Százéves a losonci neológ zsinagóga
Közép-Európa egyik legnagyobb zsinagógáját, amelynek kupolája több mint 35 méter magas, hosszú huzavona után, 2016-ban újították fel, és a város egyik ékessége lett. Az épület ma multikulturális központként szolgál, koncerteknek, kiállításoknak és nívós fogadásoknak ad otthont.
A Baumhorn Lipót által tervezett, mintegy 1100 fő befogadására alkalmas szecessziós stílusban épült zsinagógát 1925-ben adták át. Mivel a zsidók száma folyamatosan emelkedett a városban, az elődje már kicsinek bizonyult, ezért a hitközség egy új, nagyobb zsinagóga építését szorgalmazta.
A tervek már az első világháború előtt elkészültek, de a világégés miatt az építkezés nem kezdődött el. Vajda Béla, egykori rabbi itt tartózkodásának 25. évfordulója alkalmából döntött úgy a zsidó hitközség vezetése, hogy mégiscsak megépítik az új zsinagógát.
– magyarázta Puntigán József helytörténész.
A földszinten több mint hatszáz férfi imádkozhatott, míg a női karzaton négyszáz lány és asszony. Itt jelenleg állandó kiállítás látható, mely a vészkorszak után töredékesen megmaradt emléktárgyakból, menórákból, Tóra-tekercsekből áll.
Mivel a zsinagóga építési költsége eléggé szűkös volt, ezért a belső díszítés egyszerűbb lett. A kupolát ún. betonhéjas módszerrel építették meg, és könnyített betonból készítették a külső burkolatot is. Az oltár is másképp nézett ki. Eredetileg szürkésfehér márványoszlopok szegélyezték, ott jött be a rabbi és ott hozták be a tórát is.
Az új losonci imaház azonban nem sokáig szolgálhatta a hívőket, a gázkamráktól ugyanis a város nem tudta megvédeni zsidó lakosait. 1944-ben Losoncról és környékéről megközelítőleg 2500 zsidót hurcoltak el koncentrációs táborokba, ahonnan csupán 10 százalékuk tért vissza a városba.
– A zsinagógában helyezték el a tőlük elkobzott tárgyakat, bútorokat, és miután elvitték őket a koncentrációs táborokba, a losonciak szimbolikus összegért mindent elvittek. 1945 után az a pár ember, aki visszatért, szerette volna visszakapni régi otthonát, de a beköltözők ezt nem tették lehetővé. Ezért a hazatért zsidók nagy része Izraelbe távozott – tette hozzá a helytörténész.
A deportálást követően a zsinagóga évtizedeken keresztül üresen állt, majd sokáig raktárként szolgált, és teljesen tönkrement. Az 1970-es évek végén a műemlékvédelmi hivatal és néhány aktivista közbenjárására a nagy kupolát és a mellette lévő nyolc kupolát megjavították, és befedték rézlemezzel, de anyagiak híján további felújítás nem történt az épületen. 2016-ban végül európai uniós forrásoknak köszönhetően teljeskörűen megújult, azóta kulturális célokra szolgál.
Bár manapság már nem élnek zsidók a városban, az egykori lakosokról minden évben megemlékezik a város. A holokauszt áldozataira és a rasszizmus borzalmaira emlékező ünnepséget 2017 óta szeptember 9-e környékén tartják. Ilyenkor az egykori zsinagóga lépcsőiből kialakított emléksétány újabb nevekkel bővül. Idén 85, L vezetéknevű áldozat neve került a lépcsőfokra. Balog Beáta dédnagyapja is a losonci zsidó közösség tagja volt. Kohn Dezső azon szerencsések közé tartozott, akik visszatérhettek a városba, családja azonban nem élte túl a szörnyűségeket.
– nyilatkozta Balog Beáta hozzáfűzve, rendkívül fontos, hogy ne merüljön feledésbe azok neve, akik egykor itt éltek, és sokat tettek a városért.
– hangsúlyozta Beáta.
Losonc jelképe a hamvából újjászülető főnixmadár, akár a zsinagóga, amely már majdnem az enyészeté lett, mégis feltámadt poraiból, és tündöklőbb lett, mint valaha.
Megjelent a Magyar7 2025/37.számában.
