Szomolai Tibor Vérvonala
Nem csupán irodalmi eszközökkel, hanem tudományos igényességgel, mégis közérthetően közelít a magyarságkutatás témájához a napokban megjelenő új könyvében Szomolai Tibor. A mátyusföldi Alsószeliből származó író elrugaszkodik a Felvidéki Saga világából, magaslatokba tör. A Vérvonal című regénye előbb a sztyeppei lovasnépek, szkíták, hunok, avarok és magyarok sorsfejlődését veszi végig, hogy megérkezzen a tudományt forradalmasító archeogenetikai kutatások szövevényes világába.
Augusztus elején jelenik meg, és nem máshol, mint a bugacpusztai Kurultájon lesz a bemutatója a sikerkönyvíró, Szomolai Tibor új könyvének, a Vérvonalnak. A már megszokott módon, most is szalagkötés pompázik a könyv gerincén. Gyönyörű már a borító is, nem csupán a téma. Bár még senki nem foghatta a kezében a kész könyvpéldányokat az olvasói publikumból, annyi elárulható, a könyv szalagjai ezúttal az Árpád-házi bordó, ezüst színekben „lobognak” majd. Már a borító története is érdekes – egy magyar lovas íjászt ábrázol.
– mesél az író.
Őstörténet, magyarságkutatás, politika és archeogenetika – mély és erős szavak a regény alcímeként. Vajon miféle izgalmas és rejtett darázsfészekbe nyúl ezúttal az az író, aki már megírta a Felvidék sagáját, foglalkozott a dunaszerdahelyi maffia történetével,a cigányság „megregulázásával”, az egyház visszásságaival és meghökkentő, szája elé zsebkendőt nem tévő nyíltsággal egy bohém férfi párkereső történetét.
A jelenleg a magyarországi Tokajban élő Tibor pár nappal azelőtt adta át nekem a regényét. Az első 150 oldal elolvasása után hívom őt fel, és kérdezem meg tőle, vajon egy szubjektív nézőpontból íródott, izgalmasan kommentált összmagyar történelemkönyvet készült-e írni. Szinte látom, ahogy huncutul összevonja a szemöldökét, és somolyog a bajusza alatt.
– Minden regényhez kell az alapötlet – ami ott heverhet bárhol a mindennapok forgatagában. A párom vetette fel, hogy a sok történet után most már „rendet kellene rakni” a magyar történelemben is. Én nem vagyok történész, nem vagyok hivatott arra, hogy eldöntsem a magyar nép sorskérdéseit, de mesét azért írhatok.
A Vérvonalban egy nagyapa kezd el mesélni az unokának – beszél a kezdetekről Tibor, akiről tudható, hogy mindig mélyen utánanéz az általa született regények témájának, kutat.
A magyar történelmet közérthetően foglalja össze új regényében. Úgy véli, a magyarságkutatás témájával foglalkozó írások nem a megfelelő helyen és időben kezdik a „sztorit”.
– A Felvidéki saga óta foglalkoztatott a származásom története. Karácsonyra megleptek egy genetikai vizsgálattal. Roppant érdekes lett számomra az eredmény: megtudtam, hogy 56 százalékban közép-európai, de 26 százalékban balkáni vér csörgedez az ereimben, sőt több mint tíz százalékos ibériai vérvonalat is hordoz a család. A történelemírás mindig szubjektív, de az archeogenetikai vizsgálatokat nem lehet „átverni”. Látható, tapintható, hogy új fejezetek nyílnak a történelemkutatásban. Ez megragadta a fantáziámat.
Ezek után az író felvette a kapcsolatot a tokaji származású Makoldi Miklós Zsombor régésszel, aki a Magyarságkutató Intézet Régészeti Kutatóközpont igazgatója volt, valamint a genetikus Neparáczki Endrével, aki szerint a tudományos kérdés sosem az volt, hogy az európai hunok és a honfoglaló magyarok között van-e közvetlen genetikai kontinuitás, hanem az, hogy van-e a két etnikumnak közös őse. A két szakemberrel kötött barátság és a sok-sok beszélgetés aztán tovább fűzögette a Vérvonal történéseinek szálait.
– Nagy krédó az, hogyan áll korunk tudóstársadalma és a mindenkori politikai elit a nemzet őstörténetének kérdéseihez. A 19. század közepéig nyilvánvalóan hirdették, hogy Attila leszármazottai vagyunk, aztán a szabadságharc bukása után az osztrákok a magyarok megtörését tűzték ki célul; ehhez a jól ismert módszerhez folyamodtak: változtasd meg a nemzet múltját, ezzel megtöröd a lelkét. Ekkor kezdtek bele a finnugor elméletbe – miért ne törték volna meg a büszke lovas nomád nép eredettörténetét a hatalmasok? – fejtegeti az író. Azóta is felfedezhető, még a nép modern kori történetében is, egyfajta tudósi és politikai ciklikusság – egymást váltogatják a származáselméletek. A jelenlegi magyar kormány keleti nyitás politikája is ezt a nézetet igazolja. Lényegében a Magyarságkutató Intézetet is azért hozták létre 2019-ben, hogy a különböző tudományos szakágakban megszületett ismereteket összehozza, értékelje és magas tudományos színvonalon véleményezze, a valószínűségnek olyan fokán, amennyire csak lehetséges – mindezt olyan tudósok munkájával, akiket „nem rontottak meg” régi rendszerek, és tudnak, mernek még újat mutatni, nagyot álmodni.
Szomolai Tibor Vérvonal című könyve hatodik a szerző listáján. Saját kiadásban, elsőre tízezer példányban jelenik meg. Ősbemutatója a bugacpusztai Kurultájon lesz augusztus 9-én. Az íróval Neparáczki Endre beszélget majd arról, hogyan avatkozik bele a mindenkori politika a történelemkutatásba.
Szomolai Tibor nem tart attól, hogy bárki ellenszenvét, vagy rosszallását kiváltaná az új regénye. Mint mondja, akinek nem tetszik, az úgysem olvassa majd végig, ha pedig valakinek vitatkozni támad kedve, az csak további ötleteket, jó beszélgetéseket szül. A Vérvonal könyvbemutatója pontosan a hétszázadik lesz az író könyvbemutatóinak sorában.
– Isten áldja a Csemadokot, amiért mindig segített a felvidéki könyvbemutatóim megszervezésében. Magyarországon nincs ilyen összefogott szervezet, de mi most betörünk a magyar könyv- és kultúrapiacra is. Jövőre pedig Erdély a cél, hiszen a magyar őstörténet nem csupán a Felvidék, de az egész Kárpát-medence, sőt a világ magyarságának az ügye.
Megjelent a Magyar7 2025/29.számában.
