2022. március 12., 11:54

Pongrácz Sándor, Felsőtúr hős tábornoka

Szentmiklósi és óvári Pongrácz Sándor éppen 198 esztendeje – 1824. március 12-én – Pongrácz István földbirtokos és táblabíró és Okolicsányi Klára hetedik gyermekeként látta meg a napvilágot a Hont megyei Felsőtúron. Testvére a 48-as honvéd őrmester, Pongrácz István.

Pongrácz Sándor
Pongrácz Sándor
Fotó: Bona Gábor: Az 1848/49-es szabadságharc tisztikara

Amint azt Bona Gábor Az 1848/49-es szabadságharc tisztikara című kiadványában olvashatjuk, 1839 és 1842 között az olmützi hadapródintézetben, illetve katonaiskolában végzett. 1846-ban már hadnagyként, 1848. július 1-jétől pedig már mint főhadnagy harcolt a krakkói 2. számú könnyűlovas ezrednél. Ugyanebben az esztendőben, ősszel a 43. honvédzászlóaljhoz nevezték ki századossá. Borovszky Samu Magyarország vármegyéi és városai című enciklopédiájából tudjuk, hogy az 1848-as forradalmi események Pongráczot Lengyelországban érték, aki mivel ekkor az Orosz Birodalom határán tartózkodott, nemigen jutottak el hozzá a magyarországi történések hírei:

1850-ben alszázados, 1859-ben őrnagy lett a Lichtenstein huszárezredben s mint ilyen, a volt határőrvidékre rendeltetett a felállítandó könnyű lovasság szervezésére, a mely szervezet azonban a villa-francai békekötés után feloszolván, mint őrnagy az Olaszországban fekvő 10-ik számú huszárezredhez, ettől pedig 1861-ben az újonnan alakúlt 2. számú önkéntes, 14. számú Pálffy huszárezredhez helyezték át.”

Mint a nagy terjedelmű műben olvashatjuk, 1863 februárjában határőrvidéki parancsnokként – tizennégy gyalog- és négy huszárszázaddal Lengyelországba, az ottani felkelés térségébe vezényelték:

A lengyelek számos csapata az ellenség túlnyomó ereje által szoríttatva, a rzesovi kerület határaira menekült és Pongrácz, mint ottani főparancsnok előtt lerakták a fegyvert, ki a szerencsétlen szabadságharczosokat a legemberségesebb bánásmódban részesítette.”

1866 márciusában alezredesként Szilézia határát őrizte, innen nyáron Csehországba ment, ahol részt vett a königgrätzi csatában. Borovszky szerint Pongrácz akkor indított rohamot a 4-ik számú sziléziai porosz huszárezreddel, amikor már az egész ausztriai sereg hátrált. Tettét díszkereszttel jutalmazták.

E huszárrohamot maga az ellenség hivatalos lapja, mint tökéleteset és győzelmest említi, Pongrácz parancsnokot azonban a holtak közt sorolja fel, pedig ő és lova épségben tértek vissza. Pongrácz diadala jeléül negyvenöt porosz lovat hozott, a melyeknek gazdái a csatatéren maradtak”

– írja Borovszky.

Pongrácz Sándor
A felsőtúri Pongrácz-sírhely
Fotó:  Kaszmán Zoltán

1866-ban Olaszországba, majd Stájerországba vezényelték. 1869-ben helyezték át a magyar királyi honvédséghez. Így lett pestkerületi honvédparancsnok, majd 1873-ban vezérőrnaggyá, 1879-ben pedig altábornaggyá léptették elő. Elnyerte a vörös sas-rendet és a katonai érdemkeresztet, de megkapta a Lipót-rend lovagkeresztjét is. Nyugállományba vonulása után Felsőtúron telepedett le, kúriát építtetett. 1890. április 20-án vagy 21-én Pozsonyban halt meg. Felsőtúron, a család sírboltjában temették el. A sírhelyen levő obeliszk állíttatása testvérének, Pongrácz Annának a nevéhez fűződik.

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.