Továbbra is nagy érdeklődés mutatkozik az igazgatóváltáson átesett, komáromi Bóbita Óvoda iránt - KÉPEKKEL
Május az óvodai beíratások időszaka Szlovákiában. Ez alkalommal Komárom legnagyobb magyar óvodájának, az Eötvös utca 48. szám alatt működő „Bóbita" új igazgatójától, Magyar Tímeától érdeklődtünk a tevékenységükről és az idei beíratási adatok alakulásáról. Vizitünk idején a mozgékony siserehad önfeledten élvezte a csúszdákat, hintákat, rollereket..., s akadtak, akik homokvárat építettek, vagy színes rajzaikkal díszítették a járdákat.
„Miután az előzőleg 13 évig általam irányított, benei óvoda a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház irányítása alá került, fejlesztő pedagógusként és óvónőként jöttem ebbe az óvodába, tavaly szeptemberben pedig átvettem a vezetését.
A 130 kicsivel 13 óvónő és 1 pedagógiai asszisztens foglalkozik“ – mondta el elöljáróban Magyar Tímea óvodaigazgató.
Majd a saját prioritásait is ecsetelte:
Az utóbbiak közül kiemelném a DIFER-mérési módszert, amellyel a nagycsoportosok személyiségfejlődési szintjét vizsgáljuk, illetve az átlagos szinttől lemaradókat igyekszünk felzárkóztatni a többiekhez. Ezenkívül nagy hangsúlyt helyezünk a néphagyományaink bemutatására, valamint saját bábcsoportunk is van, s az irodalmi-zenei nevelésre és a mesék jótékony hatásaira is fókuszálunk. A tartalomhoz a megfelelő személyi feltételeket és a lehető legvonzóbb környezetet is próbáljuk biztosítani”.
„Az év elején felújíttattuk a gazdasági épületünket, illetve a konyhánkat, aztán pedig a tágas oviudvarunk egyik részét.
Persze, a tantermekben levő sporteszközök, játékok palettáját is újabb és újabb eszközökkel bővítjük“ – szólt a feltételeik javításáról.
Az óvoda első embere a stabil, szakmailag felkészült és elhivatott kollektívájuk létén kívül a sok vonzó műsorukat is kiemelte.
„ Az élményszerű, játékos foglalkozásaink, programjaink is a gyermekközpontúság, illetve a kicsik sokoldalú fejlesztése jegyében telnek. A járványügyi előírások enyhítése után, fokozódott az aktivitásunk. Részt vettünk a hagyományos városi oviolimpián, majd felkészültünk a Komáromi Magyar Óvodások III. hangversenyére, amelyre május 13-án a Tiszti Pavilon dísztermében került sor. Végre minden csoportunkban megvalósulhatott a műsoros anyák napi ünnepség, s már tervezgetjük a május végi gyermeknapi programokat. Csöppet sem mellékesen pedig egész hónapban, de igény esetén akár egész évben nálunk is tartanak az óvodai beíratások“ – fejtette ki.
Bár minden nap főleg déltájt tudja fogadni a családokat, de mivel a konkrét időpontról előre szoktak egyeztetni a szülőkkel, máskor is szívesen látják a bejelentkezőket.
Ez részben azzal is indokolható, hogy szeptembertől kötelező oviba beíratni a gyerekeket, így évközben is érkeztek közénk nagycsoportosok. Bár a komáromi óvodákban május 2. hetében csúcsosodott ki a beíratás, de a vonatkozó törvény értelmében az egészen május végéig tart, vagyis mindaddig, amíg egy-egy intézmény nem válik teltházassá. A mi helyzetünket némileg megkönnyíti, hogy a város legnagyobb Kikötő lakótelepén működünk, ahol sok ifjú pár is lakik, tehát biztosított a gyerek-utánpótlás. Rajtuk kívül többen a környező községekből „járnak be“ hozzánk“ – tudtuk meg a további részleteket Magyar Tímeától.
A tervei között említette a szociális helyiségeik felújítását és az egyik pavilon festetését is.
„Idén csak június végéig tartunk nyitva, mert július-augusztus folyamán a tervezett felújításokon kívül a C pavilonunk kifestetése is megvalósul. Teendőkből nincs hiány, folyamatosan a segédeszköz-készletünket is korszerűsítjük. A mindehhez szükséges anyagiakat a saját forrásainkból kell kigazdálkodnunk, tehát egy óvodaigazgatónak a pénzügyi dolgokhoz és a menedzserléshez is értenie kell. Az egyik anyagi forrásunkat a szülők által a 3-5 éves kicsik után befizetendő 10 eurós tételek képezik, a másikat pedig a nagyobbak után kapott állami támogatások, amelyeket visszafordíthatnk a fejlesztésekre. Nincs saját jogalanyiságunk, a város fennhatósága alá tartozunk, s a fenntartónk saját költségvetésétől függ, hogy a különféle céljaink megvalósításához támogatást nyúj-e nekünk, mint például az idén már megvalósult felújítási munkálatainkhoz és a tervezett festetéshez tette” – magyarázta.
Öt évre szól az igazgatói kinevezése. „Ez idő alatt igyekszem korszerűsíteni a „Bóbitát“, miközben a talpraesett, agilis fiatal kollégáimat is bevonom a teendőkbe. Úgy gondolom, hogy egy igazgatónak sem kell életfogytiglan a posztján maradnia, s miután megvalósította az elképzeléseit, adja át a helyét egy tettrekész fiatalnak. Több olyan kollégám van, akik idehaza vagy Magyarországon magiszteri titulust szereztek.
– szögezte le végül.
Majd két anyukát arról kérdeztünk, hogy miért éppen a „Bóbitába“ íratták a gyermekeiket.
Én is óvónőnek tanultam a Selye János Egyetemen, ahonnan valamennyi helyi óvodába jártunk szakmai gyakorlatokra. Kétszeri egyhetes gyakorlaton is voltam a „Bóbitában“, amelynek a szakképzett, fiatalos kollektívája, valamint az interaktív táblával és egyebekkel párosuló, modern felszereltsége a legvonzóbbnak bizonyult számomra. Ráadásul akkor még az ovi mögött laktunk, s így máskor is szemtanúja voltam a sokféle, színes programjainak. A vegyes korú csoportok létét szintén előnyösnek tartom, mert a nagyobbak segítik a kicsiket, mint egy családban. Bár közben elköltöztünk Izsára, de még így sem is volt kérdéses, hogy hová írassuk be a gyermekeinket. A gyermekgondozási szabadságom letelte után úgyis Komáromban fogok dolgozni, nem jelent majd gondot a fiunk oda-vissza szállítása“ – válaszolta Szabadszálási Hajnalka.
Hasonló pozitív véleményt mondott az oviról Vincze Andrea anyuka is: „Az egyetlen kislányunknak a keresztlányom szüleit és az ismerőseim által mondottak alapján választottunk óvodát. A „Bóbitáról“ eddig csak dícsérő szavakat hallottunk. Nagyon kedvesek és segítőkészek az ottani óvónők, akik a szülőkkel is mindent megbeszélnek, megértőek. Tetszik a gyermekekhez való viszonyulásuk, a kicsik készségeinek fejlesztése, illetve az általuk szervezett sokféle program is.
Már azt is megbeszéltük, hogy utána pedig a közeli magyar alapiskolába, az Eötvösbe íratjuk be őt, ahová én is jártam...“.
