Tájkép árvíz után – FOTÓKKAL
Kicsit holdbéli vidékre emlékeztetnek a Duna menti ártéri erdők a levonuló árvíz után. Legalábbis erről tanúskodnak Bodó Károly fotós képei, aki a napokban nemcsak fényképezett és videózott, de sokszor ott volt a gáton vadőrként, természetvédőként is. Képein jól látszik, olyan, mintha egy bizonyos magasságig le lenne meszelve a táj, de ez csak száraz sár. Ha jön egy kis eső, lemossa a piszkot és ismét régi önmagára fog emlékeztetni az ártér. Hogy mekkora kárt okozott az áradás a vadállományban, azt egyelőre még nem lehet tudni. A terep még mindig nehezen megközelíthető, sok helyütt hatalmas nagy a sár. Az árvíz éppen szarvasbőgés idején érte a Csallóközt, félbeszakítva azt, ami megmutatkozhat majd a szaporulatban is.
„Mi már az esőzés beindulásakor felkérést kaptunk az árvízvédelmi hatóságoktól, hogy segítsünk lezárni a kis töltéseket. Ez persze sokaknak nem tetszett, mintha nem érzékelték volna, hogy a szokásosnál elővigyázatosabbnak kell lenni. Amúgy az itteni emberek nem féltek különösebben a Duna áradásától, hiszen megszokták, hogy időnként kilép a medréből és elönti az ártereket.
– meséli Bodó Károly, aki rengeteg fotót és videót küldött portálunknak az utóbbi napokban.
Maga is látta, ahogy a töltés szárazabb részére igyekeztek átjönni az állatok, több-kevesebb sikerrel. Az apró vadmalacoknak bizony nem sok esélyük volt. De voltak olyan szarvasok is, amelyek „várakozó álláspontra helyezkedtek”, és nem, vagy csak később vágtak neki az útnak. De nekik sem maradt más választásuk, minthogy meginduljanak.
Sok a bokor, sűrű ott az erdő, attól tartok, sokszor a bűz lesz majd az, ami nyomra vezeti a vadászokat. A szarvasoknak ráadásul éppen párzási időszakuk volt, a bikák egymás között is viaskodtak, a csatákban legyengülhettek, ami ronthatta túlélési esélyeiket az áradatban. A szarvasbőgést alaposan megzavarta az árvíz, ami miatt esetleg kevesebb utód jöhet a világra” – osztja meg velünk élményeit. Minden szavából kiérződik a természet- és állatszeretet.
Szerinte még az is lehet, hogy idén ennyi volt a vadászidény az érintett vadászterületeken, hiszen most az következik, hogy ismét etetni kell a vadat, hogy maradjon, és visszaédesgetni azokat, amelyek elmentek. Most nem lőni kell rájuk, hanem védelemre szorulnak.
– zárja élménybeszámolóját Bodó Károly.
