Szent Márton és a koldus
Esterházy Imre esztergomi érsek (1725-től) a kor legismertebb mecénása volt. Különösen Pozsony sok emléket köszönhet neki, a többi között ő építtette a Szent Erzsébet-templomot, kolostort és kórházat, az Alamizsnás Szent János-kápolnát a dóm déli oldalán. Ő hívta Magyarországra 1728-ban Georg Raphael Donnert.
A fiatal osztrák szobrász művészete pozsonyi ténykedése idején bontakozott ki. Munkássága nemcsak azért jelentős számunkra, mert remekművekkel gazdagította a magyar szobrászatot, hanem mert figuratípusokat, szobrászati megoldásokat teremtett s tett népszerűvé. Legjelentősebb szobrait, domborműveit a székesegyház szentélyébe és a mellette álló Alamizsnás Szent János-kápolnába alkotta.
Az egykori főoltárt Szent Márton és a koldus szoborcsoportja díszítette, az előtérben két imádkozó angyallal. A művész azt az epizódot örökítette meg Szent Márton életéből, amikor megjelenik előtte egy koldus, akiben a katonaszent Krisztust ismeri fel, és megosztja vele köpenyét.
Az ágaskodó ló és a magyar huszárruhát viselő lovasa barokkos színpadiasságot és dinamizmust, ugyanakkor a két férfialak egymásra irányuló tekintete szelídséget sugároz. Az alakok között alig van hely; a bezártság a nyugalmat, az időtlenség érzetét növeli. A heves mozdulat, az ágaskodó ló, s a lábai alatt fekvő figura kapcsolatára építő kompozíció dacára a művön nem a küzdelem vagy a diadal, hanem szelíd szánalom, az összetartozás érződik.
Ezt a főoltárt 1895-ben lebontották. A Szent Márton és a koldus központi szobrát a templom külső falánál helyezték el, majd 1912-ben visszatették a templomba, ma a déli oldalhajó keleti felében áll. Az angyalszobrok a Magyar Nemzeti Galériában láthatók.
A dóm melletti Rudnay téren, a feljárati lépcsők mellett avatták fel Donner mellszobrát születésének 200. évfordulóján, 1893-ban, vagyis 130 éve.
Megjelent a Magyar7 2023/4.számában.
