Pénteken búcsúztatják kórusmozgalmunk egyik úttörőjét, Kaszás Attila színművész édesanyját
Temérdek tisztelője a komáromi Jókai Mór Alapiskola igazgatósága által az új év első munkanapján közzétett gyászjelentésből értesült a sajnálatos hírről, hogy az intézmény nyugalmazott pedagógusa és egyik ikonikus alakja, özv. Kaszás Jánosné, szül. Morvay Margit karnagy-kórusalapító életének 85. évében elhunyt. Búcsúztatása január 7-én 11 órakor lesz a komáromi római katolikus temetőben.
Az emlékeinkben mindig jóindulatúan mosolygó, mindenkihez kedvesen szóló nagyasszonyként tovább élő, több nemzedék tagjait dal- és zeneszeretetre (is) nevelő Margitka 1936. január 24-én Zsigárdon látta meg a napvilágot. 1955-ben a Pozsonyi Tanítóképzőben szerzett diplomát. Miközben elhivatott pedagógusnak készült, énekelt a Janda Iván vezette iskolai kórusban és a Csehszlovák Rádió Pozsonyi Gyermek Kórusában is. A tanítói pályafutását Vágfarkasdon kezdte, ahol felnőtt- és gyermektánccsoportot alapított, valamint feldolgozta e község élő néphagyományát, az úgy nevezett tőkehúzást.
Azután 1964-1989 között az egyik alapító tagja volt a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkarának, 1970-ben pedig a komáromi Béke Utcai Alapiskolában, vagyis a jelenlegi Jókai Mór Alapiskolában megálmodta és életre hívta a Kicsinyek Kórusát.
Mivel a felvidéki kórusmozgalom úttörőjében az önfejlesztés iránti vágy is folyamatosan élt, 1976-ban Kecskeméten sikeresen elvégezte a IV. Nemzetközi Kodály Szemináriumot, s a Kodály-módszer lelkes hívévé vált. A megszerzett tudását idehaza kamatoztatta, részt vett az alsó tagozatos zenei nevelés tervének kidolgozásában. 1984−2007 között a komáromi Concordia Vegyeskar lelkes tagságát is erősítette. Példa értékű a pedagógusi és karnagyi tevékenysége, illetve zeneszeretet-átörökítése a gyermekekre.
Rendszeresen jelen volt a komáromi magyarság társadalmi-kulturális rendezvényein, idős kora ellenére is élénken érdeklődött szeretett iskolájában és városában megvalósuló események iránt.
Magánéleti szempontból nem volt hozzá kegyes a sors, hiszen a férjét és a Budapesten híres színművésszé vált Attila fiát (1960.III.13 – 2007.III. 23.) is idejekorán elveszítette. Az utóbbiról elnevezett versmondó fesztiválok szoborkoszorúzással egybekötött nyitóünnepségéről sosem hiányozhatott. A legutóbbi találkozásunk során azt is megjegyezte: 2022 tavaszán lesz a gyászos 15. évforduló, azt azonban ő már nem érhette meg, ahelyett együtt vannak odaát mennyei szeretetben-békességben...
Bár a hozzá közelállók előtt nem titkolta, hogy az utóbbi időben egy kis szerkentyű segítette a szívműködését, ez év elején mégis váratlanul, a közelgő 86. születésnapját meg sem várva, távozott az élők sorából a szeretett édesanya, nagymama és dédnagymama. A lánya, Csibáné Kaszás Júlia orgonaművész családján kívül Kaszás Attila özvegye, valamint annak 2005-ben született Jancsi fia és a halála után, 2007 decemberében a Kaszás famíliát gyarapító Luca lánya – akik a nagymama közbenjárásával a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége által szervezett Jókai Mór Vers- és Prózamondó Táborok rendszeres résztvevői voltak – , továbbá a barátai, pályatársai és tisztelői sokasága is fájó szívvel gyászolja őt. Búcsúztatása január 7-én, pénteken 11 órakor lesz a komáromi római katolikus temetőben. Legyen neki könnyű a föld, köszönet mindenért, az emlékeinkben tovább él!
