Régészeti feltárás a Barátkútnál
Idén nyáron tudományos és dokumentációs célú régészeti kutatás folyt a kurinci Barátkút lelőhelyen. A korábbi vizsgálatok szerint kőszerkezeteket rejt a föld, s a mostani ásatás célja az objektumok méretének és funkciójának igazolása volt.
A két héten át tartó kutatás során 12 régészeti szondát nyitottak Alexander Botoš, a rimaszombati Gömör-Kishonti Múzeum régészének vezetésével, ám ezek nem igazolták a korábbi feltételezést, miszerint a terület kőből épült objektumokat rejtene.
A régészeti kutatás során feltárt legjelentősebb leletek között szerepel egy vasból készült zabla a La-Téne korból, egy fazekaskorongon készült kerámiaedény töredékei, vésett hullámmotívummal díszített kerámiatöredékek, valamint egy csontfésű töredéke a kora középkorból. Esetében a legelső ilyen jellegű leletről beszélhetünk Gömör-Kishont megyében.
A forrás felett egy kövekből épült, kupola alakú hajlék található, amely valamikor a 19. század második felében épülhetett. Ebben az időszakban a Barátkút a rimaszombati polgárok társasági életének közkedvelt helyszíne, illetve a városiak piknikhelye volt. A Barátkút elnevezés hátterében részben az említett forrás állt, részben pedig az a hiedelem, hogy egykor a johanniták rendjének állhatott itt kolostora.
A múzeum munkatársainak feltételezése szerint a kurinci Barátkút területén valaha egy „grangia” (magtár), azaz a kolostor saját területén kívül eső önálló gazdasági udvar helyezkedett el. Legnagyobb valószínűséggel a Jánosiban lévő bencés kolostorhoz tartozott, s ez az udvar biztosította a kolostorok gazdasági működését.
Megjelent a Magyar7 2023/35. számában.
