Somorja: álljunk hát együtt helyt a végváron
Államalapításunk ünnepén Somorján szokásosan a Szent István-szobornál gyűltek össze a helyiek. Évforduló volt ez a város számára is, épp 20 éve avatták fel az emlékművet az Immortal alapítvány jóvoltából, amely azóta a település egyik jelképévé vált.
Az ünnepi szónok idén Méry János önkormányzati képviselő volt. Beszéde inkább gondolatébresztő volt, mintsem a szokásos történelmi visszatekintés. Mint mondta, Somorja már végvár. A város, amelynek védője ugyanúgy Szűz Mária, mint Magyarországé.
Beszédének központi szimbóluma a város középkori temploma volt, amelyet ismert Szent István, Hunyadi Mátyás, II. Rákóczi Ferenc. E templom emlékszik Trianonra, a bevonuló honvédekre, s az őket köszöntő Hirschler Irénkére is. Arra is emlékszik, hogy hét évre rá őt is kitelepítették.
Az ódon falak napjainkban azt „figyelik”, hogy a magyarok idegen nyelven használják a nevüket, s unokáik már csak a szlovákul beszélnek.
Éberen kémleli az okokat és döntéseket, amelyek miatt Somorján a jövőben kisebbségbe kerülnek a magyarok.
Méry János szerint azonban még semmi sincs veszve. A somorjaiakon, s elsősorban a fiatalokon múlik, mi lesz a város sorsa. Ha a divatos, de megtévesztő külsőségek helyett a magyar hagyományok felé nyúlnak, értéket fognak találni. Egyre többen jönnek rá, a pénz nem minden, az igazi erő a közösség.
A képviselő a beszédét egy személyes emlékkel, édesapja hozzá fűzött gondolataival zárta, amelyet a helyszínen lévő Most-Híd párt prominensei, Bugár Béla és Érsek Árpád zavart mosollyal hallgattak végig:
