Pongrácz Zoltán emléktáblája - Diószeg
Az Erkel Ferenc-díjas zeneszerző, népdalgyűjtő, az elektroakusztikus zene kiemelkedő és világszerte ismert alakja 1912-ben a mátyusföldi Diószegen született. A sors nem volt kegyes hozzá és családjához, szülőfalujukból kitelepítették őket. A kapcsolat a Pongrácz család és Diószeg között azonban mindmáig eleven.
Diószegen kezdett zongorázni, tizennégy éves volt mikor megszületett első kompozíciója. Nyolcadikos korában egyik tanára darabjához írt zenét, ezt látta Dohnányi Ernő, és az ő ajánlására vették fel a Zeneakadémiára, ahol Kodály Zoltán zeneszerzési osztályába járt. Kodály tudta, hogy diószegi, ezért hívta fel figyelmét a környék népdalkincsének kutatására. Hatszáz népdalt gyűjtött Diószegen és környékén, illetve a Mátyusföld és a Csallóköz településein. Ezek a második világháború alatt eltűntek, de vagy százhatvan népdal feldolgozásra került, így azok fennmaradtak.
Egy vele készített beszélgetés alkalmával elmondta, hogy a rádió pozsonyi stúdiójában is dolgozott. Az itteni nagyon jól felszerelt stúdióban készítette el a Maripronia című művét feleségéről, Máriáról. A mű alcíme Akusztikus portré. Az elkészült darabbal benevezett a Bourges-i fesztiválra, ahol első díjat nyert. Ezután nem sokkal beválasztották az elektronikus zenével foglalkozó nemzetközi szervezet elnökségébe.
Kodályt szűkszavú, egyenes, szókimondó emberként jellemezte. Tudott a Csemadok népművelési munkájáról, tudott a Kodály Napokról és nagyon jól ismerte a diószegi kórust. 2007-ben, 95 éves korában hunyt el Budapesten.
Büszttel díszített emléktábláját Diószegen a Hősök szobra mögötti, egykori iskolája falán leplezték le 2012 májusában, születésének 100. évfordulóján. Alkotója Mag Gyula.
Megjelent a Magyar7 2026/35.számában.
