2026. január 16., 18:21

Spartan Ambassador 2026 – A maratonon is túl

Moravský László rendkívüli fiatalember, aki mögött kőkemény út áll – fájdalmas emberi mélységből szó szerint feltornázta magát az élet legmagasabb csúcsára, miközben senkit nem hagyott hátra. Kíváncsian áll elébe az újabb kihívásoknak, közösséget kovácsol, másokat biztat az erő legmagasabb szintű kifejtésére, egyetemistákat oktat, és 2026-ban a Sparta Race sportág szlovákiai nagykövete lett.

Spartan Race
Fotó: Moravský László archívuma

Spartan Ambassador 2026! Ezt a jól hangzó titulust láttam megjelenni a Facebook-oldaladon, így szólítom meg Lacit, amikor megérkezik hozzám beszélgetni. Hideg tél van, de ő gyalog jön, épp jógázott az érkezése előtt. „Földiek” vagyunk, egy faluból származunk, mégis felületesen csak annyit tudok róla, hogy plazmafizikus, hatalmas a kitartása és az ereje. Nagy távokat fut akadályfutóként és szinte az egész világot bejárta már a Spartan Race sportág képviselőjeként, a nehéz erőnléti futamokon. Pedig gyermekkorában nagyon, nagyon beteg volt – a rákbetegséget leküzdő fiatal fiúból az életét kőkeményen kezében tartó, rettenthetetlen férfiharcos lett.

Spartan Ambassador 2026

– Szlovákiából 15-16 nagykövetet választanak ki. A jelentkezők közül a szlovákiai Spartan vezetőség dönt – kérdőívet kell kitölteni, be kell mutatni a fokozati teljesítményt, ha edzéseket vezet az ember, arról is értesíteni kell a bizottságot. Kíváncsiak az elképzeléseinkre és arra is, mennyi idegen nyelvet beszél az adott jelentkező, és gyerekekkel vagy inkább felnőttekkel, szociális kérdésekkel, esetlegesen táplálkozási tanácsadással, szervezéssel, médiák tájékoztatásával kíván foglalkozni a reménybeli ambassador – magyarázza a nagykövetek feladatát Moravský László.

Ő a nehéz erőnléti versenyekkel kapcsolatos csapattanácsadással, felkészítéssel kapcsolatban szeretne a jövőben dolgozni – több futóverseny szervező csapatában jelen volt már – hiszen alapító tagja a legnagyobb mátyusföldi futóklubnak, a Roni Run Clubnak is, amellyel minden évben megszervezik a felsőszeli félmaraton futófesztivált, és szívesen megy iskolákba is előadni.

Laci mindig a legmagasabb célt tűzi ki maga elé, a Spartan ágazatokból is a nehezét választja, és amikor fut, a maratoni távot elhagyva sem áll meg. Tanult hivatása, a plazmafizika egyetemi szintű oktatása sem a könnyed műfajok egyike. Harcos, aki a lehető legtöbbet akarja kihozni magából. 

Egy normális ember ilyet nem csinál

– A kíváncsiság mozgat. Kíváncsi vagyok az életre, és azokra a dolgokra, eseményekre, amelyeken részt lehet venni. Ha van az embernek lehetősége és úgy érzi, meg tudja csinálni, miért ne fogjon neki – beszélgetünk a nemesen egyszerű életfilozófiáról. A Spartannak is vannak fokozatai. A nehéz erőnléti versenyekre viszonylag kevesen jelentkeznek.

Volt olyan futam, amelyen csak 15-20-an voltunk. A versenyzők nagy része már jó ismerős, mindannyiunkban megvan a bizalom a másik iránt, ki kell húzni egymást a bajból. Persze, kell azért „vadállatság” is ahhoz, hogy valaki részt vegyen ezeken a például 12-24 órás futamokon, megpakolt hátizsákkal gumiabroncsot cipeljen fel a hegytetőre éjnek évadján esőben, ott meg közöljék vele, hogy rákjárásban vigye le. Egy normális ember ilyet nem csinál. Ezeken a versenyeken mi ugyanis nem tudjuk előre, mi lesz a „parancs” pár óra múlva. De itt jön képbe a rátermettség, és az a képesség, hogyan tudod feltalálni magad nem várt helyzetekben is. Egy-egy ilyen futam befejezése nagyon jó önbizalomnövelő, mert az élet más részeiben is segítenek az itt megtapasztaltak". 

Laci elárulja, főleg a közép-európai régióban versenyez, előre megvan a versenynaptár, ehhez tudja igazítani a mindennapokat. Van olyan nap, amikor kora délelőtt még tanít a tanszéken, délután meg már indul a futamra. 

Spartan Race
Fotó:  Spartan Race Hungary
Itt nincs második lehetőség

A kamaszévek a legnehezebbek az ember életében, ilyenkor lenne szükség a legnagyobb stabilitásra, de Lacinál éppen a kilencedik osztály megkezdése előtt egy másfajta harcot hozott az élet.

– Daganatot diagnosztizáltak nálam 2001-ben a nyirokmirigyrendszerben, akkor voltam 14-15 éves, így jártam végül kétszer is kilencedikbe. A rákhoz is úgy álltam hozzá, hogy akkor ez most itt van, ez a feladat, ezt fogjuk megoldani. Hiszek abban, hogy minden hozzáállás kérdése. Persze, fájt minden, meg el is voltam nagyon keseredve, de egy idő után el kellett határozni, mi a cél.

Tudtam, ha meg akarok gyógyulni, tűrnöm kell a fájdalmat, a gyógyszerek mellékhatásait, azt, hogy nincs annyi erőm, hogy felemeljem a poharat. Annyira kisebesedett például a szám, hogy nem bírtam enni, közben ott volt a fejemben, ha nem eszem, legyengülök, lefogyok, és nem tudok felépülni. Tudtam, nincs második lehetőség. A futamoknál azért ott van a kiút, ott van következő – van esély latolgatni, mit bír el a szervezet, mit nem. A rákkal szemben nem volt. Azt nem adhattam fel, de olyan futam volt már, amit feladtam – tudom, hol van az a határ, ahol már nem lehet kínozni a szervezetet. Az egészség a legfontosabb!
A maratonon is túl

Laci elárulja, a betegségét követően a mellékhatások miatt nagyon elhízott – akkor hozta meg a döntést, hogy a véleménye szerint „legolcsóbb” sportot fogja űzni – elindult futni. 

– Nyolc éven keresztül óra nélkül futottam, felvettem egy mezt, egy cipőt, rövidnadrágot. Előre megnéztem a térképet az interneten, így emeltem a távokat, és tudtam, mennyi kilométert futok. Leginkább egyedül szerettem futni. Az első célom a felsőszeli futás tíz kilométere volt, a következő évben már a futamidőn akartam javítani. Két évvel később már kibírtam a félmaratont, majd ebből maratoni táv lett. 2014-ben egy osztálytársam ajánlotta a Spartant, a sors iróniája, hogy az első futamra, amelyen részt akartam venni, elfogyott a jegy.

Majd bejelentkeztem a dóvali futamra, nagy csinnadratta lett belőle otthon, mert azt sem tudták hova, minek akarok menni, ráadásul a dóvali (Donovaly) futam előtt pár nappal megsérült a bokám – abból se lett semmi. 2015 januárjában Jasnán a világ első téli futamán vettem részt. A célkapu jégből volt, nagyon vicces utólag visszanézni a képeket, hogy rajtam meg volt egy egyszerű melegítőnadrág, egy munkáspulóver meg egy sapka – semmi profi felszerelés. A kezdeti nehézségek után már a család is szívesen jött velem, s míg én „futkározok, meg csúszok, mászok”, a család kirándul, körülnéz a világban, barátkozik a többi versenyző családjával és szurkol. Így jutottunk el Csehországba, Magyarországra, Franciaországba, de voltunk Brassóban, Krakkóban is. Jó érzés velük lenni, tudom, hogy büszkék is rám.

Spartan Race
Fotó:  Spartan Race Slovakia

A 2026-os nagykövet szerint a Spartan Race megmérettetés mindenkinek ajánlott, de csak kellő felkészülés után. Csatlakozni lehet a településeken vagy a régiókban létrehozott edzőcsoportokhoz, ezeket a Spartan hivatalos oldalán lehet megtalálni. 

– Én jelenleg Pereden tartok edzéseket, mindig két nyelven, hogy mindenki megtalálhassa a maga számítását. Ha gyereket hoznak spartanozni, akkor az javasolt, hogy a szülő is vegyen részt az edzésen. Először az edzést kell kipróbálni, aztán eldöntheti az ember, érdekli-e maga a futam is. Az edzések önkéntesek, a futamon nem kötelező részt venni.

Miután megkapjuk az éves futamnaptárt, megkezdődik a felkészülés – saját tapasztalatból edzem a többieket a csapatban, a fő tanácsom: edzés nélkül ne menj futamra, mert egy hétig nyögni fogsz. Sokan voltak, akik nagy elánnal kezdtek, majd hirtelen kiégtek. Nekem van egy életfilozófiám: Egy igazi harcos nem üvölt, ha fájdalma van. Bármit is csinálsz, csak akkor járhatsz sikerrel, ha a szívedet is beleadod. Csak így lehetsz igazán erős. Szívvel-lélekkel kell küzdeni. Ha nem így teszel, el fogsz bukni!

Megjelent a Magyar7 2025/1-2. számában.

Megosztás
Címkék