Rendhagyó megemlékezés a kitelepítettek emléknapján
A Pázmaneum Társulás a járványügyi előírások miatt idén rendhagyó módon emlékezett meg a felvidékről kitelepített magyarok emléknapjáról, április tizenkettedikéről.
Karaffa Attila, a társulás ügyvezető elnöke a Magyar Megmaradásért Társulás által állított emlékmű előtt állva köszöntötte az online térbe helyezett esemény nézőit. "Ma azokról a magyar emberekről, családtagokról emlékezünk meg, akiktől az akkori rendszer emberei elkoboztak mindenüket és marhavagonokba kényszerítették őket. Mind a mai napig sem bocsánatot nem kértek ezektől az emberektől és kárpótlás sem érte őket” – hangzott el Karaffa beszédében. Bíró Eszter, a Kodály Zoltán Alapiskola tanulója Sajó Sándor Magyarnak lenni című művét szavalta el, nagy beleéléssel.
Ezt követően Berényi József, Nagyszombat megye alelnöke tartott történelmi visszatekintést.
A Beneš-dekrétumokban fogalmazták meg a magyarok jogfosztottságát, vagyonuk elkobzását, megszüntették az iskolákat, a kulturális szervezeteket. A csehek és a szlovákok nemzetállamának létrehozása volt a cél. "A deportálás volt talán a legkegyetlenebb mind közül, hiszen az embereknek úgy kellett elhagyniuk a házaikat, hogy idejük sem volt összecsomagolni. 20 és 40 ezer közé tehető azon magyarok száma, akiket elvittek a szudéta területekre – az időközben elüldözött németek helyére –, hogy ott rabszolgamunkásként dolgozzanak” – mondta el Berényi József.
A reszlovakizáció pedig arról szólt, hogy akik itt maradtak magyarok, azokat szembe állították a saját morális értékeikkel, nemzeti identitásukkal és vagyoni hátterükkel.
Aki szlováknak vallotta magát (holott magyar ember volt), megőrizhette vagyonát.
Az első vonat április 12-én indult el Csehszlovákiából Magyarországra, így történt, hogy az Országgyűlés 2012. december 4-én megtette április 12-ét a Felvidékről kitelepített magyarok emléknapjává. "Le kell törölni őseinkről a kollektív bűnösség bélyegét, és helyre kell hozni a második világháborút után meghozott rossz döntéseket” – mondta el Berényi József.
Vass Virág, a Vámbéry Ármin Gimnázium diákja Egy marék földet – Egy kitelepített magyar kívánsága című verssel zárta a megemlékezést.
