy Jánosról?
Akinek Trianon fáj, aki nemzetben gondolkodik, annak nehéz a „mikorra” válaszolni, hiszen Esterházy halhatatlanná lett. Mikor Dobos László a készülő keszthelyi babamúzeum felvidéki anyagát hozta a pozsonyi Tücsök szerkesztőségéből, a Magyarok Világszövetsége Semmelweis utcai padlásszobájába, ahol szállása volt budapesti tartózkodásakor, ott mesélt nekem a Esterházyról kedvvel, tisztelettel és bővebben. Ekkor 1998-at írtunk.
Miért tartotta fontosnak, hogy több olyan alkotást is készítsen, amely Gróf Esterházy Jánost ábrázolja?
Így neveltek, ezt tartom helyesnek és ezeknek az alkotásoknak köszönhetően egyre többen ismerik meg Isten Szolgája Gróf Esterházy Jánost.
Korábban a mártír grófot politikusként ábrázolta, később a börtönben, legutóbb pedig úgy, hogy átöleli Paulisz Boldizsárt, aki megteremtette a helyét és a lehetőségét annak, hogy Esterházy János hamvait hazahozzák a szülőföldjére.
Ez így igaz. Megtiszteltetés volt számomra, hogy az Esterházy Akadémia a mártír grófot ábrázoló plakettjeimmel tüntette ki az arra méltó hazafiakat, a végzősöket. A második domborművet megkínzatásának mementójaként formáztam meg, szerettem volna, hogy a börtönviselt, már szenvedő Esterházyról is legyen egy dombormű.
Ki finanszírozta ezt a domborművet?
Ezt az alkotásomat a Cseh és Morvaországi Magyarok Szövetsége nevében Bálint Zoltán ajánlotta fel az alsóbodoki zarándokközpontnak.
Melyek azok a gondolatok, kijelentések Esterházy Jánostól, melyek nagy hatással voltak az alkotásaira?
A számomra legnagyobb hatású gondolat így hangzik: "csak az a nemzet érdemes jobb sorsra és örök életre, amely meg tudja becsülni nagyjait, s amelynek mindig szeme előtt lebeg azok példát adó munkássága". Magyarán, gyökér nélkül a fa is kiszárad, elenyészik. Én is próbálom szem előtt tartani ezeket a gondolatokat, és munkámmal, alkotásaimmal igyekszem megbecsülni nemzetünk nagyjait. Ez az én hivatásom, ez az én szolgálatom, s amíg élek, ezért fogok dolgozni.
