Rovásírásos emlékek - Felsőszemeréd
Az ősi, ám a tizenötödik században jelentősen átalakított felsőszemerédi templomról nem mindenki tudja, hogy a megmaradt kapuzatának kőgerendája az egyik legrégebbi rovásírásos nyelvemlékünket őrzi. A szakma is elfogadja a felvidéki történész, Püspöki Nagy Péter megfejtését, hogy a vésett szöveg „1482 Kűrakó János mester”.
Később, az 1987-es tetőjavítás alkalmával egy másik emlék is előkerült. A templom javításánál önkéntesként dolgozó helybéli agronómus, Snírer János vette észre a tető keresztjén látható jeleket. Tipary László helytörténész megfejtése a kereszt feliratáról: „Szentséges hely, szerény, dicsér e felírás”. Püspöki Nagy Péter sokkal tömörebb megfejtése a kereszt feliratáról: „Anno 1760”.
2009-ben levették a keresztet és az ipolysági Honti Múzeum igazgatója, Pálinkás Tibor dokumentálta a rajta található rovásjeleket.
Ő fedezte fel a kereszt másik oldalán lévő írásjeleket is. Ez egy hat betűből álló felirat. Az igazgató Mészáros Attila tanárt, az ipolysági székhelyű Felvidéki Rovásíró Kör vezetőjét kérte fel a jelek megfejtésére, aki további hazai és magyarországi szakembereket kapcsolt be a munkába. A kereszt másik felén is van egy 6 betűből álló felirat, írja a Felvidéki rovásírásos emlékek című könyvében Fridrich Klára. A felirat rovásírásos SZ, R, V, SZ és két latin betű, S, T. Rápillantva a betűkre a „szervusz” szó ugrik be, amely a latinban szolgát jelent (servus). Az ST pedig az Isten szót jelentheti, tehát a felirat értelmezése feltehetően „Isten szolgája”.
Megjelent a Magyar7 2025/13. számában.
