Sok fiatal család látogatja Nagykéren a régió egyik legjobb rendezvényét – VIDEÓVAL
A Szlovákiai Magyar Szülői Szövetség Nyitranagykéri Alapszervezete idén Vízkereszt napján szervezte meg a hagyományos újévi táncházat és kalácssütő versenyt, amelyre már 18. alkalommal került sor a község művelődési házában.
A nagy kultúrház idén is megtelt, a talpalávalót ezúttal a felvidéki és magyarországi tagokból verbuválódott Pengő zenekar húzta, a táncházat pedig néhány év kihagyás múltán ismét Ölveczky Árpád vezette.
A kalácssütő versenyre a leányok, az anyukák és a nagymamák 28 édes és 26 sós süteményt neveztek be
(férfiak idén nem sütöttek, pedig más alkalommal ők is aktívak voltak). A versenybe bekapcsolódó hölgyek munkáját a szervezők a tombolajegyek bevételéből idén is egynapos kirándulással honorálják.
Az újévi vigadalmon jelen volt Gábor Klára, a komáromi Garabonciás együttes vezetője, továbbá Szenczi Borbála néptáncos. A Pengő zenekar a Mézes családra épül. Mézes Árpád a prímás, felesége Mézes Zsuzsanna a brácsás-énekes, fúvósokon pedig fiuk, Attila játszik. A banda tagja még a tatai Czufoka Gábor kontrás-énekes, a marcelházai Ágh Zoltán cimbalmos és Takács Gábor bőgős Révkomáromból.
A helyszín nagysága, akusztikája pont megfelelő ahhoz, hogy egy ilyen volumenű rendezvénynek otthont adjon, illetve a község szerencséje az is, hogy Mészáros Róbert személyében egy olyan hangosító is lakja, aki már a kezdetek óta ingyen és bérmentve, magas színvonalon biztosítja a közreműködők megszólalását. Kanyicska Ilona főszervező nemcsak neki, hanem a polgármesteri hivatal képviselőinek és a tomboladíjak felajánlóinak is megköszönte a támogatást, majd a Pengő zenekar bevezető népdalcsokra és Gróf Dávidka köszöntője után eképpen szólt a jelenlévőkhöz:
Kanyicska Ilona megköszönte a polgármesteri hivatal és a tomboladíjak felajánlóinak támogatását is.
Ezt követően kezdetét vette a táncház, amelybe nem kellett noszogatni a jelenlévőket, mert rögvest ropta kicsi és nagy, öreg és ifjú. Jó látni, hogy a rendezvényre évről évre nagyon sok fiatal család jár, akik pici gyerekekkel érkeznek. Közben az asztalokra kerül a forralt bor és a tea, na meg a hagymás zsíros kenyér.
A táncház első köre után ügyességi játékra invitálták a legkisebbeket. A két kihagyhatatlan versenyszám a kalácsevő verseny (kéz használata nélkül) és a „komptorony” építése (a kukorica csutkájából rácsszerű tornyot építenek a csapatok, melyek magasságát méterrúddal mérték meg). Természetesen a jutalmak sem maradtak el.
A rendezvény csúcspontja a kalácsok, az édes és sós sütemények kiértékelése.
Az eredményhirdetéssel egyidőben már az asztalokra is kerültek a finomabbnál finomabb kalácsok és sós finomságok, így bárki megbizonyosodhatott róla, hogy a dobogósok nem érdemtelenül kapták meg díjaikat. Az igazat megvallva a legtöbb remekművet, illetve azok alkotóit magam is a dobogó valemelyik fokára helyeztem volna, hiszen igazi ízkavalkád ostromolt, amikor megkóstoltam a finom falatokat.
A rendezvény utolsó harmadában két részben húzták ki a tombolajegyeket, közte pedig egy hosszú táncházas finálé során pöröghetett még egyet a kultúrház népe. Később is még sokan maradtak a helyszínen, olyan ismerősök beszélgettek, eszegettek, iszogattak egymással, akik ritkán találkoznak egymással. Ilyenkor azok a kériek is szívesen térnek vissza szülőfalujukba, akik már nem laknak a községben. Azt is jó volt látni, hogy az emberek tényleg kikapcsolódni, beszélgetni jöttek, és nem hozták magukkal világ problémáit, se a saját gondjaikat. A nagykéri rendezvénynek van egy sajátos hangulata, mondhatni varázsa, aki ha egyszer belekóstol ebbe (és a süteményekbe), az szívesen jön máskor is. Aki erről lemaradt, jövő januárban megteheti.
