Tisztán és szépen szól a felsőszeli orgona
Ki játszott volna szebben a felújítás után hazatért felsőszeli orgonán, mint Nagy István orgonaművész? A mátyusföldi falu Szent Lőrinc-templomában olyan ünnepet ültek a hívek, amilyenre nagyon ritkán, talán száz évente, ha egyszer sor kerül. A szépen, szakszerűen felújított orgona és orgonaszekrény ott pompázik a templom karzatán, és a katolikus közösség templomát újra elárasztja az orgonaszó.
Sokan összegyűltek a felsőszeli katolikus templomban, amikor hivatalosan is átadták a Szent Lőrinc-templom felújított orgonáját, amely hosszú hónapok restaurálási munkálatai után tért vissza eredeti helyére. A 19. századi liturgikus hangszer a falu lelki és kulturális életének jelképe, generációk óta kíséri a közösség ünnepeit és hétköznapjait.
A hívek beszélgetését hallgatva elárulhatjuk, nagy az öröm a faluban. Tudják, milyen kivételes helyzet, hogy egy ilyen régi, jeles hangszert sikerült megőrizni az utókornak.
Nem volt ugyanis könnyű folyamat az orgona felújítása – rengeteg szervezés, egyeztetés a bürökrácia útvesztőiben, mert a hangszert eredeti állapotában szerették volna megőrizni. Többen azon is csodálkoztak, hogy kevesebb mint egy év leforgása alatt sikerült a magyarországi Paulus Orgonaépítő Műhelyben újjá varázsolni a régi hangszert, amelynek eredeti, ónozott sípjait az első világháború folyamán elkobozták és pléhsípokkal helyettesítették. Szerencsére a katonák nem tudták, hogy egy orgonában sokkal több síp van, mint a látható körülbelül 30 darab – így csak a „felszíni” sípokat vitték el. A hivatalos orgonaátadó ünnepségen Paulus Frigyes ezüstkoszorús orgonaépítő mester fia és segítője megsúgta, a fasípokkal és pléhsípokkal együtt egyébként közel 690 síp van az orgonában – ezek mindegyikét nagy precizitással és türelemmel kellett helyreállítani.
Az ünnepélyes átadó háziasszonya, Lénárt Krisztina köszöntőjében hangsúlyozta, az orgona hazatérése közös ügy és közös öröm. Felidézte az utat, amely során a közösség tagjai adományokkal, jótékonysági rendezvényekkel és személyes felajánlásokkal segítették a felújítást, bizonyítva, hogy az orgona valóban a falu szíve-lelke. A felújítás előzményeiről és a kezdeményezés hátteréről a Szent Lőrinc Egyesület képviseletében Horváth Ferenc beszélt.
A hangszer teljes körű restaurálásra Magyarországra került, ahol a szakemberek aprólékos munkával, az eredeti szerkezet és hangzás megőrzésére törekedve végezték el a felújítást.
– Immár négy évvel ezelőtt fogalmazódott meg a gondolat, hogy fogjunk össze, ne adjuk át az enyészetnek a 185 éves orgonánkat. Első lépésként megalapítottuk a polgári társulást, hogy legyen lehetőségünk fogadni a jövedelemadó 2 százalékát. Ezután különböző rendezvényekkel, jótékonysági koncertekkel segítettük a gyűjtést, illetve megkezdtük a hívek önzetlen adományainak fogadását. 2025 májusában a nagyszombati püspökség is beleegyezett a felújításba.
A felújítás szakmai részleteiről Paulus Frigyes, a munkálatokat végző Paulus Orgonaépítő Műhely vezetője számolt be.
A restaurálás során minden sípot, mechanikai elemet és faszerkezeti részt átvizsgáltak, megtisztítottak és szükség szerint javítottak. A cél az volt, hogy az orgona eredeti hangzásvilága megmaradjon, ugyanakkor hosszú távon is megbízhatóan működjön.
– A műhelymunka a bontás és az állapotfelmérés után kezdődött el. Ezt az orgonát az elmúlt évtizedekben sok szakszerűtlen beavatkozás érte, a célunk az volt, hogy minden lehetséges elemet visszaállítsunk az eredeti, jó állapotába. Figyelni kell ilyenkor a játszóasztalra, hiszen az az orgona lelke. A hangszert kitakarítottuk, letisztítottuk, a por, a kosz, illetve a „templom egere” a legnagyobb ellensége ezeknek a régi hangszereknek – mutat rá az ezüstkoszorús orgonaépítő mester arra, hogy a kártékony rágcsálók és rovarok elleni kezelés is fontos a hasonló restaurálási munkálatoknál.
Minden fémsípot és fasípot helyreállítuttunk, amit kellett, pótoltunk, felújítottunk, átintonáltuk a hangzásvilágot. Ez az orgonák között egy pici hangszer, de meglepően sok fenyősíppal – tette hozzá a mester, azt kívánva, hogy az orgona még sokáig szóljon a hívek örömére és Isten dicsőségére.
A nagyszombati püspökség küldöttségében Peter Macejka köszöntötte Felsőszeliben a megújult orgonát, míg Horváth Judit, a Szent Lőrinc Egyesület tagjaként kiemelte, izgalmas időszakon vannak túl, de az orgona körüli munkálatokat folytatják, hiszen anyagi lehetőségekhez mérten van még terv a tarsolyukban.
Az orgonaszekrény felújítását Emanuel Kosť restaurátor kezdte el, de már a hazaiak fejezték be, Rakoncza Gabriella bútorfestő, a Szakkör vezetőjének segítségével.
Dobosy Pál, Felsőszeli polgármestere megköszönte a szeretettel és odafigyeléssel végzett szakmunkát, mint mondta, soha nem gondolta volna, hogy egyszer még az orgonafelújítás és építés rejtelmeibe is ilyen mélyen bele fog majd látni. Visszaidézte gyermekkori emlékeit, amikor még ministráns korában hallotta a felnőttek beszélgetéseit arról, miként próbálták újítgatni a régi hangszert, mert már akkor is szükséges lett volna egy mindent átfogó javítás.
– A munkálatok motorjai Horváth Ferenc és Renczés Zoltán voltak, őket illeti nagy köszönet, valamint mindenkit, aki adakozott e nemes cél érdekében, és ezzel hozzásegítette a közösséget ahhoz, hogy újra itthon, szépen, tisztán halljuk szólni az orgonát. Nagy István záró-orgonajátéka előtt Balla Gáspár atya biztatta a híveket, fogadják szívükbe az orgona hangját, amely segít elmélyülni az imában. Az orgona lehetőségeit a zeneművész Bach Variációk egy francia gyermekdalra című darabjával mutatta be.
Megjelent a Magyar7 2026/7. számában.
