Sportoló gyerekek Kulcsodon
Ez a felvétel éppen 50 évvel ezelőtt, 1971 tavaszán készült Kulcsodon, az iskolával szemben levő mezőn. Ezek a gyerekek voltak iskolánk képviselői a járási szervek által meghirdetett és kötelezővé tett sportversenyeken, amelyek az egyes szomszédos kisiskolák között zajlottak. Nálunk a balonyi, az izsapi, a medvei, a kulcsodi és a szapi–nyáradi iskolák között.
A gyerekek 60 méteres futásban, távolugrásban, célba dobásban és távolba dobásban mérték össze az erejüket. Az edzésekre délutánonként, a tanítás befejezése után került sor, mindenütt az iskola vagy a falu lehetőségéhez mérten. Nálunk hatalmas udvara volt az iskolának, itt gyakorlatoztunk, másutt a helyi focipályán. Kirajzoltuk mészporral az irányvonalakat: rajt, cél, dobókör, méteres távolságok. Homokot hordtunk a távolugrógödörbe, kemény deszkát az elrugaszkodáshoz. Jól jött az apukák segítsége is. Kézben tarthattuk a krikettlabdát, a sípot, megismerkedtünk a stopperórával, a mérőszalaggal. Figyelmesen hallgattuk a tanítóink intelmeit, miközben rávezettek bennünket az egyes szabályokra.
A versenyek kéthetente más és más helyen zajlottak. Hét–tízéves gyerekek kerékpáron mentünk, tanítói felügyelettel, szépen libasorban. Volt, aki váz alatt tekert Kulcsodtól egészen Nyáradig, volt, akinek több számmal nagyobb volt a kerékpárja, és nem érte fel az ülést. Akkoriban még nem járt annyi autó az utakon, többnyire az egyes szövetkezetek járműi mellőztek bennünket. Apró balesetek is történtek az úton, főleg ha erősen fújt a szembeszél. Ilyenkor fáradtan érkeztünk meg a kijelölt helyre. Ez a mai felgyorsult világban elképzelhetetlen. A versenyek után megvendégeltek bennünket a fogadó iskolák, mindenütt virsli kiflivel, sárga vagy piros krakedli (limonádé) volt a menü. Ezeken a találkozókon igaz barátságok szövődtek. Megismertük, ki a jó futó, ki dob pontosan, vagy ki ugrik hatalmasat. Amikor pár év múlva Csilizradványon, a központi nagy iskolában újból találkoztunk, örömmel üdvözöltük egymást. Kivételt képeztek az izsapiak, akiket 1976 után Nagymegyerhez csatoltak.
Elnézve a régi fotót, senkiből nem lett élsportoló. De ezek a kisfiúk és kislányok ma már tiszteletre méltó nagypapák, nagymamák. Nem kerültünk nagyon távol egymástól, néha összefutunk. Kisiskolánk, volt tanítóink emléke, egymás szeretete és tisztelete továbbra is összeköt bennünket.
Halgas Ildikó, Kulcsod
