Sóbarlang és snoezelen az udvardi iskolában
Térségünkben még mindig ritkaságnak számítanak azok a terek, amelyek a gyerekek testi, lelki és érzelmi jóllétét egyszerre támogatják. Az udvardi alapiskolában azonban két ilyen különleges helyiség is működik: a sóbarlang és a snoezelen szoba (különböző ingerek kiváltására alkalmas helyiség – a szerk. megj.). Ezek a terek nyugalmat, regenerálódást és biztonságot nyújtanak a tanulóknak, nemcsak a légúti problémák enyhítésében, vagy a figyelem fókuszálásában segítenek, hanem valódi pihenést és feltöltődést kínálnak a mindennapok sűrű ritmusában
Szőgyényi Lívia igazgatóval, Melisek Blanka tanító nénivel és néhány diákkal látogatjuk meg a helyiségeket.
A „barlangban” sejtelmes fények gyúlnak, a gyerekek kényelmes székekbe huppannak. Megtudjuk, a sóbarlangot régi raktárhelyiségből alakították ki, tíz tonna parajdi só felhasználásával. Nemcsak a falakat, hanem a padlót is vastag só borítja.
– Többször pályáztunk a kialakítására, de sikertelenül. Tavaly év végére sikerült összespórolnunk a szükséges összeget, és iskolánk névadójának, Majthényi Adolfnak Magyarországon élő leszármazottai is támogattak minket. Nyolcezer euróból valósult meg az álmunk – mondja az igazgatónő. A megvalósításban az érsekújvári és a párkányi sóbarlangok üzemeltetője volt a segítségükre.
A megfelelő hőmérsékletet és páratartalmat klímaberendezés szabályozza, a helyiség pedig nemcsak a légutakat tisztítja, de nyugtat is.
A gyerekek – Bori, Karcsi és Gábor – elmondják, hogy leggyakrabban a napi félórás szabad játék idején használják a sóbarlangot. A tágas, 16 székkel felszerelt szobában felrakott lábakkal lehet ücsörögni, pihenni, beszélgetni. Olykor tanulnak, bár ez utóbbi említésekor a diákok beismerik, a tanulási próbálkozás gyakran vidám csevegésbe fordul. Az alsó tagozatosok sokszor tartanak itt olvasás- vagy énekórát. Blanka tanító néni hozzáteszi, a tantermekben is elhelyeztek sótálakat parajdi sóval a tisztább levegő és jobb közérzet érdekében.
Innen a snoezelenbe, azaz a „fehér szobába” vezet az utunk.
Belépve egy álomvilág tárul elénk, ahogy kigyúlnak a fények, a szoba megelevenedik: függőhinta, vízágy beépített hangfalakkal, babzsákok, buborékoszlop, színes fények, fiberoptika, aromaterápiás párologtató, diszkógömb, sómécsesek, illatgyertyák, hangtál, zenelejátszó – minden az érzékek finom stimulálását szolgálja. A hangtálon Gábor már egész ügyesen játszik.
A zene, a fények és az illatok kombinációja elvarázsol és mély ellazulást kínál.
Blankától megtudjuk, hogy ez a módszer Hollandiából származik, eredetileg értelmi fogyatékkal élők számára fejlesztették ki, de mára sokféle célra használják. Az igazgatónő hozzáfűzi, a berendezések beszerzése másfél év alatt valósult meg, egy zsolnai cég közreműködésével tervezték meg a szoba felszerelését.
Képzést is szerveztek, hogy a pedagógusok minél tudatosabban használhassák ki a szoba nyújtotta lehetőségeket.
Ha hiszünk benne, hogy a gyerekek testi-lelki jólléte a tanulás alapja, akkor érdemes ilyen „különleges” terekre is áldozni. Erre példa az udvardi iskola.
Megjelent a Magyar7 2025/24. számában.
