Pogány Erzsébetről szóló emlékkönyvet mutattak be
Mindig ott volt, ahol a legnagyobb szükség volt rá. Egy gondolat, amely remekül rámutat arra, hogy ismerték Felvidék-szerte Pogány Erzsébetet, a tavaly elhunyt „háttérembert”, akinek több évtizedes munkásságát összefoglalni is nehéz lenne.
Nem is akarták, inkább egy-egy személyes élmény, egy anekdota hangzott el a felszólalóktól a somorjai könyvtárban, ahol szerda este bemutatták a Pogány Erzsébet Emlékkönyvet, amely a Szövetség a Közös Célokért (SZAKC) kiadásában jelent meg.
Hideghéthy Andrea, a SZAKC ügyvezető igazgatója, az est házigazdája ismertette a könyv tartalmát. Az elején családi fotókkal tarkított életrajzi adatok vannak, majd egy interjú következik, amelyet munkatársunk, Haják Szabó Mária készített vele még 2017-ben a Kossuth Rádióban. A kiadvány további részében nagyrészt a búcsúbeszédek kaptak helyet.
Cserháty László Gábor, a Széchenyi Társaság alelnöke Pogány Erzsébet munkássága kapcsán nemzetegyesítésről beszélt, hiszen felvidékiként, ha szükség volt rá, a Csonkaországban is szorgoskodott. Míg otthon az Együttélés sorait erősítette, a határ túloldalán a Magyar Demokrata Fórumért dolgozott. Emellett a mai napig emlékeznek rá a Magyarok Világszövetségében és a Rákóczi Szövetségben is.
Oriskó Norbert, a kiadvány szerkesztője, Pogány Erzsébet közeli munkatársa és barátja tekintett vissza a sok közös évre. Máig él benne a tudat, amely mélyen rögződött: nagy baj nem történhet vele. Ha gond van, Erzsébet úgyis segít.
Bárdos Gyula Csemadok elnök egy múltbéli pillanatot osztott meg, amely jól mutatta Pogány Erzsébet munkatempóját és elhivatottságát, aki anno a 1994-es komáromi nagygyűlés sajtóreferense volt. Az eredmény: 240 regisztrált újságíró számtalan helyről, még a mexikói tv is jelen volt. Ennyi talán még azóta sem volt Felvidéken egy rendezvényen sem.
A rendezvény végén párja, Pogány Tibor köszönte meg a jelenlévőknek a részvételt. Mint mondta, Erzsébet számára a közügyek mindig fontosabbak voltak, mint saját maga. Ez megmutatkozott az utolsó harcában is, sokszor egy-egy messzi utazást vállalt el saját gyógykezelése rovására.
Ahogy elhangzott az este folyamán többször is,
Pogány Erzsébetre nem szomorkodva kell visszagondolnunk, hanem elhivatottságából erőt merítve továbbmennünk a megkezdett úton.
