Sorsfordulóinkról a komáromi Csemadok-székházban - KÉPEKKEL
Keresztény. Konzervatív. Komáromi. címmel indult előadássorozat január 27-én a komáromi Csemadok-székházban. Annak nyitányaként a csehszlovák titkosszolgálati múlt kutatásával is foglalkozó Bukovszky László történész - levéltárossal, volt kisebbségi kormánybiztossal és Gyurcsík Iván jogásszal, egyetemi oktatóval a felvidéki magyarság elmúlt évtizedeinek sorsfordulóiról a házigazda, Petheő Attila, az SJE RTK tudományos munkatársa és az SZTE JGYPK főiskolai docense beszélgetett.
Miután Stubendek László, a Csemadok Komáromi Alapszervezetének elnöke üdvözölte a bő tucatnyi érdeklődőt, Petheő Attila elmondta: előadássorozatuk elsődleges célja az, hogy annak résztvevői egymásnak érveket adjanak, s az sem baj, ha mindenben nem értenek egyet. A szakembereket arra kérte, hogy a kérdései nyomán előbb a hazai magyarság 1968-89 közti időszakát jellemezzék, majd a ´89-es rendszerváltást követő eseményekkel és az 1994-es komáromi nagygyűléssel, végül pedig napjaink forró témájával, a Beneš -dekrétumokkal és az állítólagos kollektív bűnösségünkkel kapcsolatos gondolataikat osszák meg a hallgatósággal.
Aztán e forgatókönyv úgy bővült, hogy a vendégek az 1945-48 közti időszakról, a hontalanság éveiről is ejtettek szót, hiszen az akkori történések ismeretében könnybben megérthető a folytatás. Ugyanis az a tény, hogy a magyarok a II. világháború veszteseinek oldalára kerültek, és elkezdődött a csehszlovák nemzetállam építése, választás elé állította elődeinket: vagy az itteni állampolgárság megszerzése és vagyonuk megóvása érdekében reszlovakizálnak, vagy ha ezt nem teszik, a kitelepítés, deportálás, vagyonuk elkobzása vár rájuk...
Mint hallhattuk: az említett szégyenletes meghurcoltatásról sokáig nem volt kívánatos beszélni, majd a felvidéki magyarság előtt némileg kitágult a tér. Megalakult a Csemadok, az érdeklődőket nyári ifjúsági és művelődési klubokba, táborokba várták, ahol a kényes témákról is szabadabb beszélgetések bontakoztgak ki.
Miután egyre nagyobb igény mutatkozott a hazai nemzetiségek jogállásának szabályozása iránt, megszületett az első átfogó kisebbségi alkotmánytörvény, amely államalkotó félként fogadta el az itteni magyarokat is.
A 60-as évek közepére új értelmiségi réteg generálódott, s a korábbinál visszafogottabb kommunista rendszerbe mindaddig belefértek a nyilvános fórumok, társadalmi viták, amíg nem tűnt úgy, hogy azok veszélyeztetik a rendszert, az államhatalmat. Sajnálatos, hogy a szovjet megszállás megakasztotta a kezdődő reformfolyamatot. A normalizáció idején az illetékeseket mindig helyrerakták, ha a vonat nem a Brezsnyevék által elképzelt sínpáron haladt...
A szakemberek mérföldkőnek nevezték az 1977-es évet, amikor Janics Kálmán befejezte A hontalanság évei című könyvét, s amiatt elkezdődött az állambiztonság általi meghurcolása. Aktív tevékenységbe, a felvidéki magyarok jogsérelmeinek gyűjtésébe fogott a Helsinki folyamat hatására, a cseh Charta 77 példájára 1978-ban megalakult A Csehszlovákiai Magyar Kisebbségi Jogvédő Bizottsága.
A Duray Miklós nevével fémjelzett, illegális csoportosulás azt is hangoztatta: az említett kisebbségi alkotmánytörvény végehajtási rendelkezései nem valósultak meg. Ugyancsak prioritásának tartotta a magyar tannyelvű iskoláink megmentését. A felvidéki magyar közösség azonban meghasonlott: a megalkuvások árán, továbbra is komfortzónában élni akarók Janicsot nyilasnak, Durayt pedig bolondnak nevezték, miközben az állambiztonság célja a bomlasztás, a köztük levő ellentétek szítása volt.
A továbbiakban a rendszerváltásról és az 1994-es komáromi nagygyűlésről, illetve a területi és kulturális önkormányzatiság létrehozására irányuló vízióról hallhattunk, amely kapcsán most nem bocsátkozom részletekbe, hiszen a korabeli eseményekről, célokról három héttel ezelőtt, annak 32. évfordulója kapcsán sokat írtunk.
Utolsó témaként a Beneš - dekrétumokkal és a napjainkban ismét fókuszba került kollektív bűnösségünkkel foglalkoztak a szakértők. Hangsúlyozták: „Ha nem jött volna elő a földügyi botrány, akkor ez most nem lenne forró téma“. Úgy vélik, hogy egyes dekrétumoknak mindmáig borzasztó széles hatása van az életünkre.
„Nagy hiba az, ha valakinek egy feltételezett konfiskációra hivatkozva, utólag, napjainkban megvonják a tulajdonjogát, miközben állítólag mindenki jogegyenlő...“. A kollektív bűnösség elvét elfogadhatatlannak tartják, hiszen mindenkit az egyénileg elkövettt vétkei alapján, nem kollektíven kell megbüntetni. Szerintük ha valóban jogállamban, demokráciában élünk, akkor szólásszabadság van, a kényes témákról is beszélni kell, és nem büntethető a szabad véleménynyilvánítás.
A témával kapcsolatban tavaly decemberben elfogadott jogszabály következményeként íródott petíció szövegéből is hallhattunk részletet. Nyilvánvaló, hogy az abban többször megismételt „vizsgálja meg...“ szóösszetétel nem uszító jellegű, hanem párbeszédre sarkall annak érdekében, hogy ne folytatódjon a hetek óta tartó, feszültséget generáló folyamat. Ahelyett közösen találjuk meg a felvidéki magyarság számára is elfogadható megoldást!
