Rákos Péterre emlékeztek Kassán – KÉPEKKEL
Emlékkonferenciát tartottak Rákos Péter irodalmár, hungarológus, tudós, műfordító, egyetemi oktató, humanista születésének 100. évfordulója alkalmából szülővárosában, Kassán.
Száz évvel ezelőtt született Rákos Péter, a magyar irodalom és nyelvészet egyik kiemelkedő alakja, akinek munkássága a hungarológia, a műfordítás és a nyelvtudomány területén is maradandó hatást gyakorolt. Személye és munkássága előtt tisztelegve emlékkonferenciát rendezett a Kassai Polgári Klub és a Rovás.
Nyitóelőadásában Kovács Ágnes, a MaJel Rovás Központ igazgatója, a prágai Károly Egyetem egykori hungarológia szakos hallgatója beszélt egyebek mellett Rákos Péter kassai éveiről, Prágába érkezéséről és ottani munkásságáról, arról, hogy Bredár Gyulával és Blaskovics Józseffel együtt fáradhatatlan tevékenységet fejtett ki a csehországi hungarológia megalapozása érdekében, és arról, hogy szimbolikusan szólva a magyar irodalom prágai nagykövetévé vált.
Mint mondta, Rákos Péter írásainak hosszú sorával a magyar irodalom számos reprezentánsának és alkotásának csehországi „honosítását” kívánta elérni. De korántsem „csak” tudósként és tanárként szolgálta ezt a maga választotta ügyet, hanem fordítóként is elismerésre méltó munkát végzett.
Filep Tamás Gusztáv kisebbségkutató és művelődéstörténész, a (cseh)szlovákiai magyar irodalom-, sajtó-, és eszmetörténet kutatója, a Rákos Péterről szóló kismonográfia társszerzője kiemelte, vannak olyan írók, akiknél a születési hely nem több lexikon szócikkébe illő adaléknál, de szemléletükben, gondolkodásukban nincs szerepe. Rákos nem tartozik közéjük, egész felnőtt korát választott városában töltötte, szerette Prágát, de kassainak mondta magát.
– fogalmazott. Hozzátette, egyik alapelve volt, hogy nincs két magyar irodalom, és ha csak egy van, akkor a mérce is egy. Ami nem jó magyar irodalmi műnek, az csehszlovákiai magyar irodalmi műnek sem jó.
Jiří Januška, a Károly Egyetem Bölcsészettudományi Karának Néprajzi, Közép-európai és Balkán Tanulmányok Intézetének igazgató-helyettese, a magyar tanszék tanszékvezetője bemutatta tanszék történetét, illetve Rákos Péter szerepéről beszélt annak történetében. Mint kifejtette, ő volt a tanszék egyik leghosszabb ideig tanító tanára. Hivatalosan 40 évig tanított az egyetemen, de nyugdíjba vonulása után is gyakran bejárt.
– hangsúlyozta hozzátéve, munkásságát ismerték és elismerték nemcsak Csehországban, hanem Európa-szerte. Bizonyos értelemben hagyományalkotó is volt, tanítványai közül olyan jeles szakemberek kerültek ki, akik később maguk is tanítottak a tanszéken, többek között olyanokat is, akik ma oktatnak ott.
Varga Levente nyugalmazott építészmérnök, az Ady Endre Diákkör első elnöke a diákszervezet létrejöttét idézte fel, a prágai magyar diákok szervezkedését az 1950-es években és Rákos Péter szerepét, segítségét ebben, személyes emlékeit is megosztva.
Azt tette kollégánk, Lacza Tihamér is, egykori prágai diák, 1969–1970 között az Ady Endre Diákkör elnöke, az AED történetét feldolgozó, Sziget a szárazföldön című monográfia szerzője, aki ugyan személyesen nem tudott eljönni Kassára, elküldte a tanár úrra emlékező írását. Felidézte első találkozásukat, azt, hogy később – bár kémiát tanult – szinte rendszeresen eljárt Rákos Péter előadásaira, s neki köszönhetően, másokkal egyetemben, komolyan érdeklődni kezdett a magyar irodalom iránt.
Felelevenítette későbbi találkozásaikat, azt, hogy Rákos Péter rendszeresen részt vett az AED rendezvényein és segítette azok megszervezését. Arról is említést tett, hogy az egyetemi éveit követően is tartották a kapcsolatot, s 1990 után, amikor megszületett a Prágai Tükör, amelynél Rákos Péter is ott bábáskodott, felkérést kapott tőle, hogy írja meg prágai diákévei élményeit. Ennek a cikknek az alapjain született több mint egy évtizeddel később a Sziget a szárazföldön című monográfia.
A konferencia lezárásaként Balassa Zoltán kassai történész, publicista, egykori prágai diák számolt be Rákos Péterrel folytatott levelezéseiről. Mint elmondta, a levelek egy része elkallódott, sok esetben csak emlékeire tud hagyatkozni. Reményét fejezte ki, hogy egyszer előkerülnek, s részletesebben is beszámolhat azokról.
A témáról a Magyar7 hetilap következő számában is olvashatnak.
