Róma és a Vatikán a szerzetes szemével
Az emberek többsége szeretne életében legalább egyszer eljutni Rómába, ami nem is csoda, hiszen a város szinte minden sarkán érezni a történelem leheletét, festői negyedei lenyűgöző élményeket nyújtanak az oda látogatónak. S ha már Rómában járunk, kihagyhatatlan a világ legkisebb állama, a Vatikánváros, amely tele van különlegességekkel. Egy római utazás azonban nem lehet teljes a Sixtus-kápolna meglátogatása nélkül.
Somorjai Ádám pannonhalmi bencés szerzetesnek megadatott, hogy lássa Rómát és a Vatikánvárost is, ráadásul teljesen más perspektívából, mint egy turista, hiszen összesen huszonhat évet élt Rómában, s ebből húsz esztendőt a Vatikáni Államtitkárságon töltött.
– olvasható az egyik vele készült beszélgetésben.
Római és vatikáni tapasztalatait könyvekben is megosztotta a nyilvánossággal. Az első kötet Három pápa magyar írnoka címmel jelent meg és nagyrészt Ádám atya életútjáról szól. A második, Róma, Vatikán, ahogyan megéltem című olyan közelképet nyújt Rómáról és a Szentszékről, amilyennel az örök városba látogató turista aligha találkozhat.
– olvasható a kötet fülszövegében. Mindkét kötetben Elmer István író, újságíró volt Ádám atya beszélgetőpartnere.
Ezekről a könyvekről, a Rómában és Vatikánban töltött évek személyes élményeiről és tapasztalatairól, a római élet sajátos hangulatáról, a pápai diplomácia világáról beszélt a Pozsonyi Casinóban tartott előadásán Somorjai Árpád, szerzetesi nevén Ádám atya. A pannonhalmi bencés szerzetes történelem–német szakos tanár és erkölcsteológus, a Szenttéavatási Kongregáció konzultora, a bencés rendtörténetnek és Mindszenty József bíboros pályafutásának elismert kutatója.
– A pályafutásom úgy kezdődött, hogy az egyetem és a teológiai akadémia elvégzése után fölszenteltek katolikus pappá, és bekerültem a győri Czuczor Gergely Bencés Gimnáziumba, ahol négy éven át tanítottam történelmet és németet – mondta a kezdetekről az atya, hozzátéve, ekkor még nem gondolta, hogy huszonhat évet fog majd eltölteni Rómában.
Rómába Szennay András főapát úr küldte azzal a feladattal, hogy erkölcsteológiából doktoráljon, mivel olyan rendtársat keresett, akinek megvoltak a szükséges vizsgái ahhoz, hogy teológiai tanár legyen az akkor még meglévő pannonhalmi főiskolán. Másodszor 1993 februárjában került Rómába, azzal a feladattal, hogy erkölcsteológiát tanítson a bencés rendi egyetemen. A Vatikáni Államtitkárság szolgálatába 1997 januárjában került, mégpedig a német szekcióba, közben azonban intézte a magyar ügyeket is, mivel külön magyar szekció nem létezik.
– mondta az atya, hozzátéve, így aztán magas magyar állami küldöttség érkezésekor a Szentatya és a bíboros államtitkár tolmácsa is volt, például Áder János köztársasági elnök látogatásakor Ferenc pápánál. A Vatikáni Államtitkársági Levéltár munkatársaként pedig segítette az oda érkező magyar kutatók, doktoranduszok kutatásait.
Ádám atya húsz esztendőt töltött a Vatikáni Államtitkárságon, összesen három pápát ismerhetett meg: Szent II. János Pált, XVI. Benedeket és Ferenc pápát, s időnként közel is került hozzájuk. II. János Pál pápának például magyarórákat is adott, először az 1997. november 9-e előtti napokban, Apor Vilmos boldoggá avatására készülve, másodszor pedig 2003. március 23-a előtt, Batthyány-Strattmann László boldoggá avatását megelőzően.
Ádám atya előadása során olyan felvételeket mutatott a híres épületekről, amilyeneket az egyszerű turistának nincs esélye készíteni. Láthattuk a vatikáni Belvedere-udvart és az Apostoli Palotát, a loggiákat és a stanzákat, s mint mondta, sok emlékezetes pillanatot élt meg a falak között.
– Ilyen volt az első pápai audiencia, amikor Radics János prelátus úr bemutatott II. János Pál pápának, vagy az utolsó pápai audiencia, amikor elköszönhettem Ferenc pápától – emlékezett, hozzátéve, mindegyik pápai általános kihallgatás élmény volt, amelyiken német szpíkerként ott lehetett, és mindegyiken megtapasztalhatta az egyház egyetemességét.
Ádám atya megjegyezte, ma már elképzelni sem tudja, milyen lenne, ha nem dolgozott volna a Vatikánban.
– idézte fel a Vatikáni Rádiónak adott korábbi interjújának gondolatait.
Persze, aki vatikáni titkokat vagy indiszkréciókat szeretne megtudni a könyvekből, csalódni fog, ilyenekről azokban nincs szó, konkrét, tárgyszerű információkból viszont annál több van bennük. A szerző elmondása szerint könyveivel szeretné az olvasót egy másfajta létmódba bevezetni, a lelki és szellemi növekedéssel folyamatosan kitáruló emberi léttérbe, „aminek köszönhetően kinőjük régi mivoltunkat, s belenövekszünk egy új, tágasabb világba”. Végtére is a tanulással, az információk megszerzésével ez lenne a cél mindannyiunk számára: a mind tágabb világ megismerése.
S ha már a megismerésnél tartunk, annak egyik módja a szeretet. A szeretet legszentebb ünnepe pedig éppen a karácsony, amelynek lényege az egymás iránti odaadás, a család és a békesség fontosságának hangsúlyozása, Jézus Krisztus születésének megünneplése, és a tiszta, feltétel nélküli szeretet megélése.
Karácsony szavunk eredete a nyelvészek többsége szerint az ószláv (téli) napfordulót jelenti. Magyar anyanyelvünk átvette és megőrizte ezt a szót, míg a többi szláv nép elfeledkezett róla. A betlehemi Jézus születésének ünnepe új korszak eljöttét hirdeti, több lesz a világosság és eltűnik a sötétség, mondta az atya.
– fűzte hozzá Ádám atya.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2025/51-52. számában.
