Ritmus a zenében és az összetartozásban
Táncórán voltam a párkányi Liszt Ferenc Művészeti Alapiskolában, ahol a dráma mellett a tánc a legfiatalabb tagozat. 1996-ban indult, amikor még maga Tóth Enikő, jelenlegi tanárnő is diák volt. Tavaly két hatalmas tánchelyiséget alakítottak ki az Ady utca 2-ben, ahol minden feltétel adott a modern táncoktatáshoz.
Elámultam a gyerekek fegyelmezettségén, ügyességén, nem bírtam megállni, hogy ki ne próbáljak néhány gyakorlatot. A mozgás nemcsak fegyelem, hanem öröm, játék és önismeret is, vallja a tánctanár.
A tánctagozatra már ötéves kortól be lehet iratkozni. A diákok végigjárhatják az alapiskolai éveket, de középiskolások és felnőttek is részt vehetnek az órákon.
– meséli Enikő, aki hat csoportot tanít.
A csoportok létszáma ideális esetben nyolc-kilenc fő, de a nagyobbaknál akár tizenöten is lehetnek. A beosztásnál fontos a kor és a színpadi megjelenés is.
– Előfordul, hogy valaki idősebben kezd, de jobban mutat a haladók, tehát a nagyobbak között. Ilyenkor inkább a színpadi jelenlét dönt – tudom meg Enikőtől.
A tagozaton modern és kortárs táncot, balettet, talajtechnikát és akrobatikát tanulnak a gyerekek. A balett az alap, mindenki számára kötelező.
– Nem azért, mert mindenki prímabalerina lesz, hanem mert gyönyörű tartást ad – magyarázza Tóth Enikő.
Az óra intenzív bemelegítéssel kezdődik, ezt követi a tréning, a technikai elemek begyakorlása, majd jön a koreográfia és a nyújtás. Kis elméleti rész is tartozik hozzá, híres táncosokról, művekről, a kitartásról beszélgetünk.
A legnagyobb sikereket a kortárs táncban érték el. 2024-ben Olaszországban, Riminiben voltak a Dancing Italy nemzetközi táncfesztiválon, ott első helyen végeztek a Háború gyermekei című kortárs koreográfiával. Idén nyáron a csoport Spanyolországban vett részt ugyanezen fesztiválnak egy másik versenyén, ide már több koreográfiát vittek. Erről álljon itt Tóth Enikő tanárnőnek a közösségi médiában tett bejegyzése:
„Július 13–18. között nyolc csodálatos tanítványommal Spanyolországban jártunk – egy nemzetközi versenyen, ami számunkra jóval több volt egyszerű megmérettetésnél. Hazahoztunk első, második és harmadik helyet is, de az igazi értéket nem serlegekben mérik. Már az indulás is kisebb csoda volt: sokáig nem tudtuk, összegyűlik-e a pénz, a repülőjegyet is az utolsó pillanatban vettük meg, Barcelonában pedig eltévedtünk a reptéren. Mégis, ezek a kis káosz-pillanatok csak erősítették az összetartást. A legnagyobb próbatétel akkor jött, amikor Barbi sérült lábbal érkezett, majd a helyzete rosszabbodott. A sürgősségiről hazatérve valaki mindig a hátán vitte őt – a medencéhez, az ebédlőbe, a tengerhez. Nem volt kérdés, nem volt teher, csak természetes szeretet és figyelem. Barbi is megtanulta, hogy nemcsak akkor szeretjük, amikor ő a legerősebb, hanem akkor is, amikor épp gyenge. Mert ahogy ő sokszor „vitte a hátán” a csapatot a koreókban, most mi vittük őt. Ez a hét megtanított minket arra, hogy a közös cél, az összetartás és a szeretet erősebb minden nehézségnél.”
A tanárnő gyakran hangoztatja tanítványainak, ha a próbákba beleteszik a maximumot, akkor a színpadon már csak élvezni kell a fellépést. Versenyre tízéves kortól viszi tanítványait. Fontosnak tartja a felelősségre való nevelést is.
A legfiatalabbak heti kétszer 45 percet táncolnak, a nagyobbak már 2-3 alkalommal, másfél órás edzéseken vesznek részt.
– Azt hinné az ember, fáradtak délutánra, de ők alig várják, hogy mozoghassanak!
A koreográfiákhoz a zene sokszor véletlenül találja meg a tanárnőt.
– Követek egy színészt az Instagramon, most egy olyan zenét rakott ki, amitől megmozdult bennem valami, s tudtam, táncot fogok rá kitalálni.
Van, hogy a téma születik előbb, és ahhoz keres zenét, máskor fordítva. A táncban minden benne van: önbizalom, önkifejezés, együttműködés.
A tánctanár nemcsak pedagógus, hanem koreográfus, stylist, sminkes és olykor ezermester. A felnőttek csoportjában sokan vannak olyanok, akiknek ez a gyermekkori álom megvalósulása, bepótolnak valamit, ami kimaradt az életükből. Ők is rendkívül sikeresek, az Európa-bajnokságon második helyezést értek el. Ebbe a csoportba természetesen nemcsak a szülőket, hanem minden táncolni vágyó felnőttet várnak.
Az iskolában tanulósarkot is kialakítottak, ahol a gyerekek a próbák között, vagy próbára várva elkészíthetik házi feladataikat.
– vallja Enikő. Jelenleg van olyan tanítványa is, aki konzervatóriumi továbbtanulásra készül.
A tánc nemcsak mozdulatok sora, hanem kapcsolat, önismeret, és legfőképp közösség.
– Az erő az „együtt” mögöttes tartalmában rejlik – mondja Enikő, és talán ez az, amiért a gyerekek újra és újra visszatérnek a táncterembe. Mert itt a ritmus nemcsak a zenében, hanem az összetartozásban is kitapintható.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2025/46. számában.
