Rebellis gyerekek voltunk – történetek az 1989-es novemberi forradalom Galántájáról

A bársonyos forradalom napjához közeledve izgalmas kérdést lehet feltenni az azt megélők számára: vajon ki mit csinált a forradalmi városokban 1989. november 17-én. A szabadság fesztivál nyitányaként Galántán a forradalmi eseményeket bemutató kültéri kiállítás nyílt, ahol a fiatalok megtudhatták, hogy bizony 1989. november 17-én Galántán még hó is volt.

+8 kép a galériában

Fotó: Szomolai Andrea

A kültéri kiállításra gyülekezve többen találgatjuk, vajon hol is állt pontosan a Galántai Béke téren, a mai városháza előtt a múlt rendszerben a legendás Lenin szobor – mindenkinek fűződik a több méteres monstrum szoborhoz valamiféle emléke.

A Galántai Népművelési Központ szervezésében nyílt kültéri kiállításra sorban érkeznek a galántai iskolák tanulói tanáraik kíséretében. Az eső szitál, borongós köd van, állítólag 1989. november 17-én is irtózatos hideg volt.

Gyors számítások megmutatják, a forradalmi nap péntekre esett – a kiállítás egyik fotóján meg is találjuk a galántai események visszatükröződését – meglátjuk a hókupacokat és a bundába, csizmákba öltözött embereket a téren. A diákok már nehezen tudják elképzelni, mit jelenthetett felkelni egy elnyomó rendszer ellen – de azért számukra is érdekes a képeken felfedezni a nyolcvanas évek Galántáját.

Élesen emlékszem, mit csináltam aznap. Rebellis gyerekek voltunk, közöltük az iskolában az osztályfőnöknővel, hogy márpedig mi megyünk ki a térre tüntetni, mert mi ott akarunk lenni. Hiába fenyegetett igazolatlan órával, az egész osztály vette a kabátját, és kivonult a térre. Azért nem volt minden mindegy, mert senki nem tudta, mi fog ebből az egészből kisülni, ráadásul apám meggyőződéses kommunista volt – ennek ellenére a rendszer gonoszságait és visszásságait nagyon tudta kritizálni – a munkásosztályban és a munkás erőben hitt”

– beszélgetünk a kiállítás megnyitója után Kolek Péterrel, Galánta polgármesterével. A tüntetés már a délelőtti órákban fokozott hangulatban tartotta a várost, tapintható volt a feszültség, az izgalom, de a félelem is. Nehéz ma már elmagyarázni a fiataloknak, mekkora vakmerőség kellett ahhoz akkor, hogy valaki bevállalja az utcára vonulást – de nem sokan maradtak otthon.

Ma már nagyon nehéz elmagyarázni a diákoknak, akiket „kiküldtek” ide a térre „megfagyni” az iskolából ma, hogy mit is jelentett 1989, hiszen ők már abszolút szabadságban élnek, abba születtek bele. Élesen hiszem, hogy soha senki nem fogja tudni diktálni nekik, hogy hogyan élhetnek, és tiltani az alapvető dolgokat. Arra azonban fel kell hívni a figyelmüket, hogy mindig kövessék az aktuális politikai történéseket, azt, hogy mi történik a világban, az országban. Ha ezt nem fogják megtenni, és mindegy lesz nekik, hogyan viselkednek a politikusok, mi történik a hazájukban, akkor fenyeget az, hogy egyszer ezt a szabadságot elveszítjük”

– fogalmazza meg élesen Galánta polgármestere.

„Anyaságiról visszatérő tanárnő voltam akkor, valóban féltünk attól, mi lesz, nem gondoltuk volna, hogy sikerül az egész rendszert bedönteni. A diákokat és a kollégákat is féltettük, hiszen volt már tapasztalat rendőri brutalitásból akkoriban. Arra még emlékszem, hogy aznap nagy erőkkel vetítették a tévében az Angelika című filmeket – máskor ezekhez nem nagyon lehetett hozzáférni, ezzel akarták a tévék elé szögezni az embereket, hogy ne menjenek az utcára” – mesél nosztalgiázva egy hölgy.

A kiállítás megnyitója előtt a nyolcvanas évek zenéi dübörögnek Galánta főterén. Izgalmas a látvány, a hangulat és az időjárás is idézi kicsit a 36 évvel ezelőtti eseményeket. A rendezvény főszervezője Bukovszky László szerint éppen ez volt a cél.

A kiállítás a Nemzeti Emlékezet Intézetével való együttműködéssel jött létre. Bemutatja nem csak az országos eseményeket, de a Nagyszombat megyében történt folyamatokat is. Felemelő érzés, hogy a képek között galántai eseményekre vonatkozó dokumentációkat is találunk. A kiállítás nagyon szép, maga a rendezvény szinte visszahozza az 1989-es novemberi hangulatot. Szeretnénk emlékeztetni az embereke arra, 89 előtt mit is jelentett a kommunista rendszer”

– magyarázza Bukovszky László, aki arra emlékszik, mindenki nagy várakozásban volt azon az őszön, hiszen októberben már Prágában is voltak tüntetések, azt megelőzően augusztusban is.

A levegőben már lappangott a változás szele. Mindenki figyelte a sajtót, a tévét, kíváncsiak voltak, mit fog ez a rendszerváltás hozni, bár akkor még nem is tudták, hogy rendszerváltás lesz.

„Az egyén megkapta a szuverén jogát, hogy saját maga döntsön, saját elhatározása szerint. Hiszen erről szól a demokrácia. Csak olyan szabadság volt, amelyet az egypártrendszer diktált és tartott fenn, felügyelt. Tulajdonképpen egy közös Európa része lettünk – talán ez volt a legfontosabb, amit elértünk 1989-el” – magyarázta Bukovszky László.

A kültéri kiállítás megnyitóján Jozef Viskupič, Nagyszombat megye elnöke és Jerguš Sivoš, a Nemzeti Együttműködési Intézet igazgatótanácsának elnöke, valamint Berényi József, Nagyszombat megye első alelnöke is szólt az iskolásokhoz és a jelenlevőkhöz. Mindannyian a szabadság és a demokrácia értékeit emelték ki követendő útként.

„Valaha nem volt olcsó a bátorság, annak ára volt. Ma az emberek leginkább a billentyűzeteiken keresztül fejezik ki a másokra mért nyomást és a mindenféle véleményüket, 1989-ben nem ez történt. Az emberek egy totalitárius rezsimben mertek kimenni az utcára, és azt mondani elég volt. Semmi nem volt világos, nem tudhattuk van- e fény az alagút végén, nem jönnek -e a rendőrök, a hadsereg, és nem végezzük -e börtönben.

A ti elődeitek a biztosítákai és szimbólumai annak, hogy nagy dolgokat lehet véghezvinni fiatalos, nyitott szívvel és erővel. Sose feledkezzetek el azokról, akik jöttek és kiálltak magukért, a családjaikért, barátaikért. A november a szabadságot és a demokráciát szimbolizálja. A szabadság olyan, mint a víz vagy a levegő. Ha nincs, akkor nagyon hiányzik. De a szabadság törékeny is, vigyázzunk rá”

– szólt az egybegyűlt diákokhoz Jozef Viskupič.

Berényi József, Nagyszombat megye első alelnöke egyetemista volt 1989-ben. A forradalmi események részese, találkozók szervezője volt a pozsonyi Comenius egyetemen. Azonnal felhördültek a prágai események hallatán, és színültig megtelt az egyetem előadóterme protestáló egyetemistákkal.

Nem láttuk előre, hogy mi lesz. Mégis sikerült együttműködni – jöttek a művészek, írók, színészek is – és az első napokban egyáltalán nem gondoltunk arra, hogy rendszerváltást fogunk elérni, csak néhány változásra gondoltunk. Akkor lehetett érezni, hogy igazi változás történik, mikor Václav Havelt elnöknek kiáltották ki – akkor már meggyőződtünk a változás igazáról. A szabadság ma már természetes dolog, de akkor nem volt az. Éppen ezért kell emlékezni 1989. november 17-re – töréspont volt ez az akkori Csehszlovákia történetében. A szabadságnak akkor is örülni kell, ha néha olyan véleményeket hoz elő, amelyekkel nem értünk egyet. A szabad véleményformálás még akkor is jobb annál, mintha lediktálják, mit kell gondolnunk a világról”

– szólt Berényi magyarul és szlovákul is a megjelentekhez. A kültéri kiállítás megnyitója után a megye első alelnöke a galántai Kodály Zoltán Gimnázium tanulóival beszélgetett a 89-es eseményekről a gimnáziumban.

+8 kép a galériában

Megosztás

Címkék