2023. október 9., 20:11

Rázga Pál síremléke

A tizenhárom pozsonyi vértanú egyikét, Rázga Pált 1849. június 8-án végezték ki.

Rázga Pál
Fotó: Görföl Jenő

A Bazinban született evangélikus hitszónok több helyütt szolgált. Prágai emlékezetes esemény, hogy ő eskette Görgey Artúrt feleségével. 1846-tól lett a pozsonyi evangélikus gyülekezet papja. Emlékezetes pozsonyi beköszöntő beszédének egy mondata: „Erőm, tehetségem a tied, szeretett gyülekezet, életem a hazámé!” A kijelentéssel összhangban nemcsak lelkészi, hanem közéleti tevékenységet is folytatott. 

1848 márciusában megalakította a Pozsonyi Nemzeti Egyesületet, és azt hangoztatta, hogy az egyesületnek fő célja „a magyar kormány törvényes intézkedéseinek, ha szükségeltetik, fegyverrel is érvényt szerezni”. Néhány nap múlva a tagok száma négyszázra szaporodott, elnökké őt választották.

Segített a nemzetőrség megszervezésében is. A Zöldfa fogadó erkélyéről gyújtó hatású beszédet mondott a sétatéren összegyűlt tömeg és a nemzetőrök előtt, és Isten áldását kérte a magyarok fegyvereire. Miután a pozsonyi nemzetőrség Hurban csapatait Szenicnél szétverte, Köpcsénybe ment, az alakulóban lévő honvédség tábori lelkészeként kísérte a csapatokat Schwechatba. 

A vereség után elmenekülhetett volna, de ő visszatért Pozsonyba, ahol decemberben el is fogták a császáriak, s előbb a városházán, majd a vízi kaszárnyában tartották börtönben. Pere elhúzódott, mert többen próbálták megmenteni, de Haynau Pozsonyba érkezése, 1849. június 1-je után fölgyorsultak az események körülötte. Haynau kötél általi halálra ítéltette.

Rázga Pál
Az evangélikus lelkészlak, Rázga Pál lakása az Apácapályán. A keretben az ő emléktáblája volt egykor.
Fotó:  Görföl Jenő

Kivégzését azonban próbálták titokban tartani, mert féltek, hogy a pozsonyiak kiszabadítják a rajongásig szeretett lelkészüket. Június 18-ára virradóra átszállították a Vízikaszárnyából a várkaszárnya fogházába. Innen reggel egy század katona és a hóhér kísérte a Szamárhegyre. A bitófa alatt németül az alábbi imádságot mondta:

Uram, ha lehetséges, vedd el tőlem a szenvedés poharát, de ne legyen az én, hanem a te akaratod szerint…Itt állok előtted, Mindenható, a hajnalpír fényében, és végigtekintek életemen. Elfog a bánat, de lelkem nyugodt…Megáldok mindent, amit szememmel látok magam körül. Áldom Pozsony lakóit, áldom ártatlan, szegény gyermekeimet, áldom kedves feleségemet, áldom a császárt – áldom azokat is, akik engem elítéltek. Áldom az én drága hazámat, kívánva, hogy nemsokára szabaddá legyen és boldoggá!”

Holttestét egészen estig hagyták a bitófán lógni, s csak másnap temették el a Kecske utcai evangélikus temetőben, ahol síremléke a kegyelet helyszíne a mai napig.

Megjelent a Magyar7 2023/40.számában.

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.