Pünkösd, a Szentlélek eljövetele – Podolin
Az egyházi év nagy ünnepei közül különösen a húsvét állt a középkori ember életének középpontjában. E nagy napok történelmi eseményeit, hittitkait misztériumjátékokban jelenítették meg a templomokban. Különösen a nagyböjti passió-előadások voltak jelentősek, amelyeket a 13–14. századtól egész Európában a ferences lelkiség mély együttérzése hatott át. A középkori passió-előadások az imákkal és énekekkel az európai irodalomnak, de a magyar nyelvű költészetnek is a legrégibb emlékei. Igaz ugyan, hogy csak az Ómagyar Mária-siralomnak ismerjük az írott változatát, de a 20. századi népzenei gyűjtések, elsősorban Erdélyi Zsuzsanna gyűjtései rámutatnak a gazdag 13–14. századi magyar nyelvű, ferences szellemű Mária-himnuszok és passiójátékok létére.
Ezt igazolják a templomaink falán ábrázolt freskóciklusok is. A szenvedéstörténet, a passió-ciklus ábrázolásának a helyszíne általában a szentély, ugyanis a szentély középpontjában, az oltárnál a pap Krisztus kereszthalálát és feltámadását jeleníti meg a szentmisében.
A passió-ciklusban általában jelenetekre bontva ábrázolják a szenvedéstörténet egyes eseményeit, a különböző korokból származó jelenetsorok különböző számú képet tartalmaznak. Ezek a jelenetek a későbbi keresztúti ájtatosságok stációival is megegyeznek, ám mivel időben korábbiak, több olyan jelenetet is tartalmaznak, melyek a stációképeken már nem jelennek meg.
A passió-ciklus leggyakrabban ábrázolt jelenetei közül sorrendben a 17. a Szentlélek eljövetele, Pünkösd ünnepe. A mai Szlovákia területén egyetlen ilyen ábrázolással találkozunk középkori freskón, és ez a passió-ciklus utolsó képe.
A podolini kép alsó részén az apostolok, illetve Péter attributuma, a kulcs látható. Fölöttük a mennybemenetel után csak Krisztus lábai láthatók. A mennyből a szentlélek eljövetelét szimbolizáló lángnyelvek szállnak az apostolok fejére.
Megjelent a Magyar7 hetilap 225/22. számában.
