Santho Károly, a Zselízi Római Katolikus Népiskola jótevője
A zselízi születésű kanonok, Santho Károly neve – Nyustyin Ferenc nyugalmazott pedagógus-iskolaigazgató és Csonka Ákos helytörténész jóvoltából – egyre inkább ismertté lesz a helyiek körében. Szobrot kaphat a városban, s az is felmerült, hogy a helyi alapiskola esetleg felveheti a nevét.
– Bár Fischer-Colbrie Ágoston számít a legmagasabb rangú, zselízi születésű egyházi méltóságnak, nem ő volt az egyetlen, aki az egyházi ranglétrán magasra jutott. Ugyancsak jeles személynek tekintik és a zselízi egyházközösség megbecsült és elismert tagjaként tartják számon Maár Károly pápai kamarást, Niszler Teodóz pannonhalmi perjelt vagy éppen Király József plébános budapesti országgyűlési képviselőt. E sorba illeszkedik Santho Károly pozsonyi kanonok is, aki (vélhetőleg) annak a Santho Flóriánnak a fivére, aki az 1848/49-es szabadságharcból hős katonaként vette ki részét – fogalmazta meg Csonka Ákos helytörténész, aki Santho kapcsán Nyustyin Ferenc nyugalmazott pedagógus-iskolaigazgató kutatásaira támaszkodott.
Santho Károly – Santho Ferenc és Csóka Terézia gyermekeként – 1818. január 28-án született Zselízen. Elemi és gimnáziumi iskoláit Esztergomban, a bölcsészetet és a teológiát 1835-től Nagyszombatban, az enciklopédiai tanfolyamot pedig az esztergomi presbitériumban végezte. Miután 1842. július 23-án pappá szentelték, négy évig Lekéren volt káplán.
„1846-ban a Religio és Nevelés egyházi folyóirat szerkesztőségébe hívták. Itt leginkább a Literaturai Lapok (a Religio melléklapja) szerkesztésével és a magyar, latin, német, olasz és francia munkák ismertetésével foglalkozott. Később a Magyar Encyclopaediának is munkatársa lett. Megtanult csaknem minden európai művelt nyelvet” – foglalta össze Nyustyin Ferenc, majd így folytatta: „Később a magyarországi katolikusok legrégibb irodalmi intézetének, az 1848 elején keletkezett Jó és Olcsó Könyvkiadó Társulat, későbbi nevén Szent István Társulat titkárává választották. Az intézmény kiadványai a nép szellemi szükségletének kielégítésére irányultak, és a társulat ezért adta ki a Katolikus Néplapot is. 1869-ben a püspöki kar a társulatra ruházta a katolikus iskolák tankönyveinek kiadási jogát.”
Santho támogatta a zselízi Római Katolikus Népiskolát, amely a Szent Jakab-templom mellett, a mai főtér helyén állt. Az iskolakrónikában található feljegyzések alapján magára vállalta az 1879-ben újjáépült iskolaház 445 forintnyi adósságát és kamatát, az 1886-ban épült második tanterem építési költségeihez pedig 1764 forinttal járult hozzá. A harmadik tanterem építésére 1903-ban került sor; ennek összes költségét, 6670 koronát ugyancsak Santho térítette. Végrendeletében – egy alapítványt létrehozva – további 6 ezer koronával támogatta az iskolát. Az alapítvány kamataiból minden iskolaévben megjutalmazták az oktatási intézmény legszegényebb tanulóit
Megjelent a Magyar7 2025/29. számában.
