Szlovák túlerő dönt a Jókai Színház ügyéről
Február 24-én a Nyitra Megyei Önkormányzat épületében ült össze az a bizottság, amelynek javaslatot kell tennie a Komáromi Jókai Színház új igazgatójának személyére. A jelentkezőket egy olyan bizottság hallgatta meg, amelynek hét tagja közül öt szlovák nemzetiségű.
Hogy a meghallgatásra a parlamenti választások hetében került sor, esetünkben lehet akár a véletlen műve is.
A Komáromi Jókai Színház új igazgatójának megválasztása kitűnő példája annak, hogy miért van szükség Szlovákiában egy magyar megyére.
Bár a kultúra és a közigazgatás sokszor kapcsolatba kerülhet egymással, mégis joggal tehetnénk fel a kérdést, hogy ez a kettő hogyan jutott közös nevezőre? Szinte mindenki által ismert tény, hogy Szlovákiában két, professzionális keretek között működő magyar kőszínház van, az egyik Kassán, a másik Komáromban. Vonzáskörzetét, körülményeit és lehetőségeit illetően a Komáromi Jókai Színház tartható meghatározóbbnak, ezért talán nem túlzó úgy bemutatni, mint a szlovákiai magyar közösség nemzeti színházát.
A Jókai igazgatói helyére a fenntartó Nyitra Megyei Önkormányzat a tavalyi év végén pályázatot írt ki, amely mind szakmai, mind politikai szempontból azóta is témája a közbeszédnek.
Mivel magamat nem tartom szakmai kérdésekben kompetensnek, így kerülném annak a megvitatását, hogy ki, miért, milyen háttérrel stb. adta be a jelentkezését erre a pályázatra. Ezekkel a kérdésekkel más szlovákiai magyar médiumok behatóbban foglalkoztak, így megtehetjük, hogy szövegünkben a kiválasztás módjának politikai és nemzetiségi körülményeit vizsgáljuk meg. Ez ugyanis konkrét példája annak, amikor szlovák pártok döntenek olyan ügyekben, amelyek elsődlegesen, sőt másodlagosan is kimondottan magyar érdekeket érintenek.
Itt egy percre meg kell állnunk, és
fel kell tennünk a kérdést, vajon miért gondoljuk, hogy szlovák ember nem dönthet helyesen egy ilyen kérdésben?
Ennél perdöntőbb, ha abból indulunk ki, hogy például egy Smer-párti vagy SNS-hívő bizottsági tag mit tudhat a szlovákiai magyar színjátszásról?
Tud-e valamit a tájolásról, vagy támogatná-e, hogy szlovákiai magyar drámák is színpadra kerüljenek, honnan szerződtetne szívesebben fiatal színészeket, a csak szlovákul oktató Pozsonyból, vagy jöhet Budapestről is?
És a döntéshozatal nemzetiségi dominanciája ezzel még nem ér véget. A bizottság döntését ugyanis az önkormányzat képviselő-testületének is el kell fogadnia. Amely – ezek után talán mondanunk sem kell – szintén szlovák többségű. S legfelsőbb instanciaként a képviselő-testületi döntést még aláírásával szentesítenie kell a megye elnökének, aki természetesen, ahogy mindig, szintúgy szlovák nemzetiségű.
Körmönfont politikusnak és diplomáciai érzékkel megáldott személynek kell tehát lennie annak, aki magyar érdekeket képviselő pályázattal szeretne nyerni egy ilyen többszörös instancia előtt.
Ha ugyanakkor szlovák színházról van szó, a helyzet azonnal megváltozik. A nyitrai Andrej Bagar Színház igazgatójának személyéről egy olyan bizottság döntött, amelynek csak szlovák tagjai voltak.
Miben bízhatunk jelen esetben a döntés objektivitását illetően? A jó szerencsében? Vagy abban, hogy a szlovák pártok tényleg jó döntéseket hoznak az itteni magyarság kultúrájának további fejlődése érdekében? Farkas Iván, a Magyar Közösség Pártja megyei frakciójának az elnöke elmondta, hogy a végsőkig küzdeni fognak azért, hogy a Komáromi Jókai Színház vezetőjének kiválasztásánál ténylegesen a magyar képviselők őrködjenek:
A szándék és az igyekezet dicséretes. Bízunk is benne, hogy a Jókai Színház esetében tényleg a magyar kultúrközösség érdekeit figyelembe vevő döntés születik! Az viszont a közösségünk érdekei ellen való, ha minden hasonló esetben politikai alkuk bizonytalan kimenetelétől tesszük függővé egy-egy ügyünk elbírálását. Az ilyen félelmek legmegnyugtatóbb megoldása mindenképpen az a természetes folyamat lenne, hogy a saját ügyeinkről mi magunk rendelkezhessünk. Akár egy új, magyar többségű megye keretében.
Az írás megjelent a Magyar7 2020/9. számában.
