Tragikus sorsú alkotók művei a Limes Galériában
Egyikük életműve a túl korán lezárult földi útja ellenére is a hazai magyar képzőművészet kiemelkedő értéke lett. Másikuk a jobb oldala lebénulása után, a rajzolást bal kézzel újratanulva, nehezített pályán is bizonyított. A Sine Metu egyesület és a Magyar Alkotó Művészek Szlovákiai Egyesülete (MAMSzE) közös szervezésében november 25-én a komáromi Limes Galéria hajójában nyílt meg a Bacskai című, nagyszabású kiállítás. Az emeleti Dúdor István-teremben pedig a MAMSzE a Bal kéz a jobb kéz tükrében című tárlattal Csótó László képzőművésznek állított emléket.
Bacskai Béla festőművész, a nógrádi és gömöri táj szépségeinek tehetséges megörökítője 90 évvel ezelőtt, 1935. július 26-án a Fülek melletti Persén született, és mindössze 45 évesen, 1980. november 7-én Guszonán távozott az élők sorából. A dupla jubileumára fókuszáló emlékév utolsó állomása a komáromi kiállítás, amelyet az alkotó szülőfalujában és a losonci Szabó Gyula Emlékházban, a Nógrádi Múzeumban és Galériában, valamint a Limes Galéria Dúdor István-termében a művészetéből ízelítőt nyújtó tárlatok és más rendezvények előztek meg.
A balogiványi születésű, Palócföldön nevelkedett és két évvel ezelőtt Királyhelmecen elhunyt Csótó László (1954–2023) grafikusművész pedig pedagógusként és művészeti szervezőként is jelentős szerepet töltött be, hiszen tehetségeket fedezett fel és támogatott, művészeti táborokat szervezett. 1979-ben többedmagával megalapította a Ticcét, a Bodrogközi és Ung-vidéki Alkotók Társaságát, amelynek 1988-ig vezetője volt. 2002-ben agyi érkatasztrófa következtében lebénult a jobb oldala, ám képes volt újra megtanulni beszélni, mozogni és a bal kezével rajzolni. Ehhez az óriási akaraterején kívül a családja segítségére, gondoskodó szeretetére is szüksége volt, s mindennek köszönhetően még további huszonegy éven át alkotott.
Bacskai a csodálatos tájak mellett az ipari környezetet, így a füleki öntödét, a zománcoló műhelyt, a losonci Poľana textilgyárat és gépgyárat, valamint azok dolgozóit is megörökítette. Ezek az 1976 és 1980 között készült művek is láthatók a komáromi kiállításon a válogatott tájképek mellett. A megnyitó ünnepségen Németh Zsolt, az Országgyűlés Külügyi Bizottságának elnöke is köszöntötte a jelenlévőket. Gratulált Orosz Örsnek, a Sine Metu egyesület elnökének a kolozsvári Vallásszabadság Házában nemrég átvett Nemzeti Emlék-Őr Díjához, amit az értékmentő munkájáért kapott. Mint mondta, a kiállítás létrejöttében is meghatározó szerepe volt, s a Bacskai életmű „újrafelfedezésének” folyamata most kezdődik el igazán. A tárlatot a jövő év elején megjelenő monográfia teszi majd teljessé. Felidézte, hogy a művészt provincializmussal vádolták azért, mert az alkotói pályája során nem mozdult ki szűkebb régiójából.
– szögezte le Németh Zsolt. Beszédében kitért a 20. század felvidéki történelmi traumáira is, amelyek szerinte érthető módon erősítették Bacskai befelé fordulását és az otthonhoz való ragaszkodását. Mindez azonban nem beszűkítette, hanem kitágította a látásmódját. Festészete ugyanis egyszerre helyi és egyetemes, egyszerre dokumentatív és metaforikus.
Bacskai Bélát és műveit Dénes Éva művészettörténész is méltatta, aki szerint festészete egy egész korszak társadalmi lelkiállapotának tükre, a háborút követő évtizedek társadalmi valóságát mutatta meg.
– magyarázta. A képei nem idealizálnak, mégis mély tisztelettel fordulnak az ember és az emberi helytállás felé.
– Bacskai korán lezárult életműve mára egyértelműen a szlovákiai magyar képzőművészet kiemelkedő értéke. A tárlat arra hívja a nézőt, hogy együtt fedezzék fel, miként beszélnek ezek a festmények a múltról, a munkáról és az emberi lét méltóságáról – fogalmazott a kiállítás kurátora.
Orosz Örs köszönetet mondott mindazoknak, akik hozzájárultak a Bacskai-életmű feldolgozásához és a monográfia elkészítéséhez. Így Németh Zsoltnak és a Pro Minoritate Alapítványnak, valamint a MAMSzE csapatának és Balla Rita galériavezetőnek, amiért befogadták a kiállítást, és a kötet szerzőinek, Szabó Bodó Renáta művészettörténésznek, illetve Bacskai életrajzírójának, Puntigán Józsefnek is megköszönte. Külön méltatta Sedmák Lászlót, aki lehetővé tette a több mint ezer darabos Bacskai-gyűjtemény teljes digitalizálását és kikölcsönzését, megnyitva az utat a művek kiállítása és könyvbeli megjelenése előtt. A tárlat anyagának egyes darabjai rajta kívül Perse község és Orosz Örs gyűjteményébe tartoznak.
Sosem adta fel
Csótó László grafikusművész Bal kéz a jobb kéz tükrében című emlékkiállítását M. Kiss Márta képzőművész nyitotta meg. Ez valójában az alkotó teljes életművének esszenciája, amely bemutatja a nehezített utat, amelyet a jobb oldala lebénulása és a jobb keze funkcionalitásának elvesztése után, a rajzolást bal kézzel újratanulva járt végig.
– magyarázta.
A tárlat arról is tanúskodik, hogy egy alapiskola kisdiákjai interaktív módon ismerkedtek Csótó művészetével. Kooperatív módszerrel kipróbálták a jobb és bal kéz használatát a Csótó-parafrázisokban. Mindkét tárlat december 16-ig látható a volt ferences templomban.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2025/49. számában.
