Szobrok és/vagy iskolák?
A kérdés ilyetén felvetése talán botrányosnak tűnhet. Ám joggal merülhet fel a kérdés az érsekújvári polgárokban, hogy miközben civil szervezetek felhívására két magyar vonatkozású szoborállításhoz is adománygyűjtés van folyamatban, miért nem tudnak dűlőre jutni az érintettek egy erős magyar iskolaközpont létrehozásában?
Pedig az mentőövet jelentene a Pázmány Péter Gimnáziumnak, és előnyös lenne a Czuczor Gergely Alapiskolának is. Vagyis a jövőnket szolgálná! A Csemadok helyi szervezetének a Szent István-szobor és a Háromhidak Polgári Társulásnak a turulmadaras emlékoszlop-állításra irányuló kezdeményezése persze eredményes lehet. A kérdés azonban az, hogy néhány év múlva kinek fog utat mutatni Szent Istvánnak a szoborban megidézett szellemisége és a turulmadár, a magyarok eredetének jelképe hány magyar városlakónak jelent majd felemelő érzést, ha napjainkban a felelősök – fenntartók, iskolavezetők, iskolatanácsok, szülői szövetségek – nem érzik át a magyar iskolaközpont kialakításának az elsődlegességét és sürgősségét. Természetesen tisztelet a kivételnek!
Persze, mondhatják sokan, ne keverjük a szezont a fazonnal! Más szándék vezeti a szoborállítókat, és teljesen más az iskolaközpont kialakításának fékezőit.
A szoborállítók nem kompetensek megoldani az iskolák túlélési gondjait, a fékezőket pedig valószínűleg nem igazán lelkesíti a civil kezdeményezés. Volt ugyan egy oktatási fórum, amelyet a magyar gimnázium és az alapiskola egyesítési szándékával hoztak össze a szervezők, de az ígéret ellenére ennek nem lett folytatása. Pedig élni lehetne a lehetőséggel, hogy a város polgármestere mint a magyar alapiskola fenntartója, egyúttal Nyitra megyei önkormányzati képviselő, a gimnázium fenntartója is. Tehát közelíthetné az álláspontokat. Másrészt számos jó példát találunk az országban, és a folytonosság mellett oktatási-nevelési szempontból is számos előnyt jelent, ha egy épületben, egy igazgatóság alatt alapiskola és gimnázium is működik, mondjuk városi, önkormányzati fenntartásban.
Szent István-szobrunk és turulmadaras emlékoszlopunk is lehet tehát a városban, de az egyáltalán nem biztos, hogy a magyar gimnázium is megmarad!
A Háromhidak Polgári Társulásnak eddig többnyire a cseh legionáriusok emlékének és tetteinek ápolása volt a szívügye. A magyar nemzetiségű érsek-újvári polgárok finoman fogalmazva is ellentmondásosnak tartják a legionáriusok ténykedését a városban és környékén az I. világháború végén. Ennek ellenére a társulásnak és partnereinek a jóvoltából emléktábla és két szobor is őrzi a kétes értékű történelmi eseményeket.
A legújabbat, a cseh legionárius őrnagy mellszobrát 2019-ben úgy igyekeztek elfogadtatni a városban, hogy javaslatként vele egy időben bedobták a közvéleménynek az eredeti turulmadaras emlékoszlop visszaállítását is.
Bizonyára arra gondoltak, hogy ők már megszerezték az anyagiakat ilyen-olyan forrásból Jelínek alezredes mellszobrára, ott is áll az érsekújvári temetőben a magyar sírok között, s most már a magyarokon a sor. Gyűjtsenek csak a turulra, ha szobrot akarnak. A kihívásnak eleget tesz az Érsekújvár, én így szeretlek nevű magyar közösségi oldal is, szorgalmasan gyűjti a pénzadományokat a turulmadaras emlékoszlopra a polgári társulás számláján.
Ezzel a kezdeményezéssel szinte egy időben a Csemadok érsekújvári alapszervezete egy másik adománygyűjtést is meghirdetett egy Szent István-szobor elkészítésére. Ezt a Csemadok-parkban (a Pázmány Péter Gimnázium udvarának egy része) szeretnék felállítani, hogy az érsekújvári magyarok méltó helyen tudjanak ünnepelni augusztus 20-án. Eddig Széchényi György városi rangot adományozó esztergomi érsek főtéri szobránál emlékeztek meg államalapító királyunkról ezen a napon.
Illetve az is felmerülhet, hogy jelen pillanatban nem lenne-e fontosabb vagy sürgetőbb az alapiskola és a gimnázium összevonását célzó társadalmi összefogás, amely a magyar iskolaközpont kialakítására összpontosítaná az erőket a városban. Ha másért nem, azért, hogy néhány évtized múlva is legyenek koszorúzók és ünneplők a Szent István-szobornál és a turulmadaras emlékoszlopnál.
Megjelent a Magyar7 2020/34. számában.
