Tizenöt éves hídépítés a nemzedékek között
A tánc ajándék, felszabadító örömforrás, egyfajta lehetőség az önkifejezésre. A néptánc emellett olyan közös élmény is, amelyet a társainkkal együtt élünk át, de nem csak szimpla örömforrás, közösséglétrehozó és közösségformáló ereje is van. A kisebbségi létben pedig ez fokozottan érvényes.
A Strešňák házaspár élete fiatalkoruk óta összeforrt a néptánccal. Táncoltak a somorjai Csaliban, az Ifjú Szivekben, majd a Szőttesben is, egy ideje pedig a fiatalabb generációnak adják át az évek során megszerzett tapasztalataikat és a néptánc szeretetét. Kitartó munkájuk gyümölcse, a szenci Möggyes Gyermek Néptáncegyüttes idén ünnepelte fennállásának 15. évfordulóját.
A tizenöt éves hídépítés a nemzedékek között, a népművészet szeretetének átadása, a rengeteg munka és odaadás meghozta számukra az elismerést is, a közelmúltban mindketten kitüntetésben részesültek: Dagmar Pozsony megye elnökének emléklevelét, Gábor pedig a Csemadok Közművelődési Díját vehette át nemrégiben. „A mi feladatunk, hogy megszerettessük a gyerekekkel a néptáncot és a zenét, megértessük velük a népviselet valódi értékét, és megtanítsuk őket arra, hogy ezt a tudást a további életükbe is magukkal vigyék”, nyilatkozták a néptáncegyüttes vezetői a 15. évforduló alkalmából szervezett díszelőadás után.
– Kezdetben elsősorban az iskolai ünnepségeken és a környező falvakban léptünk fel, aztán elterjedt a Möggyes híre, s már nemcsak a környező falvakba hívtak bennünket, hanem távolabbra is eljutottunk. Ma már minden meghívásnak nem is tudunk eleget tenni, mivel a nyári hónapokban a vakáció miatt nehéz a gyerekeket összehozni.
Egy-egy koreográfia megszületése többéves munka eredménye, az anyag megtanítását és sok gyakorlást igényel.
Két éve a Möggyesnek egy nagyobb próbaterem is rendelkezésére áll, ahova többnyire akkor járnak próbálni, ha nagyobb horderejű fellépésre vagy versenyre készülnek.
– Igyekszünk több zenekari fellépési lehetőséget is biztosítani a gyerekeknek, mert az élő zenére teljesen másként reagálnak – mondta Gábor.
Mivel nekik nincs házi zenekaruk, ez gyakran a meghívások hátulütője is, mert a meghívók nem tudatosítják, hogy a zenekart is meg kell valamiből fizetni.
– Ezért jó, hogy vannak működő támogatási rendszerek, mert ezek nélkül az olyan művészeti ágak, mint amilyen a folklór is, ellehetetlenülnének – fűzte hozzá.
Mint mondta, jó az is, ha nagyobb lehetőségek is vannak a bemutatkozásra, mint amilyen például a mostani jubileumi fellépés volt, vagy az országos népművészeti fesztivál, esetleg egy táncháztalálkozó, illetve a Folklórszövetség által szervezett TáncPódium és a nyári táborok. Ezeken ugyanis találkoznak az egyes néptánccsoportok és tapasztalatokat szerezhetnek egymástól.
Minden néptánccsoport számára fontos, hogy legyen utánpótlás. A Möggyes tagjainak 90 százaléka a helyi magyar alapiskolából érkezik, tudtuk meg Strešňák Dagmartól. Mint elmondta, minden évben tartanak felvételt is a tánccsoportba, ahova jönnek a szlovák alapiskolából és a környező falvakból is gyerekek.
Hozzátette, a nagycsoportban nincs felső korhatár, volt már, hogy húszévesek is táncoltak a csoportban, de van negyedikes táncosuk is. Ami nagyon jó, mert a kisebbek sok mindent elleshetnek a nagyobbaktól, és így fejleszteni tudják magukat. A Möggyes több éve együttműködik a Szőttessel is, néhány táncosuk rendszeresen részt vesz a Szőttes-táborokban is.
– Néhány éve pedig kéthetente hordjuk fel a gyerekeket a Szőttes pozsonyi tánctermébe, az ún. Szőttes-utánpótlóba, ahol az ottani táncoktatók foglalkoznak velük. Főleg tánctechnikákat, ritmusgyakorlatokat, színpadi mozgást és térérzékelést tanítanak nekik – fűzte hozzá Gábor.
A fellépéseknek fontos része az autentikus viselet is. Az együttes többnyire maga varrja vagy varratja a gyerekek fellépő ruháit, amelyek stílusban mindig az adott régió viseletét hozzák.
– Úgy 10-11 éves kortól már a színpad, de a néző is megkívánja, hogy a táncosok az adott régió viseletét is megmutassák egy-egy tánc előadása során. E mögött persze sok munka van, egy-egy táncanyag betanításával párhuzamosan a viseletek beszerzését is el kell kezdeni, információkat gyűjteni azoktól a régi táncosoktól, akik viseletvarrással foglalkoznak, majd meg kell tanulni a ruhákat megvarrni. Ezt-azt magam is próbálok kivitelezni, így ez nem jelent pluszkiadást a csoportnak. Amire pedig magam nem vagyok képes, de tudom, hogyan nézzen ki a ruha, azt varrónőkkel varratjuk meg, akikkel nagyon jó az együttműködésünk és gyönyörű viseletek születnek így – magyarázta Dagmar.
Megtudtuk azt is, hogy a jubileumi fellépésen az elmúlt öt év munkájának a keresztmetszetét mutatták be.
– Nyilvánvaló volt, hogy az utolsó két szám az lesz, amivel a TáncPódium néptáncverseny döntőjébe jutottunk: a Gömöri és Vág-Garamközi táncok, de néhány évre visszanyúltunk a repertoárban, hiszen a kicsiket is bele kellett komponálnunk a műsorba. Ennek során próbáltuk az adott régióból vett mesével is jelezni a nézőnek, hogy éppen hol járunk – mondta Gábor. Hozzátette, a koncepció már jóval korábban megszületett, s egy székelyföldi témájú tánccal is készültek, Vásárhelyi vásár címmel, amely a Székelyföld egyes régióiból mazsolázott. Ezt a táncanyagot már jó másfél évvel ezelőtt elkezdték a gyerekek tanulni.
– Született még egy új koreográfia, a 16-17 éves fiúk a csoportból egy Kalotaszegi legényest hoztak össze saját dramaturgia szerint, aminek nagy sikere volt a közönség körében – mondta még el Strešňák Gábor.
Dagmar is összehozott a bemutatóra egy új koreográfiát, egy Magyarbődi karikázót, amibe bevonta a Möggyes megalakulásánál segédkező édesanyákat is.
– Ennek a célja az volt, hogy ne csak szóval, hanem tánccal is megköszönjük nekik ezt a segítséget. Nagyon megható érzés volt a táncosok és a nézők számára is, hogy sok anyuka a lányával együtt táncolhatott a színpadon ebben a koreográfiában, ami valójában arról vall, hogy egy család vagyunk. Hiszen a szülők nélkül mi sem lennénk ma ott, ahol vagyunk – zárta Strešňák Dagmar.
A bemutatónak nagy sikere volt, a jegyeket pár óra alatt szétkapkodták, ezért aztán jó hír azoknak, akik nem láthatták a Möggyes jubileumi előadását, hogy ősszel a Szenczi Molnár Albert Napok keretében még egyszer bemutatják.
